Üdvözöljük a háromszoros magyar bajnok, hétszeres kupagyőztes 1996-2021 időszakbeli honlapján!


Mócsán Bálint az Egis Körmend játékosa
2020-08-01

Tájékoztatjuk szurkolóinkat és a közvéleményt, hogy két évre csapatunkhoz, az Egis Körmendhez írt alá Mócsán Bálint.

A MAFC utánpótlásában nevelkedett, 191 centiméter magas, 86 kilogramm súlyú kosaras 1997. június 18-én született. Már 17 évesen lehetőséget kapott a játékra a MAFC felnőtt csapatában, két idényen át. A korosztályos válogatottaknak, így az U20-asnak is fontos tagja volt.

2016 nyarán Amerikába ment, ahol az Idaho State Bengals játékosa lett. Itt négy évet töltött el, az utolsó aktív szezonjában a csapat 30 meccséből 29-en kezdőként kapott szerepet. Ebben az idényben 11,3 pont, 2,1 gólpassz és 2,1 lepattanó volt az átlaga, meccsenként 27,3 percet töltött a pályán. 44,8 százalékos volt a mezőnymutatója, a triplákat 43 százalékkal dobta.

Bálint elsősorban a kettes poszton bevethető kosaras, aki jó védőjátéka mellett kiváló tripladobó, de az elmúlt években folyamatosan arra törekedett, hogy minél összetettebb, sokoldalúbb legyen a játéka. A legutóbbi szezon elején egy sérülés miatt nem játszott, majd inkább kiülte az egész idényt, hogy diplomájának megszerzése után még egy évet az egyetemi ligában szerepelhessen. Tavasszal még az volt a terve, hogy visszatér majd a tengerentúlra és a Weber State Wildcats játékosa lesz, de látva az egész világot érintő járványügyi helyzetet, végül úgy döntött, hogy itthon, az Egis Körmendben folytatja pályafutását.

Bálint két hete már járt Körmenden és megismerkedett az edzői stáb tagjaival. Nagy örömünkre szolgál, hogy az általunk vázolt koncepció elnyerte a tetszését és kiváló lehetőséget lát abban, hogy nálunk fejlessze tovább játéktudását.




Törpördög hírek


"




Magyar bajnok: 1987 - 1996 - 2003        Magyar kupa győztese: 1990 - 1993 - 1994 - 1995 - 1997 - 1998 - 2016

"Leszállt az este és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi színeinket viselő játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szív tájékán, valami különös, szorító, ugyanakkor boldogító érzés, ami nélkül egy gyógyíthatatlan betegségnek örvendő szurkoló képtelen létezni." / Fodor Sándor /