14 pont volt ekkor a hátrányunk, ami közben volt 19 is. De a többiek a végére összekapták magukat és mélyrõl felzárkózva megfordították az állást, így gyõzelemmel és 3-3-as mérleggel búcsúztunk a Fiba Európa Kupától. A Zwolle gyõzelem nélkül zárta a csoportot. A Ventspils idegenben vágott vissza a Kijevnek a hazai, hárompontos vereségért (ami nélkül mi lennénk a második továbbjutó helyen) így õk lettek a csoportelsõk, a Kijev a második továbbjutó.

Ijesztõ volt Varnado esése és a jegelt csuklója sem nyújtott bíztató látványt, de a vizsgálatok alapján szerencsére nincs törése. Nyilván nem kellemes, sõt nagyon fájdalmas egy ilyen sérülés, de legalább súlyosabb következményekkel nem járt.

És akkor vissza az elõttünk álló feladatokhoz:

Sok érdekesség megtörtént már a csapatunkkal ebben a szezonban. Játszott két hivatalos meccset egymás után hazai pályán, (egy Alpok Adria és egy FIBA EC meccs ugyanazon a napon) és játszott egy idõpontban két helyen, (itthon Alpok Adriát, idegenben FIBA EC-t) most pedig 48 órán belül kell ismét pályára lépni az idei utolsó nemzetközi meccset követõen. Ráadásul idegenben, így a meccsnap után délelõtt mozog egyet a keret, aztán utazik Szegedre, ahol pénteken délelõtt lesz még egy frissítõ edzés majd este 18 órától a mérkõzés.

Az a mérkõzés, amely a Pécs elleni hazai vereség után még fontosabb. Két egymást követõ vereség nem jönne jól a felsõházért és ott a minél elõkelõbb helyezésért vívott harcban. Nagyon sûrû mögöttünk a mezõny.

Igaz, legutóbb velünk együtt a közvetlen riválisok is buktak, de valószínûleg ez nem mostanában fog újra megtörténni.

Alapvetõen a papírforma mellettünk szól, ha csak a tabellát és a gyõzelmek számát nézzük, de egyrészt a körülmények (a távolság, az idegen pálya és a sûrû menetrendünk plusz Varnado fájós csuklója) nem mellettünk szólnak, másrészt a kép csalóka, mert szezon közben sok minden változott Szegeden, ahol október 26-ig vártak az elsõ gyõzelemre. Ezt otthon sikerült elérni a közvetlen riválisnak számító Jászberény ellen. 79-74-re nyert a csapat, akkor még Andjelko Mandic irányításával, de novemberben váltásra szánta el magát a vezetõség. (Késõbb kiderült, Mandic a DEAC stábjában kapott szerepet.) Srecko Sekulovic kapta meg a vezetõedzõi posztot, aki egy évvel korábban távozott Paksról. Vele sem ment minden simán, de történt pár változás a keretben is, és egyre inkább összeállni látszik a csapat.

Sekulovic december elején a Szolnok ellen debütált, akkor még nem sikerült nyerniük, de december 12-én már gyõzelemnek örülhetett játékosaival. Az Oroszlányt gyûrték le hazai pályán, 91-84-re. Alapból nem lett volna nagy durranás, hogy kikapott az újonc Szegeden, de az elõzmények ismeretében azért ez nem volt papírforma eredmény. Még kevésbé volt az a szegediek harmadik, mindeddig utolsó sikere a szezonban, hiszen azt idegenben, méghozzá Kecskeméten érték el, ahová az élvonal együttesei sem mennek biztos esélyesként. Sokáig nem is volt semmi a levegõben, de az utolsó negyedben, annak is az utolsó három percben egyértelmûen a vendégek kezében volt az irányítás és be is húzták a meccset. 78-81 lett a vége. Figyelemre méltó volt és Srecko Sekulovic ki is emelte Curry játékát, hiszen a kosaras 28 pontot termelt, közte hét triplával, amit tíz kísérletbõl ért el.

Volt a keretben is több változás, sõt, a hétre is jutott egy. Ez pedig nem más, mint hogy a klub felbontotta legfrissebben igazolt idegenlégiósa, Cameron Naylor szerzõdését. A játékos két edzésen sem jelent meg, ez a szerzõdésszegés vezetett az egy meccs utáni hivatalos búcsúhoz. Naylor egyébként január utolsó napjaiban érkezett a távozó Milos Miliszavljevics helyére, aki késõbb Kecskemétre igazolt. Stefan Balmazovic is szezon közben vette a kalapját, õt szabadlistára tette a klub. Ezt a lépést követte a csapat kecskeméti sikeres túrája, ami a korábbiak ismeretében meglepõen jól sikerült. És amiben – ahogy írtuk – nagy szerepe volt a január elején érkezett irányítónak, Morris Currynek is. Ha jól sikerült kiszámolni, akkor mellette most még két külföldije van a Szedeáknak, Ante Krapic és Brian Asbury személyében. Kerpel-Fronius Balázs mellett nekik kell minden bizonnyal sokat vállalni, hiszen számos sérülés is nehezíti a csapat dolgát. A hírek szerint Wirth Ádám és Kerpel-Fronius Gáspár után Vágvölgyi Ákos is a maródiak listájára került, õ sérüléséig négy percet tudott játszani legutóbb Jászberényben. Ahogy a klub beszámolt róla, a nehéz helyzetben igyekeztek bõvíteni a rotációt, ezért leigazolták a B-csoportos Veszprémbõl nemrég távozott Kovács Ádámot, aki nem ismeretlen számukra, hiszen a 2017-18-as idényben a játékosuk volt.

És a létszámgondok enyhítése érdekében – fél év kihagyás után – Mike János is újra edzésbe állt.

Szóval nem voltak eseménytelenek az elmúlt hetek, hónapok leendõ ellenfelünknél, nem tudhatjuk, mi jön ki ebbõl pénteken koraeste.

De egy biztos: Ha a játékosainknak csak kicsit is megfordul az a fejében, hogy mi vagyunk a favoritok, „majd behúzzuk valahogyan”, akkor nagy bajba kerülhetünk.

Bízzunk abban, hogy ilyen elõ sem fordulhat és a csapatunk kellõ összpontosítással, megfelelõ intenzitással megy fel a pályára. Akkor talán nem lehet baj. Akkor jó szájízzel indulhatunk majd haza a hosszú útról és nem lesz keserû éjjel falni a kilométereket. Sem a csapatnak, sem a szurkolóknak, akik indulnak a meccsre a munkanap és a távolság ellenére.

Szurkoljunk együtt egy újabb körmendi gyõzelemért!

Mindörökké MTE!