Ez volt sorozatban a negyedik olyan gyõzelme a csapatnak, amelyet szoros végjáték után nyert meg. Minek köszönhetjük ezt?

„Egyrészt nagyon jó közösséget alkotnak a fiúk ebben a szezonban, igazi csapatként dolgozunk együtt, különösen védekezésben. Másrészt az edzõi stáb részérõl mindig igyekszünk sok önbizalmat adni a srácoknak, azzal, hogy hiszünk bennük, bízunk abban, amire képesek. Ezért van az, hogy szoros mérkõzéseken, kiélezett végjátékokban kellõ önbizalommal tudnak játszani. Nem ijednek meg és jó döntéseket tudnak hozni.”

Tudjuk ezt így folytatni? Hiszen ismét idegenbe kell utazni és ismét nagyon fontos mérkõzés vár a csapatra.

„Igen, miért ne? Remélem, hogy tudjuk így folytani, persze minden mérkõzés egy új történet, minden meccs 0-0-ról indul. Ott semmit sem nyerhetünk az elõzõn mutatott játékunkkal, nem vihetünk tovább semmit. Az biztos, hogy a Ventspils otthonában nehéz dolgunk lesz. Beszéltünk már errõl korábban, hogy itthon, három negyeden, sõt 35 percen át szoros meccset játszottunk velük, utána viszont, ami az utolsó öt percben történt, arra ez nem mondható el, akkor rosszul kosárlabdáztunk. De lehet ezen javítani. Tudunk annál jobban játszani, és akkor lehet esélyünk a sikerre.”

A vége, az alatt a bizonyos öt perc alatt nagyon sima lett, hiszen akkor húsz ponttal kaptunk ki. Mivel vághatunk nekik vissza?

„Igaz, a húsz pont, az húsz pont, de ahogy mondtam, mindez az utolsó öt percben történt, addig szoros volt a meccs. A számunkra az a legfontosabb, hogy a saját játékunkra összpontosítsunk. Jól kosárlabdázzunk, ügyeljünk a lepattanókra, ne adjuk el és jól járassuk a labdát, védekezésben pedig teljesítsünk újra jól, legyünk együtt és tartsuk távol a labdát a gyûrûnktõl. Ha ezeket meg tudjuk csinálni, akkor lesz esélyünk a gyõzelemre. Nem a visszavágás a lényeges számunkra, hanem az, hogy egy újabb gyõzelemmel életben tarthatjuk a reményeinket a továbbjutásra a FIBA Europe Cup mezõnyében.”