Utolsó csoportellenfelünk Vojvoda Dávid korábbi együttese, az olasz UNAHOTELS Reggio Emilia lesz.

Az olaszok az elsõ napon egyetlen ponttal gyõzték le a belga Belfius Mons-Hainaut együttesét. A végeredmény kicsit csalóka, hiszen a Mons az utolsó pillanatokban zárkózott két triplával, de az esetleges fordításra már nem maradt idõ.

Akkor még úgy gondolkodhattak az olaszok, hogy ez is épp elég, a lényeg a gyõzelem, de szerdán este már lehet, hogy kicsit másképp látták a csoport helyzetét.

Hiába vezettek ugyanis szinte végig az Iraklis ellen, (több, mint 30 percen át volt náluk az elõny) volt már tíz is közte, a görögök hajrája mégis gyõzelmet ért. Az Iraklis alig több, mint négy percet volt elõnyben, de ebbõl másfél perc a meccs záró szakasza volt. Õk a Mons-szal ellentétben még idõben hajráztak. 1:30-cal a vége elõtt vették át a vezetést és ezt követõen a Reggio Emilia gyakorlatilag gólképtelennek bizonyult. Több támadást is elrontott a talján gárda, és bár a végén sûrûn jöttek az idõkérések, a taktikai húzások, több hibát is vétett a Reggio Emilia, ami a gyõzelmükbe került. 78-74 lett a vége, aminek köszönhetõen most a végig küzdõ, hajtó görögök állnak a csoport élén két gyõzelemmel. Az olaszoknak pedig ellenünk mindenképpen nyerniük kell, lehetõleg minél nagyobb arányban. Hiszen akár még hármas körbeverés is kialakulhat, egy esetleges Iraklis elleni belga gyõzelem esetén.

Akkor mindhárom csoportellenfelünknek két-két gyõzelme lenne, mehetne a számolgatás erõsen.

Ha az Iraklis és a Reggio Emilia nyer pénteken, akkor egyértelmû a végsõ állás. Iraklis 1., R. E. 2., Mons 3. és Egis Körmend 4. lesz a sorrend. Ebben az esetben megint a belgák számolgathatnak a 3. helyen, hogy tovább tudnak-e lépni, avagy sem. Ha nem kapnak ki nagyon, akkor így is lehet esélyük.

Ez is mutatja, hogy bizony három nagyon erõs ellenfelet kaptunk ebben az A csoportban.

Ha az Iraklis a belgákat is legyõzi, akkor egyértelmûen a csoport élén végez, a többi hely sorsa pedig a mi meccsünktõl (és persze az Iraklis – Mons végeredményétõl, a pontkülönbségtõl is) függhet.

Ha mi nyernénk az olaszok ellen, a Mons pedig kikapna, akkor három csapatnak lenne egy gyõzelme és két veresége, ebben az esetben viszont az összevetésnél nem mutatna jól az utolsó forduló elõtti -35 pontos pontkülönbségünk. (Mons +16, R. E. -3) Szóval még egy pénteki siker esetén is végezhetünk az utolsó helyen a csoportban. Nagyon meg kellene vernünk az olaszokat és a Monsnak is nagyon ki kellene kapnia…

Ha õszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor az eddigieket látva nem ez a legvalószínûbb forgatókönyv, de az is hiba volna, ha leírnánk a saját csapatunkat és elõre eldöntenénk, hogy mi fog történni.

Nyílt sisakkal ki kell állni és neki kell menni az olaszoknak. A két meccsen látszott, hogy a végjátékokat nem túl jól hozták. A Mons ellen ez belefért nekik, az Iraklis ellen nem.

A belgák elleni elsõ negyedünk reményt adhat, hiszen akkor remekül játszottunk. Kilencre el is léptünk, ám megint megkaptuk azt a nagyon kemény, nagyon szoros, sok kontakttal, ütközéssel járó védekezést, amit a görögöktõl is, és elég gyorsan megfordult az állás.

Leckének mindenképpen jó, hogy ilyen csapatok ellen is tapasztalatot szerzünk. Láthatjuk, hogy miben lehet elõrébb lépni, hogy így is lehet nyomást helyezni az ellenfélre, akár negyven percen át.

Oda kell állni keményen, férfiasan, építeni a korábbi két meccs jó pillanataira és persze jó egyéni teljesítményeire, mert azért ilyenek is voltak.

De most nézzük a csoportkörben utolsó ellenfelünket:

Az UNAHOTELS Reggio Emilia (még dallamosabb, eredeti nevén Pallacanestro Reggiana) történelmi léptékkel nézve fiatal, hiszen „csak” 1974. szeptemberében alapították, (csak emlékeztetõül, az Iraklis az idén 100 esztendõs) de ez idõ alatt szép sikereket értek el otthon és nemzetközi szinten is.

