Milyen játékos múlt áll mögötte? Mire a legbüszkébb eddig?
Soha sem tartoztam a legatletikusabb, legtehetségesebb srácok közé, de nagyon makacs és kitartó vagyok. Mindig keményen küzdöttem, hogy minél elõrébb juthassak a karrieremben. Nem igazán szeretek magamról, az egyéni sikereimrõl beszélni, de van egy dolog, amire nagyon büszke vagyok:
A szülõvárosom csapata, a Sloboda Tuzla csõdbe ment néhány évvel ezelõtt, és a bosnyák szövetség visszasorolta a harmadik osztályba. Visszatértem, hogy egy osztállyal elõrébb léphessen a gárda, aztán segítettem abban is, hogy újra elsõ osztályú lehessen a csapat. Csodálatos dolog, ha a szülõvárosod csapatáért tudsz tenni, ha segíteni tudsz ott, ahol születtél. A csapat legeredményesebbje voltam lepattanózásban és pontszerzésben is.
Milyen elõzetes ismeretei vannak a körmendi kosárlabdázásról, az itteni körülményekrõl, szurkolókról?
Tudom, hogy Körmend egy kisváros, ahol nagyon sokan szeretik a kosárlabdát, a csapatot. Kétszer is játszottam a csapat ellen a múlt szezonban. Hihetetlen, ahogy mindig megtelik a csarnok, alig várom már, hogy ott lehessek, és hogy ilyen közönség elõtt pályára léphessek.
Miért fogadta el a Körmend invitálását, milyen reményei vannak a következõ szezonra?
Elõször is: Azért jövök, hogy mérkõzéseket nyerjünk, ez a legfontosabb a számomra. Miután beszéltem az új vezetõedzõvel, világossá vált, hogy a legfontosabb célunk a felzárkózás a magyarországi topcsapatokhoz. Ez a kihívás, amelynek eléréséért közösen fogunk harcolni. Nagyon várom már a közös munkát Teo Csizmiccsel és hogy a körmendi szurkolók elõtt játszhassak.
Mit gondol, milyen szerepe lehet a csapat munkájában, mit tart saját erõsségének?
Számos lehetõség van a játékomban, attól függõen, hogy mit vár tõlem a vezetõedzõ. Számomra a legfontosabb, hogy csapatjátékos legyek, aki végrehajtja mindazt, amit várnak tõle, de azt gondolom, hogy elsõsorban az egy-egy elleni és a pick and roll játékban lehetek a leghatékonyabb.
Mennyire számít, hogy fanatikus szurkolók elõtt játszhat, hogyan befolyásolja a teljesítményét?
Hát persze, hogy számít, már alig várom a mérkõzéseket. Otthon, Tuzlában is szenvedély a kosárlabda a szurkolók számára. Hasonló a helyzet, mint Körmenden, bár ott valamivel nagyobb a csarnok, minden meccsen 3500 ember tombol. De nem a nézõk száma a lényeg, hanem a hangulat, a csarnok atmoszférája, ami Körmenden is hasonló. Ilyen körülmények között senki sem játszhat saját képességei alatt, mindenkibõl a legjobbat hozza ki a szurkolás. Várom már nagyon, hajrá Körmend!