De vajon mikor, hogyan értesült egyáltalán arról, hogy ilyen szerepet kapott?

 – Éppen Miskolcon voltam az U16-os csapattal, amikor jött a hívás és a felkérés, amit elõször meglepõdve fogadtam, hirtelen nem tudtam, mit mondjak. De megtiszteltetésnek éreztem, rövid gondolkodás után természetesen igent mondtam, nagyon örültem, hogy számításba vettek erre a feladatra.

Mi fordult meg akkor fejedben, hogy ebben az átmeneti helyzetben mit lehet, mit tudsz csinálni a csapattal? Hiszen szombaton mérkõzésen kell pályára lépni.

– Szerintem az mindenkinek világos, hogy ez a csapat jóval többre hivatott, jóval jobb játékra képes, mint amit az elmúlt idõszakban mutatott. Az én feladatom most nem az, hogy megváltoztassam az egész rendszert, hanem inkább az, hogy a játékosokat kicsit felszabadítsam. A lelkivilágukat rendbe tenni, önbizalmat adni nekik, hogy úgy fussanak ki a pályára. Nyilván készülünk a Sopronból is, de nekünk most a legfontosabb az, hogy a saját dolgainkat tegyük rendbe.

Te hogyan látod, a csapat hogyan reagálta le azt, hogy már nem Ziga Mravljak dolgozik velük, illetve hogy átmentileg te felelsz a munkájukért?

– Profi játékosokról van szó, többségük biztosan élt már át olyan helyzetet, hogy szezon közben edzõváltás történt, biztos, hogy ezt profi módon kezelik. A magam részérõl azt látom, hogy nagyon jól álltak az edzésekhez, nagyon keményen dolgoznak. Úgy érzem, hogy nem feltartott kézzel megyünk Sopronba. A leendõ ellenfelünk tegnap is pályára lépett, hosszabbításban nyert, Milos Borisov triplájával. Nehéz a Sopronból felkészülni, mert nagyon sokrétû a játéka. Többféle védekezést használnak, folyamatosan cserélgetik a védekezést, nehéz ellenük kosárlabdázni.

Te itt, Körmenden voltál játékos, itt nõttél fel, itt lettél utánpótlás edzõ, ismered a közeget. Próbálsz-e valamit belevinni a játékba a körmendi a mentalitásból, jó értelemben vett csibészségbõl?

– Egy hét alatt, vagy még rövidebb idõ alatt ezt nehéz átvinni, de igen, itt nõttem fel, itt voltam játékos, most már tíz éve az utánpótlásban dolgozok a körmendi kosárlabdáét. A csapat fiatal játékosainak fele nálam is kosárlabdázott, nagyon jól ismerem õket. Én már akkor is próbáltam ezt a körmendi virtust beléjük nevelni. A mai fiatalok azért már mások, de szerintem õk is érzik, hogy mi is az. Ferencz Csabának például nem kell errõl beszélnem. Nekem ez kérésem is volt, hogy próbáljuk feltüzelni õket. Nagyon nehéz így, hogy nincs közönség a csarnokban. Vannak a keretben, akik még nem tudják milyen itthon telt ház elõtt játszani. De ha látták volna akár egyszer is a termet egy rangadón, egy Sopron, Zete, Falco elleni hazai meccsen, amikor tele a nézõtér, akkor ez a helyzet nyilván más lenne. Így azért nagyon nehéz, de ahogy már mondtam, profi játékosokról van szó, szerintem átérzik ezt, hogy egy csapatban vannak, és hogy ezért a közösségért mit kell megtenni.

És nyilvánvalóan van törleszteni valónk saját magunk és szurkolóink, de támogatóik és a klub munkatársai felé is, akik megteremtik a mindennapi munka feltételeit.