(Az ilyen dallamos névhez pedig nõi elnök dukál, hiszen a klub élén egy hölgy, Veronica Bartoli áll.)

Több osztályban megfordultak Itáliában, és nyertek is alsóbb szinten, de élvonalbeli bajnoki címmel vagy kupagyõzelemmel még nem dicsekedhetnek. Igaz, 2015-ben és 2016-ban is döntõt játszottak a Serie A-ban, de alulmaradtak. Némi vigaszt adhatott, hogy 2015-ben a szuperkupát azért behúzták.

Nyertek viszont nemzetközi kupát, mégpedig 2014-ben, az EuroChallenge sorozatot, amelynek akkori döntõjében az orosz Triumph együttesét gyõzték le 79-65-re.

A 90-es és a 2000-es évek fordulóján a Korac Kupában vitézkedtek, majd játszottak a FIBA Champions Cup mezõnyében. 2006-ban az ULEB Kupa negyeddöntõjéig jutottak, majd hosszabb szünet után jött az említett EC gyõzelem.

Késõbb háromszor szerepeltek az EuroCup mezõnyében.

Jelenleg a 15 csapatos olasz élvonal 8. helyén, tehát pont középen állnak hét gyõzelemmel és kilenc vereséggel. De szeretnének itt is elõrébb lépni és részesei lenni az olasz kupa mezõnyének, ezért õk sem hagyták ki a lehetõséget, hogy még a FIBA EC elsõ köre elõtt erõsítsék csapatukat. Január 15-én jelentették be, hogy leigazoltak egy igazi nehéztüzért, a finn Petteri Koponen személyében. Aki valamennyire figyeli a kosárlabda nemzetközi történéseit, tudhatja, hogy minõségi játékosról van szó, aki 2008 és 12 között már játszott Olaszországban, a Virtus Bologna színeiben. Aztán a Khimki majd a Barcelona következett, legutóbb pedig a Bayern Münchennél pattogtatott. Az orosz csapattal 2014-15-ben megnyerték az EuroCup sorozatot, amelynek elsõ csapatába is beválasztották. Kitûnõ keze van, triplái életveszélyesek. És még mindig „csak” 32 éves, még nem levezetni igazolt a Reggio Emiliához.

Amúgy õ már a második finn játékos a klub történetében, az elsõ Teemu Rannikko volt, 2000 és 2002 között. Nem mellesleg õ volt az ifjú Koponen egyik példaképe anno.

A csapat vezére egyébként Brandon Taylor, akit az Alba Fehérvárból ismerhetünk, és már az ottani szereplése alatt is részese volt a kupasorozatnak.

Keddi, január 26-ai hír, amirõl az olasz klub saját weboldalán számolt be, hogy Reggio Emilia városa – tragikus balesetük elsõ évfordulóján – teret nevezett el Kobe és Gianna Bryantrõl. Mint írják, az egykori NBA csillag szorosan kötõdött a városhoz, õk pedig – egy fotókiállítás mellett – így tisztelegnek a legendás játékos és szintén kosárlabdázó kislánya emléke elõtt.

Ahogy feljebb jeleztük, pénteken kötelezõ számukra a gyõzelem, hiszen anélkül bajba is kerülhetnének. Nem csak a csoportelsõséget, de a még biztos továbbjutást jelentõ második helyet is bukhatnák egy újabb vereség esetén.

Pedig a múlt kötelezné õket, hiszen 2018-ban és 19-ben is olasz sikerrel zárult ez a kupasorozat. 18-ban az Umana Reyer Venezia nyerte el a trófeát, akikkel mi is megmérkõztünk akkor…

A következõ gyõztes pedig a Dinamo Sassari volt 2019-ben. Zsinórban lehetne akár harmadszor is olasz gyõztese a sorozatnak, hiszen tavaly a negyeddötõk után törölték a kupa programját. Az elõdöntõket és a döntõt nem rendezték meg. De ehhez elsõ lépésként tovább kell jutniuk…

Nekünk viszont most az a célunk, hogy megnehezítsük ebben a dolgukat, hogy okozzunk fejfájást az olaszoknak.

És persze küzdjünk saját magunkért, az értünk szorítókért, a minket támogatókért és a buborék szép zárásáért.

Keményen, férfiasan!

A pénteki mérkõzés linkje a következõ lesz:

https://youtu.be/n7ios7f_jpI

Hajrá Egis Körmend!