"Az idei február komoly emlékeket idéz ezek között a falak között, hiszen éppen 40 éve kezdte meg élvonalbeli szereplését a körmendi kosárcsapat. És bár van a jelenlegi elsõ osztályban olyan gárda, amely elõbb jutott fel, mint mi, (például a PVSK) de olyan nincs, amelyik kerek négy évtizede folyamatosan tagja az elsõ osztálynak és nem esett ki, vagy nem szûnt meg jogutóddal. Márpedig az NB II. 1975-ös megnyerése – no és a hivatalos kezdetektõl, 1962-tõl számítva kevesebb, mint másfél évtized után – 1976 elején a Körmend a legjobb hazai csapatok között kezdhette meg a pontvadászatot. ...éppen 40 éve futottak ki elõször a piros-feketék NB I-es mérkõzésen a pályára, nem is akárhol, hiszen az egyik legnagyobb vidéki fellegvárnak számító Baja otthonában történt mindez.

A Bács-Kiskun megyei Petõfi Népe 1976. február 8-án, az évi 33. számában, elõzetesként ezt írta:

„A BSK férfi kosárlabdacsapata az újonc Körmend ellen kezdi a bajnoki évet a Türr István-csarnokban. A felkészülés során mutatott játék alapján biztos, nagyarányú bajai gyõzelmet várunk.”

A következõ, 34. számban, két nappal késõbb egy nyúlfarknyi, érdekes tudósítás jelent meg a találkozóról, ugyanebben a lapban. Érdemes elolvasni:

„Bajai SK—Körmendi FMTE 71:65 (36:36)

Baja. 300 nézõ. Vezette: Prenker (Szanosi játékvezetõ nem érkezett meg.)

A mérkõzésrõl nem kaptunk tudósítást. Csupán annyit tudunk, hogy a vártnál sokkal nehezebb ellenfélnek bizonyult az újonc Körmend.

Ld.: Karácsonyi 28, Kubatov 14, illetve Szûcs 16, Németh 15.”

Mint láthatjuk, egyetlen játékvezetõ bíráskodása mellett debütált az MTE az élvonalban. A találkozóról érdemi tudósítás nem született, de a félidei egál is jelzi, hogy valóban nem volt könnyû falat a Körmend az akkor erõs és meghatározó csapatnak számító Baja számára. Akkoriban, mint tudjuk, Dr. Kristóf László volt a csapat edzõje. A körmendi kosárlabdázás megalapítója az idei év elsõ napjaiban ünnepelte 77. születésnapját. Isten éltesse még nagyon sokáig Laci bácsit családja, szerettei és minden igaz Körmend szurkoló körében! Jó egészséget kívánunk!

Az akkori tréner emlékei szerint hosszú volt az út hazafelé Bajáról, megkésett a busz. Több játékos akkoriban a körmendi laktanyában teljesített sorkatonai szolgálatot határõrként. Õket meg akarták büntetni a késésért, ám valahonnan „fentrõl” szóltak, hogy ezt mégsem kellene megtenni. Így megúszták a fenyítést a legények, akik késõbb életük elsõ NB I-es idényét a 14 csapatos bajnokság 8. helyén zárták. Úgy, hogy az elsõ hét mérkõzést, a csarnok építésének elhúzódása miatt idegenben játszották le.

De vissza az elejéhez:

Bár a Petõfi Népe szûkszavúan tudósított az elsõ NB I-es meccsünkrõl, a Piros és Fekete címû könyvében Fodor Sándor valamivel több részlettel szolgált errõl, és a 40 évvel ezelõtti február többi, fontos mérkõzésérõl. Íme, az idézet:

„Baján játszottuk az elsõ NB I-es mérkõzésünket 1976. február 08-án. Abban a városban, ahol a Duna és a Sugovica partján lángolt fel a kosárlabda õrület. Ahol a Türr István utcai csarnokban a játékosok hátán lihegtek a fürtökben lógó emberek. Ahol, ha kellett, belenyúltak a labda útjába a nézõk, vagy elgáncsolták az ellenfél játékosait, s egyszer az is elõfordult, hogy megették a jegyzõkönyvet, csakhogy ne lehessen megváltoztatni az eredményjelzõn álló egypontos bajai gyõzelmet.

Szinte önkívületben játszottunk, 6:0-ra, majd 20-16-ra is vezettünk, ám a rutinosabb Baja, amelyik az elõzõ évben a vidék legjobbja volt, 71-65-re legyûrt minket. Vigasztalhatatlanok voltunk. S még ennél is nagyobb sorscsapásként éltük meg, hogy egy héttel késõbb Miskolcon egyetlen ponttal kaptunk ki. Farkas Józsi, aki az utolsó másodpercben kihagyott egy ziccert, zokogva ült az öltözõi padon. Aztán másnap, február 16-án a Körmend megszerezte elsõ NB I-es gyõzelmét.

Székesfehérváron, az Építõk ellen játszottunk, teljesen elkeseredve az elõzõ napi vereség miatt. A 39. percben Németh Csicsa egypontos fehérvári vezetésnél büntetõbõl kiegyenlített. Harminc másodperccel a vége elõtt Patonay került helyzetbe, ám a dobása lecsorgott a gyûrûrõl. Hosszabbítás. Ismét csak harminc másodperc volt hátra, egy ponttal vezettünk, amikor a fehérváriak büntetõkkel fordítottak. Kész, vége, ismét a balszerencse és a rutintalanság. Ám két másodperccel a vége elõtt Vavra Sanyi, aki a Stan Laurel és Oliver Hardy párosból nem éppen Panra hasonlított, átkígyózott a fehérvári védõkön, és a kosárba varázsolta a labdát. A Vas Népe tudósítása szerint 160 körmendi szurkoló zúdult a pályára.”

Mint tudjuk, az elsõ hazai NB I-es mérkõzésre március 15-ig kellett várni, az elsõ hazai gyõzelemre pedig még tovább. A MAFC nyolc ponttal gyõzött nálunk, aztán 13 nap múlva megszületett a hõn áhított siker: Március 28-án a PVSK kapitulált itt. A végeredmény 98-83-volt.

Rengeteg víz lefolyt azóta a Rábán. Vidéki és fõvárosi fellegvárak tûntek el, de az MTE megállt a viharban. Nincs már az NB I-ben a Baja, az Oroszlány, a Hódmezõvásárhely, a Dombóvár. A fõvárosból is csak a MAFC tért vissza. Nincs már Csepel, Ganz-MÁVAG, Honvéd, Vasas Izzó, TFSE, BSE, Tungsram…

De mi vagyunk. Immár negyven éve.

Hajrá Körmend!"

Eddig az idézet.

És most is vagyunk, négy és fél évtizede immár a bajnoki élvonalban.

Voltunk! Vagyunk! Leszünk!