Üdvözöljük a háromszoros magyar bajnok, hétszeres kupagyőztes 1996-2021 időszakbeli honlapján!


A nyeretlen Jászberényt fogadjuk
2019-11-22

Egis Körmend – Jászberényi KSE, 9. forduló

Körmend, 2019. 11. 23. 18:00

Vezeti: Praksch Péter Árpád, Söjtöry Tamás Ferenc, Oláh Márk

Ellenõr: Várhalmi Zsolt László

A bajnokságban legutóbb egy hete is itthon léptünk pályára, és az azt megelõzõ meccseken látottnál jobb játékkal, végig vezetve gyõztük le az Alba Fehérvár együttesét. A magabiztos kezdés megadta az alapot és jól tudtunk gazdálkodni a megszerzett elõnnyel, ami volt már húsz pont is.

(Mint késõbb kiderült, hasonló volt a képlet Varsóban is, de errõl kicsit lentebb majd.)

 

Most, a papírforma szerint könnyebb mérkõzés következne, de megint csak azt lehet írni, hogy nagy hiba volna az elbizakodottság. Ugyanúgy kell készülnünk erre is, mint az összes többire. És ezt nem csak a Pécs példája mondatja, amely otthon kapott ki az elõtte hazai pályán alaposan leégõ Kaposvártól, így veszítve el veretlenségét, de a Falco-é is, amely legutóbb – igaz, két kulcsember hiányában – csak a végjátékban tudta a maga javára fordítani a meccset a Jászságban. Ráadásul a hazaiaknak is voltak hiányzóik.

Észnél kell lennünk tehát, hogy ne érjen kellemetlen meglepetés minket. Még akkor is, ha a Jászberény a nyolc eddigi meccsébõl egyet sem nyert meg, ráadásul elküldte egy játékosát és vezetõedzõjét is. A Kecskemét elleni mérkõzés után megváltak Nikola Lazic-tól majd Staten Juwan Marqueztõl is. Meg nem erõsített hírek szerint az edzõ és a játékos között tettlegességig fajult egy nézeteltérés, így vezetett kenyértörésig a dolog.

De nézzük, mi áll a Berény háta mögött eddig:

Az elsõ fordulóban a Sopron KC-t fogadták és mivel csak 25 pontig jutottak az elsõ félidõben, gyakorlatilag itt vesztették el a meccset. Hiába volt a 20-8-ra megnyert 3. negyed, ez már nem segített rajtuk, tízzel kikaptak. Ezt követõen Szolnokra látogattak, ahol az Olaj javításra készült az Albától elszenvedett tévés vereség után. Mégis a vendégek kezdtek jobban, de ébredt Dragan Aleksic csapata és megfordította az állást. A berényiek sok labdát adtak el és a lepattanózásban is alulmaradtak, így nem volt igazán esélyük az idegenbeli sikerre.

Paksra sem úgy utazhattak, hogy feltétlenül ott szerzik meg elsõ gyõzelmüket, de a nagyszünetig teljesen nyílt volt a meccs. Ezt követõen viszont támadásban sokat hibáztak a vendégek és az eladott labdáikból is könnyû kosarakat szerzett az ASE, amely végül magabiztosan nyert.

Aztán jött a negyedik forduló, ahol talán idei legjobb teljesítményét nyújtotta a Jászberény, de ez csak arra volt elég, hogy megszorongassák a még veretlen pécsieket. Pár vendég ziccer megpecsételte Nikola Lazic csapatának sorsát, így hárommal végül alulmaradtak.

Az 5. fordulóban Szegedre voltak hivatalosak, ahol az biztos volt, hogy egyik csapatnak megszakad a nyeretlenségi sorozata. Hogy nem a Berény lett az, annak legfõképpen az elsõ félidõben mutatott gyenge játékuk volt az oka. A második félidõben pár perc eltelte után elkezdtek sokkal jobban kosarazni és gyakorlatilag egylabdásra hozták a meccset, ám mínusz kettõnél ziccert hibáztak, Balmazovic viszont bedobta a hármasát, így öttel nyert a Szeged, maradt gyõzelem nélkül a Jászberény.

November 2-án a bajnokságot lendületesen kezdõ Kecskemét vendégeskedett Jászberényben, ahol a hazaiak most is tompán, gyengén kezdtek, amivel gyakorlatilag el is dõlt a meccs. Hiába nyerték meg kilenc ponttal a második negyedet, végig hátrányban játszottak és ki is kaptak héttel. Beszédes volt, hogy ezt követõen Lo Elhadji Malik nyilatkozott a játékról. És az is beszédes volt, amit mondott: „Nehéz helyzetben vagyunk, keményen kell dolgozni, és mindenkinek oda kell tennie magát, hogy az elsõ gyõzelmünket megszerezzük.”

Két nappal késõbb a klubvezetés nyilatkozatot adott ki, amely szerint vizsgálják a csapat helyzetét és mindent megtesznek, hogy kimozduljanak a mélypontról. Másnap pedig jött is a hír, hogy megválnak Nikola Lazictól, még egy nappal késõbb pedig menesztették Statent. A csapat irányítását megbízott vezetõedzõként Lo Elhadji Malik vette át, aki ebben a szerepben Székesfehérváron debütált, amihez nem fûzõdhetnek szép emlékei. Egy vállalható elsõ félidõ után gyakorlatilag szétesett a csapata, és 107 pontot kaptak 72 ellenében. Tegyük hozzá, több sérülés is nehezítette a dolgukat.

