És abban is láthatunk hasonlóságot, hogy most is egy olyan gárdát fogadunk, amelyik számára új korszak kezdõdött ezzel az idénnyel.

A Szolnokon lezajlott tulajdonosváltás után új arculattal, új internetes felületekkel, de a régi hagyományokat tovább éltetve, a múltat idézõ, régi névvel mûködik az Olajbányász. A folytonosságot – néhány fiatal játékos mellett – az edzõi stáb, Dragan Aleksic és csapata képviseli. És ott van velük Pór Péter, a kiváló szakember, aki újra nagyobb szerepet kap a klubnál, hiszen a korábbi játékos, másodedzõ majd vezetõedzõ most szakmai igazgatóként dolgozik. Korábban nagy sikerek részese volt az együttessel. Az õ feladata leginkább az, hogy biztosítsa a közvetlen, saját utánpótlást a felnõtt csapat számára. Bár Körmenden nem mûködik akadémia, de talán ebben párhuzamos most a két klub munkája, hiszen nálunk és a Tisza partján is ugyanazon dolgoznak: A felnõtt csapatéval megegyezõ rendszerben képezni fiatalokat, hogy onnan bárki, bármikor bevethetõ legyen az elsõ csapatban.

Az elmúlt szezon viszont nehéz pillanatokat is hozott a szolnokiak számára. 2018 decemberében még szinte egyöntetû volt a vélemény az országban, hogy a bajnokság legnagyobb esélyese a Szolnok. Aztán csapást csapás követett. Példátlan sérüléshullám érte el az együttest, amelynek persze az sem tett jót, hogy hivatalossá és nyilvánossá váltak a késõbbi változások. De az Olaj a Magyar Kupa döntõjében még meg tudta mutatni, milyen erõ és elszántság lakozik a játékosokban. Pedig meghatározó játékosokat kényszerültek nélkülözni. A bajnokság talán legértékesebb idegenlégiósa, Strahinja Milosevic, és a csapat alázatos, fegyelmezett katonája, Kovács Péter is súlyos sérülést szenvedett, de akik maradtak, õk nyílt sisakkal mentek neki a döntõben a mélyebb merítéssel bíró szombathelyieknek. Nagyot harcoltak és behúzták a klub újabb kupagyõzelmét. Ezt követõen viszont már nem igazán róluk szólt az idény, kiestek a végsõ, bajnoki sikerért vívott harcból. Érkeztek a hírek arról is, hogy meghatározó játékosok távozhatnak, ami aztán meg is történt.

Bár ahogy írtuk, a munkát irányító szakmai stáb nem változott, de új csapatot kellett, kell építeni a Tiszaligetben.

A bajnoki nyitány nem sikerült jól a számukra, hiszen a szintén újjászervezett Alba Fehérvár pontosabban, jobban játszott és megérdemelt sikert aratott az Olajbánász otthonában, az M4 Sport kamerái elõtt. Dragan Aleksic játékosai a második fordulóban javítottak, hiszen „megyei” rangadón legyõzték a Jászberény együttesét, így most 50%-os eredménnyel érkeznek hozzánk, ismét tévés mérkõzésre.

Az idõpont szokatlan, de a kosárlabdának a tornász VB jelent konkurenciát a sportcsatornán, minden bizonnyal emiatt van a 14 órás kezdés.

Ha a saját csapatunkat tekintjük, akkor láthatjuk, hogy a bajnoki mérlegünk még 100%-os.

Bár kedden megkezdtük az Alpok Adria Kupát, és idegenben, a szlovén KK Sencur otthonában húszpontos vereséget szenvedtünk, de ahogy elõre is jelezte a klub, ebben a sorozatban ezúttal az U20-ra épülõ, gyakorlatilag U23-asnak mondható együttes képviseli a klubszíneket felnõtt idegenlégiósok, valamint Ferencz Csaba és Keller Ákos nélkül.

A fiúk kicsit megilletõdötten, puhán kezdtek, ami nem engedhetõ meg sehol, különösen nem egy délszláv csapat otthonában. Marko Popadicsék könnyed kosarakkal húztak el tíz perc alatt 21 ponttal. A kisszünetben hatottak Patai Benjamin szavai, a fiúk keményebben, határozottabban kezdtek el kosarazni, kiegyenlítettebbé vált a találkozó, igaz a nagyszünetre kinyílt az olló. A harmadik negyed megint a házigazdáké volt, de az utolsóban – bár magas poszton faultproblémákkal is küzdöttünk – megmutatták a fiúk, hogy van bennük fantázia. Labdaszerzések, szép kosarak lelkesíthettek bennünket. Voltak igazán szép és bíztató pillanatok is. Németh Ákos pedig nem csak pontszerzésben emelkedett ki, de igazi vezére volt társainak.

Nyilván esélyesebb volt a teljes, felnõtt kerettel felálló hazai együttes, de az ilyen meccseken szerezhetnek a fiataljaink olyan tapasztalatokat, amire az U20-as bajnokságban nincs lehetõség, ugyanakkor ott szépen hasznosíthatják majd azokat. És persze késõbb is, pályafutásuk során.

De ugorjunk vissza a bajnoksághoz.

A szezonnyitón sima gyõzelmet arattunk az Oroszlány ellen, ugyanakkor tudhattuk, hogy Sopronban nehezebb dolgunk lesz.

Így is volt, hiszen jött a már mondhatni szokásos soproni kezdésünk és a 10-0 oda. De nagyon gyorsan, gyakorlatilag két perc alatt tudtuk rendezni a sorokat, sõt az irányítást is át tudtuk venni.

Ugyanakkor sok hiba csúszott a játékunkba, különösen feltûnõ volt a sok kihagyott ziccer. Üres, mondhatni ajtó-ablak helyzeteket hagytunk ki, ami azért komoly luxust jelent, különösen egy szoros, kiélezett, tulajdonképpen egylabdás meccsen. Ezúttal belefért, és reméljük, ez tényleg csak az idény elején fordul elõ. Reméljük, késõbb már valóban csukott szemmel is értékesítik a fiúk a helyzeteket, amelyekért keményen megdolgoznak. Mert ez a része szerencsére megvan.

A harmadik fordulóban persze kiforrott játékról és csúcsformáról nem beszélhetünk, de bízzunk abban, hogy – amint a vezetõedzõ, Matthias Zollner is többször elmondta – a csapatunk játéka fokozatosan fejlõdik, egyre jobb és jobb lesz.

Tehát szombaton, 14 órától Egis Körmend – Szolnoki Olajbányász, talán mondhatjuk, hogy örökrangadó.

Szurkoljunk együtt a csarnokban vagy a képernyõk elõtt!