„Legelõször is szeretném hangsúlyozni, hogy mindenkit tisztelek a magyar kosárlabdázásban. A szövetséget, a játékvezetõket, edzõkollégáimat, a többi csapatot egyaránt!

Ugyanakkor az én munkám – mint valamennyi edzõé – függ az eredményességtõl. Ez persze leginkább azon múlik, hogy a pályán mit mutat a csapatom. De ezt befolyásolhatja a játékvezetõk teljesítménye is, akik úgy éreztem, hogy Debrecenben, az elsõ félidõben sokat hibáztak, emiatt voltam talán túlfokozott lelkiállapotban. Túlreagáltam ezt a helyzetet, amiért joggal büntettek meg két technikaival. Sajnálom, hogy ezzel kizártam magam a mérkõzésbõl és nem segíthettem a csapatot a második félidõben. Sajnálom azt is, hogy a szabály szerint a következõ mérkõzésen sem ülhetek le a kispadra, hiszen úgy érzem, hogy semmi olyat nem tettem, ami további büntetést érdemelne. Különösen nem a csapat irányába. Én, az edzõ voltam az, aki valóban hangosan, kiabálva reklamált. De nem érintettem meg, és nem is sértettem meg senkit.

Valóban, nagyon idegesen reagáltam, a kelleténél hangosabban, de semmi sértõt nem mondtam.

Ez úton is szeretnék elnézést kérni a játékvezetõktõl az eltúlzott reakcióm miatt!”