Ezek után talán senki nem gondolta volna, hogy az idén bombaformában lévõ Falco ellen komoly nyerési esélyeik is lehetnek. Ez még úgy sem tûnhetett túl reálisnak, hogy a Berény játszott hazai pályán. Az elsõ félidõben kevés kosár esett, a vendégek így is 13 ponttal voltak elõrébb. A harmadik negyedben viszont tízet lefaragott ebbõl a hazai legénység, nyílttá tették a meccset. Egészen a végéig, amikor többször is volt esélyük a fordításra, de nem tudtak ezzel élni. A két kulcsemberét nélkülözõ Falco végül öt ponttal behúzta a találkozót.

Arra mindenképpen jó lehetett ez a meccs a berényieknek, hogy úgy érezzék, kifelé jönnek a gödörbõl. Ráadásul minden teher, nyomás nélkül érkezhetnek hozzánk, hiszen semmilyen kritika nem érheti õket, ha esetleg nem éppen Körmenden szerzik meg elsõ gyõzelmüket.

Ez pedig akár felszabadult játékhoz is vezethet, észnél kell lennünk tehát.

Különösen úgy, hogy a szombati Alba verés után kedden útnak indult a csapat Varsóba, ahol komoly tétje volt a meccsnek. Igaz, a Kataja – Bakken párharc véget ért, mire a mieink elkezdték, így tudtuk, hogy a finnek elszálltak, a dánok pedig már továbbjutottak. Ez azt jelentette, hogy nekünk akár egy vereség is továbbjutást érhetett volna, feltéve, ha 14 pontot belül maradunk. De a fiúknak ez meg sem fordult a fejükben, hiszen 2-15-nél hazai idõkérés következett, mert pillanatok alatt hagytuk állva a Legiát, a csapatot elkísérõ maroknyi szurkolótábor és az itthon, valamint számos országban még sokkal nagyobb számban a csapatért szorítók legnagyobb örömére. Valamit hatottak a hazai edzõ szavai, szorosabb lett a meccs, de az elõny végig nálunk volt, hol nagyobb, hol kisebb különbséggel. Amikor igazán jól mûködött a védekezésünk, akkor sikerült alaposan elhúzni, majd a negyedik negyed elején mutatott 8-0-s rohanás végképp eldöntötte a meccs sorsát. 23 pontos elõnyben is voltunk már, igaz, ebbõl „csak” tíz maradt a végére, de az újabb idegenbeli sikerünket nem veszélyeztette semmi. Ezzel mi is biztos továbbjutók lettünk, ami azt jelenti, hogy legalább hat nemzetközi meccs vár még ránk ebben a sorozatban. Az, hogy melyik csoportba kerülünk és milyen ellenfeleket kapunk, csak a jövõheti utolsó forduló után derül ki. Amennyiben a Bakken is nyer és mi is, akkor – mivel egymás elleniben egyenlõ a két csapat mérlege – az összesített pontkülönbség dönt. Ez jelenleg nekünk +30, a Bakkennek +23. Õk viszont otthon játszanak a már elszállt Varsóval, míg mi idegenben a szintén kiesett Kataja Baskettel. Egy hét múlva okosabbak leszünk. Az viszont biztos, hogy a hazai Alpok Adria Kupa meccseink közül kettõt érint a FIBA EC továbbjutás, így ott újratervezésre lesz szükség a programban.

A fiatalokra csütörtökön várt a harmadik idegenbeli meccs az Alpok Adria Kupában, a Hallmann Vienna ellen. Az elõzetes hírek alapján talán valamivel szorosabb találkozóra számíthattunk volna, mint az elsõ két idegenbelin, de figyelmeztetõ volt, hogy az osztrákok mindkét addigi ellenfelüket legyõzték otthon, elég simán. És sajnos így lett ez ellenünk is, mert bár nálunk újra ott voltak az U23-as korosztály tagjai is a pályán és Balogh Máté is cipõt húzott, de csak az elején tudtunk tapadni a házigazdákra, akik késõbb elhúztak és végül 110-74-re nyertek.

Hátra van még a három hazai ebben a sorozatban, de ahogy írtuk, két mérkõzés idõpontja minden bizonnyal változni fog a FIBA EC második körének versenynapjai miatt.

 

Most viszont arccal a hazai bajnoki felé, ne okozzunk magunknak kellemetlen meglepetést!

Védjük meg a hazai pályát!

Mindörökké MTE!




Törpördög news





Hungarian Champion: 1987 - 1996 - 2003        Hungarian Cup Winner: 1990 - 1993 - 1994 - 1995 - 1997 - 1998 - 2016

"Leszállt az este és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi színeinket viselő játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szív tájékán, valami különös, szorító, ugyanakkor boldogító érzés, ami nélkül egy gyógyíthatatlan betegségnek örvendő szurkoló képtelen létezni." / Fodor Sándor /