Viszont azzal, hogy õk gyõztek Ventspilsben, mi pedig nem, a mi esélyeink már elszálltak a továbbjutásra. Hogy mi lehet így a célunk szerdán, arról is kérdeztük vezetõedzõnket, Matthias Zollnert, ám elõbb visszapillantottunk a szombati, Paks ellen elért sikerre, amellyel távol tartottuk magunktól a harmadik helyezett együttest, hiszen nem csak hogy két gyõzelemmel vagyunk elõttük, de oda-vissza vertük õket, ami plusz egy meccs elõny velük szemben. A hátralévõ kilenc fordulóban hárommal többet kellene nyerniük nálunk ahhoz, hogy az alapszakasz végén elénk kerülhessenek.

Nagyon fontos gyõzelmet ért el a csapat szombaton, hiszen a közvetlenül mögöttünk álló riválist sikerült legyõzni. Mit jelent ez a csapat és az ön számára?

„Nincsenek fontos és nem fontos gyõzelmek, minden siker nagyon fontos. De az igaz, hogy néhányat ezek közül nehezebb elérni, mint a többit. A Paks csapata egy nagyon erõs, gyors, atletikus csapat, mély merítési lehetõségekkel, egyáltalán nem könnyû legyõzni õket. Jelen pillanatban õk is ott vannak a legjobb négy között a magyar bajnokságban. Hogy mit jelentett nekem ez a gyõzelem? Azt, hogy minden héten képesek vagyunk megmutatni azt, hogy mit tudunk. Azt hiszem, hogy könnyû rosszul megítélni ezt a sikert akkor, ha nem látjuk azokat az értékeket, amelyeket a mi csapatunk képvisel ebben a szezonban. Mert valószínûleg nem mi vagyunk a legtehetségesebb vagy a leghosszabb kerettel bíró csapat, nem mi vagyunk a legmagasabb, sem a leggyorsabb gárda a mezõnyben, de nagyon együtt vagyunk, olyan kiváló személyiségek közösségét alkotják a fiúk, akik minden meccsen egymásért is küzdenek, és ez az, amit soha nem értékelhetünk eléggé. Ezt nem gyõzöm eléggé hangsúlyozni, el is kell mondanom minden alkalommal. Az, ahol most állunk a bajnokságban és a sok megnyert mérkõzés a közvetlen eredménye annak a mindennapi kemény munkának, amit az edzéseken végzünk, hétrõl hétre. Ennek látszik az eredménye végül. Szóval számomra ezt jelentette, és nagyon büszke vagyok arra a jó munkára, amit az edzéseken végzünk. Remekül dolgoznak a fiúk. De a szezon még nagyon hosszú, talán a felénél járunk. Ugyanígy kell folytatnunk tovább, vagy még jobban, hiszen az ellenfeleink sem alszanak, õk is fejlõdnek, változnak, és ha meg akarjuk õrizni a mostani helyünket, ha a mezõny elején szeretnénk maradni, akkor mindent bele kell adnunk, amink csak van.”

Jordon Varnado extra teljesítményt nyújtott. Ez jelentette a különbséget? Vagy volt más összetevõje is a sikernek?

„Nos, igen, ilyen a kosárlabda! Ez csapatsportág és néha az egyik játékosnak jön ki jobban a lépés, máskor a másik rukkol ki extra teljesítménnyel. A jó csapatok minõségét jelzi, hogy nincs irigység egymásra, egyik nap az egyik emelkedik ki, és feltüzeli a többieket, a következõn pedig majd egy másik nyújt hasonlót. Ez az egyik jele annak, hogy jó a csapat. De nem csak támadásban voltunk jók szombaton, a védekezés is remekül mûködött és abból is mindenki kivette a részét. Nem könnyû játszani a Paks ellen, és igen, remekül dobott Jordon, de nem feltétlenül ez jelentette a különbséget. A különbséget mindig a csapatjáték hozza, hogy együtt vagyunk, csapatként küzdünk.”

Nincs már esélyünk a továbbjutásra a nemzetközi kupában. Ennek tükrében mi lehet a célunk ezen a meccsen, a Kijev ellen? Úgy játszunk, mint ha a továbbjutás lenne a tét, vagy esetleg még több lehetõséget kaphatnak a fiatalok? Mire fogunk hajtani?

„A legfontosabb, hogy minden meccsen úgy lépünk pályára, hogy meg akarjuk azt nyerni. Ez az elsõ és a legfõbb dolog! A többit majd meccs közben meglátjuk. Persze, nem jó az, hogy már nem juthatunk tovább, de épp ezért vissza kell térnünk az alap motivációnkhoz, hogy minden egyes napon a legjobbunkat kell nyújtanunk, függetlenül attól, hogy épp edzésen vagyunk vagy mérkõzést játszunk. És fejlõdnünk kell, nem csak kosárlabdajátékosként, de emberileg is. Nem hiszem, hogy gond lenne majd a motivációval. Egy kemény meccset fogunk játszani és majd közben meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Természetesen, ha lesz rá lehetõség, akkor minél több lehetõséget adunk majd a fiataloknak, ahogyan azt tesszük egész szezonban.”

Kérdéseink megfogalmazása közben érkezett a hír sokak példaképe, a kiváló kosárlabdázó, Kobe Bryant végzetes helikopter balesetérõl. Kíváncsiak voltunk arra, mit gondol errõl az egész világ sporttársadalmát megrázó tragédiáról és veszteségrõl vezetõedzõnk.

„Nem gondolom, hogy az én feladatom lenne kommentálni ezt, rengeteg gondolat megjelent már ezzel kapcsolatban a nyilvánosság elõtt. Az biztos, hogy õ volt az egyike azon kevés játékosoknak, akik kosárlabdázók generációi számára jelentettek inspirációt. És azt gondolom, hogy igaz ez a mi csapatunkra is. Nem csupán azért inspiráló a személye, mert kiváló játékos volt, és tudjuk róla, hogy az egyik legjobb volt, de még inkább a mentalitása miatt. Ez a mentalitás, amit szeretnénk mi is meghonosítani a klubunknál. Hogy soha ne add fel, mindig nyújtsd a legjobbadat és mindig próbálj jobban, keményebben dolgozni mindenki másnál! A nagyságot csak ezen az úton lehet elérni, sehogy másképp!”