Üdvözöljük a háromszoros magyar bajnok, hétszeres kupagyőztes 1996-2021 időszakbeli honlapján!
Vendégkönyv
A fórumba a bejelentkezett felhasználók írhatnak.
bejegyzés 1 - 50 ( összes : 2 ) időrend:
2022-06-23 11:01 (180246)
név: kendeffy
hozzászólásai
Nem tudom, hogy ki írta, de nem is számít. Csontba vágóan mély írás, 100 százalékban kifejezi, hogy mit is érez az egyszerû MTE-szurkoló. Bármi is lesz holnap, az ilyenekért érdemes élni. Lehet, hogy érdemes lenne lefordítani és oda adni a légiósainknak.

Ui:Budapesten is vannak MTE-szurkolók. Én konkrétan lemondtam az angliai utam és holnap szigorúan vonattal megyek.

2022-06-23 10:50 (180245)
név: BélaBá
hozzászólásai
Folyt:
"Tényleg, Kamau… Láttad, ahogy tegnap játszott?? Láttad, ahogy „térd nélkül” bevágott két triplát, -14-nél?? Ahogy rávetõdött a labdára az utolsó percben, a szinte kétszer akkora Kellerrel, meg a többi, Bajnokok Ligáját megjárt magyar válogatottal a hátán?? Embertelen volt, félelmet nem ismerõ… Alig tudta beletenni a lábát a dobásokba, alig tudott védekezni, még a büntetõinél is látszódott, hogy fájdalmai vannak… De megcsinálta… Láttad, Tomi…? Henryt láttad, ahogy a 2-3 pontos meccsei után felébredt, és kifacsart testhelyzetbõl beküzdötte 3 ember között a gyûrûbe a labdát? Stefant láttad, ahogy meccsek óta szenved, ahogy nem megy neki a dobás, de óriási hármast süllyesztett el, amivel (azt hiszem) átvettük a vezetést…? Tudod, Szombathelyen…
Jó ez az Antonisz, nem?? Kiabál, földhöz csapkodja -14-nél a táblát, a tollat, miközben a tanítványai körbeülik az idõkérésnél, aztán visszakapja ezeket az eszközöket Tatutól, és még egyszer földhöz vágja… De jól csinálja, nem?? Szeretik a fiúk, nem?? Vagy „csak” tisztelik, jó értelemben félnek tõle, tekintélye van?? Tudja õket fanatizálni?? Azt mondják, ez a nyolcadik döntõje edzõi pályafutása során… Na mindegy is, tud szerintem valamit, na… Mondják, hogy elõször miért lépett le, terjedt a pletyka a városban, de milyen jó, hogy visszajött, ugye??
Tomikám, Tomikám… Olyan jó, hogy itt vagy… Mindig mindent elintéztél… Jegyeket hoztál ki a meccs elõtt a bejárathoz, mosolyogva… Csapatképeket, posztereket, MTE-maszkokat vittél az egygyerekes, kétgyerekes családapáknak, akik munka közben könnyes szemmel köszönték azt meg… Akik büszkék arra, hogy ismernek, akik szeretnek, akikhez mindig van (ugye, nem csak volt?) egy jó szavad…
Én 17 évesen voltam elõször Körmend-meccsen… 2003-ban, a döntõ hazai meccsén… Tudod, meséltem egyszer… Elvittek a szüleim, egyedül mentem be, másfél órával a feldobás elõtt ott voltam már… Nem értettem, miért van annyi ember egymás hegyén-hátán a palánk mögött, és leültem oldalra… Aztán kb. fél órával a meccs elõtt elkezdtek szállingózni az emberek, mindig arrébb küldtek… Arrébb kettõvel, hárommal, feljebb eggyel - én nem vitatkoztam, nem tudtam, hogy konkrét helyre szólt a jegyem… 2 perccel a vége elõtt mondták, a legfelsõ sorban, hogy „fiam, a bérletesek közé ültél le, de nem baj, maradj!” Egy õsz, szakállas bácsi volt, emlékszel, mit meséltem? Felült a párkányra, én meg ott maradhattam a helyén… Az elsõ félidõben kétszer fejbevágott könyékkel, amikor felugrottunk Isti egy-egy triplájánál, kosaránál, de nem zavart… Szünetben kimentem üdítõért a büfébe, és már nem tudtam visszajönni… Meg még alacsony is voltam, nem láttam semmit… De éreztem, hogy jók vagyunk, és tudtam, amikor bedobtuk, mert egyszerre ugrottunk fel, jó sokan voltunk… Te is csak a büfében vagy, ugye, Tomi…?
Két álmom van, Tomikám, egy jó, meg egy rossz… A jó beteljesülhet, pénteken, de akár még vasárnap is, de ha nem teljesül, nekem akkor is megmarad ez a csapat a szívemben… A rosszat nem írom le, mert még mindig nem hiszem el, hogy megtörtént, és életem végéig abban reménykedem, hogy csak egy rossz álom marad…"

bejegyzés 1 - 50 ( összes : 2 ) időrend:
1146 Table 'c10forum.szezon' doesn't exist1146 Table 'c10forum.szovegek' doesn't exist

Bejelentkezés


Törpördög hírek





Magyar bajnok: 1987 - 1996 - 2003        Magyar kupa győztese: 1990 - 1993 - 1994 - 1995 - 1997 - 1998 - 2016

"Leszállt az este és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi színeinket viselő játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szív tájékán, valami különös, szorító, ugyanakkor boldogító érzés, ami nélkül egy gyógyíthatatlan betegségnek örvendő szurkoló képtelen létezni." / Fodor Sándor /