Mindig különleges hangulatúak ezek a találkozók, ugyanakkor most egy kicsit „ismeretlen” Alba érkezik hozzánk. Nyilván vannak olyan játékosok, akiket nem kell a keretükbõl bemutatni nekünk, például Csorvási Milánt, aki épp tõlünk tette át a székhelyét Székesfehérvárra, vagy mondjuk Darrin Govenst. Ugyanakkor a tavaly megkezdett spanyol vonalat viszik tovább, még akkor is, ha a legutóbbi évad régen látott mélyrepülést hozott a klub számára. Sok gonddal küszködtek, és végül a legjobb nyolcba sem kerültek be, innen igyekeztek a nyáron újjászervezni, újjáépíteni a csapatot.

Visszatért Markovic Luka, akivel kapcsolatban vannak kellemetlen emlékeink, remek formát mutat a Kecskemétrõl átigazolt, körmendi kötõdésû Molnár Márton és új légiósokat is igazoltak, köztük nem csak amerikai, de rutinos délszláv kosarasokat is.

A bajnoki nyitányon alaposan letették a névjegyüket, hiszen az M4 Sport kamerái és az ország nyilvánossága elõtt alaposan helybenhagyták a szintén újjászervezõdött Szolnoki Olajbányász együttesét. Szépen, stílusosan kosaraztak a fehérváriak, jelezve, hogy újra magasabb céljaik vannak és készek mindenkinek borsot törni az orra alá.

Örök tanulság, hogy ilyenkor még kár messzemenõ következtetéseket levonni, hiszen nem tudhattuk, hogy a két csapat mit mutat majd mások ellen, de kétségtelenül tetszetõsen, szervezetten, jól játszott az Alba. Az Olajról azóta kiderült, hogy egyelõre nem a bajnoki cím lehet a közvetlen céljuk, a védekezésük gyakran hagy kívánnivalót maga után. Igaz, most épp azonos mérleggel állnak a tabellán, hiszen négy gyõzelemmel és három vereséggel hatodik az Alba, hetedik az Olaj, megelõzve az ugyanilyen mérleget mutató DEAC csapatát.

Szombaton megláthatjuk, melyik a fehérváriak igazi arca. Mert a szolnoki siker után otthon legyõzték az ASE együttesét, de itt már csak öt pont volt a különbség. Nem dobtak jól, de harcoltak és leszedtek 18 támadó lepattanót, ami számunkra is figyelmeztetõ lehet.

A Pécs otthonában szintén öt pont volt a különbség, de itt már az Alba kárára. Pedig a vendégek kezdtek jobban, a Pécs csak 0-7 után talált be és a 20. percig loholt a vendégek után. A félidõben egál volt, a szünet után viszont már a hazaiak voltak elõnyben, és ha kevéssel is, de behúzták a meccset.

Ezt követte a Szeged vendégszereplése a Gáz utcában. Remekül kezdett az Alba, úgy tûnt, sima lesz, de talán kicsit ki is engedtek a fehérváriak, így a szegediek közelebb tudtak zárkózni. Hullámzó volt a hazaiak játéka, voltak jó periódusaik és ismét jól szedték a támadólepattanókat, ez elég volt a 12 pontos sikerhez.

Kecskeméten viszont hiába volt a remek kezdés, hiába vezetett sokáig a Ramirez-legénység, a vége Wittmanéknak sikerült jobban, akik az utolsó percekben mindent bedobtak, így õk nyerték a parázs, indulatoktól sem mentes találkozót.

Az idegenbeli vereség után hazai pályán javíthatott volna az Alba, de ez nem túl könnyû ebben a kiírásban akkor, ha a Falco érkezik vendégségbe. Elképesztõ formában vannak a sárga-feketék, és ezt nem csak a honi bajnokságban igazolják, de nemzetközi porondon is. Fehérváron is megmutatták ezt és a nagyszünetre húszpontos elõnyt szereztek. A harmadik játékrészben volt egy fellángolása a fehérváriaknak, de csak kicsit tudtak közelebb zárkózni, többre nem volt esélyük.

Legutóbb viszont a Jászberényt fogadták, ahol házon belüli balhék is nehezítették a megelõzõ idõszakot, amelynek nyomán nem csak egy játékostól, de a vezetõedzõtõl is megváltak. Ahogy az várható volt, az Alba alaposan helyben hagyta a legutóbbi szezonban szebb napokat megélt jászságiakat. Bár a vendégek sokáig szépen tartották magukat, de a második félidõben végleg eldõlt a mérkõzés sorsa, az Alba meg sem állt 107 pontig. Ebbõl a sikerbõl érkeznek hozzánk. Nekünk kicsit mások az elõzmények, de ezt talán mindenki ismeri. Kecskeméten egy ponttal maradtunk alul, szerdán pedig csoportrangadóra vártuk a dán Medvéket, a Bakken Bears csapatát. Nem volt jó elõjel, hogy a meccs elõtt derült ki: Az amúgy sem hosszú palánk alatti szekciónkat nem tudja segíteni Jordon Varnado, aki mandulagyulladás miatt dõlt ki a sorból. Jobban is kezdtek a vendégek, akik a korábbi svéd MVP-vel erõsítettek. Ezen a meccsen debütált náluk Nimrod Hilliard, aki ki is vette a részét a dán sikerbõl.

Rosszul kezdtünk tehát, de összekaptuk a védekezést, Durázi Krisztofer remekül szállt be Varnado hiányában, még akkor is, ha az elején megpróbálták egy durva faulttal elvenni a kedvét. Szerencsére nem sikerült. Takács Kristóf is jól szállt be a többiek közé, és végig nyílt volt a gyõzelem kérdése is. Mínusz háromnál kimaradt a triplánk, sõt büntetõzhetett a Bakken, és öt lett közte. Volt 19 másodperc hátra, összesítésben egy ponttal jobbak voltunk. Ezt megõrizhettük volna, akár dobás nélkül is. Ugyanakkor Matthias Zollner tegnap elmondta, hogy alapvetõen még ekkor is a gyõzelem volt a cél. Így jött a betörés, ami aztán nem volt szerencsés, mert kimaradt, a lepattanóért ugorva pedig mi faultoltunk. Így hárommal a vége elõtt a dánok dobhattak az egymás elleniben jobb eredményért. Evans az elsõt elrontotta, de így is egál lett összevetésben, mert a második bement, Turner utolsó dobása pedig lejött. Így hiába volt a küzdés és a helytállás, no és a szurkolótábor most is szünet nélküli, elképesztõ biztatása, sajnos nem született számunkra igazán jó eredmény. Teljesen nyílt így a csoport, a két idegenbeli meccsbõl kellene legalább egyet nyerni, hogy a jó kezdés után ne érjen véget itt számunkra az európai kaland.

Most viszont forduljunk arccal az Alba felé, mert ez sem lesz sétagalopp…

Szurkoljunk együtt, hogy a bajnokságban megmaradjon a hazai veretlenség, hogy megvédjük a hazai pályát!

Mindörökké MTE!