A második ellenfél holnap, vagyis szerdán, 18 órától a belga Belfius Mons-Hainaut együttese lesz, amely az elsõ napon egy ponttal kapott ki az olasz UNAHOTELS Reggio Emilia együttesétõl, így ma minden bizonnyal õk is szeretnék begyûjteni elsõ sikerüket.

Az elsõ negyedben jobban ment a belgáknak, de a végére kiegyenlítettek az olaszok. 18-18 után maradt a talján fölény és a félidõben már õk voltak öttel elõrébb. A nagyszünet után aztán a Mons lépett elõrébb és tíz perc alatt eltûnt a különbség, megint kezdhették elölrõl a felek. Három perc után ellépett a Reggio Emilia, 54-59-nél idõt kért a Mons, de öt perccel a vége elõtt már héttel, késõbb kilenccel mentek az olaszok. Eldõlni látszott a meccs, ám nem így gondolta a Mons. Két perc volt hátra, amikor csak kettõ pont volt a különbség. Ezt követõen viszont több támadást is elrontottak, a Reggio Emilia pedig élt néhány lehetõségével. A Mons az utolsó másodpercekben két idõt is kért, mindkettõ bejött, mert hármas született mindkét alkalommal. Így 63-70-rõl 69-70-re jöttek fel, de már csak öt tized volt hátra, amit idõkérés után az olaszok lepergettek.

A párharcunk a belgákkal nem elõzmény nélküli, hiszen 2015-16-ban az ASVEL és a Donar társaságában, szintén az A csoportban együtt kezdtük ugyanezt a sorozatot. Akkor a belgák otthon 103-70-re nyertek ellenünk, de itthon mi voltunk a jobbak, 77-66-ra gyõztünk, akkor még Teo Cizmic irányításával. Igaz, mi akkor nem mentünk tovább, a Mons viszont igen, az ASVEL mögött, második helyen.

Ha esetleg mégsem hangzik a belgák számára kellemesen a csapatunk neve, az nem is a 11 pontos körmendi vereség miatt van, hanem a következõ idényben, a 2016. november 23-án játszott Egis Körmend – Donar Groningen találkozó végkifejlete miatt.

Mi akkor a B csoportban játszottunk, a Mons pedig a C-ben. A legjobb harmadikak versenyében voltunk egymás riválisai. Az utolsó fordulóban az volt a tét a belgák számára, hogy mi legalább nyolc ponttal kapjunk ki itthon, mert akkor õk jutnak tovább a következõ körbe, mi pedig kiesünk.

Nem akartunk mi kikapni, de a Donar jobb volt azon a meccsen.

Már kettõ perc sem volt hátra, amikor kilenc pont volt közte. (67-76)

 Rágtuk a körmünk, mert tudtuk, hogy a mínusz hét nekünk még jó is lenne, de a kilenc, az már sok…

Másfél perc állt az órán, amikor Petty dobhatott két büntetõt. Bement mind a kettõ, majd sikerült úgy feltartani az ellenfél támadását, hogy nem vitték át nyolc másodperc alatt a labdát a támadó térfélre, megint mi jöhettünk. A Donar idõkérése után Petty dobott egy floatert és 71-76-nál már nem álltunk rosszul. Aztán Allen osztott ki egy sapkát, megint Petty dobhatott két büntetõ, de csak az egyik ment be. 50 másodperc volt még és 72-76 állt a táblán. Felcsillant a még szorosabb eredmény lehetõsége, de jött Cunningham, aki hidegvérrel bevágott egy hármast, ünnepelt a vendégkispad. 72-79, és a kritikus különbségnél mi támadhattunk, de Petty eladta a labdát. Volt még több, mint egy támadásnyi idõ.

Még erõsebb körömrágás, mi lesz itt? Kiesünk?

Aztán a karmester leintette a zenekart…

Eric Braal, a hollandok vezetõedzõje egyértelmûen mutatta irányítójának, Jeternek, hogy elég, nem kell már támadni, jó ez így, ahogy van. További határozott kézmozdulatok jelezték a kissé értetlenkedõ játékos felé, hogy oké, már nem kell csinálni semmit sem, itt a vége. Némi csodálkozás futott végig a nézõtéren és a pályán egyaránt, de Braal mester késõbb, a mérkõzést követõ sajtótájékoztatón megindokolta döntését:

„A legvégén egy „win-win” helyzet alakult ki, mindkét csapat számára jó volt az eredmény, örülök a továbbjutásnak.”

Ezzel a 72-79-cel õk is, mi is továbbjutottunk, a Mons viszont így egyetlen ponttal lemaradt mögöttünk a legjobb harmadikak összevetésében és nem léphetett tovább.

Emiatt persze inkább a hollandokra neheztelhetnének a belgák, ha teszik egyáltalán, és nem ránk. De az is lehet, hogy még most is plusz motivációjuk lesz ellenünk. Meglátjuk.

A klubot 1959-ben alapították, és ez idõ alatt bajnokságot még nem nyertek, bár négyszer is játszottak döntõt. Viszont kétszeres belga kupagyõztes a Mons. 2006-ban és 2011-ben emelhették a magasba a trófeát. A második alkalom után megnyerték a belga szuperkupát is.

Az elmúlt több, mint tíz évben folyamatosan részt vesznek valamelyik európai kupasorozatban.

A bajnokságban eddig remekül állnak, hiszen hét meccsen még nem találtak legyõzõre, vezetik csoportjukat.

Január 21-én õk is igazoltak egy újjátékost, a 200 centiméter magas Mathieu Coucke személyében.

A mai vereség után nyilván õk is hajtani fognak, hiszen nem lehet más a céljuk, mint a továbbjutás.

De mi is ugyanazért utaztunk Hollandiába, élni kell a lehetõséggel!

A szerdai mérkõzés linkje a következõ:

https://youtu.be/QJMKqPgrqqA

Szurkoljunk együtt a fiúknak, hogy folytatódjon jól ez a sorozat!

Hajrá Egis Körmend!