Egis Körmend

Az idei utolsó MTE Infó tartalma

2015-04-16

Itt közöljük a Falco elleni mérkõzésre megjelent MTE Infóban található írásokat.

Hát, elérkeztünk ide, a szezon utolsó kiadványához, hiszen legutóbb Szegeden eldõlt: A csapat nem lehet ott az idei rájátszásban.

Egy rengeteg eseménnyel tarkított, ellentmondásos szezon derekán, a múlt év decemberében még nagyon-nagyon távolinak tûnt a lehetõség arra, hogy a legjobb nyolc között is megmérethesse magát a csapat. Az õszi tabella végén árválkodott a gárda, akkor még egy szinten, szinte azonos eredményekkel, a ZTE együttesével. Két gyõzelemre futotta összesen az alapszakasz elsõ körében, ami nem volt szívderítõ senki számára, akit csak egy picit is érintett és érint a csapat eredményessége, vagy épp annak hiánya. Aaron Mitchell után Ante Perica sem tudott csodát tenni, pedig azt tudhattuk, a keret ennél jóval többre hivatott. Igaz, az EuroChallenge sorozatban egyetlen másodpercen múlt a továbbjutás, és ott, különösen két idegenbeli sikerével megmelengette szurkolóinak szíve tájékát a csapat, komoly trófeákat gyûjtve. Aztán Perica távozott és érkezett az egykor Körmenden kosarazó, majd itt is edzõsködõ Déri Csaba. Gumi a vállára vette mindazt a terhet, amit egy ilyen csapat átvétele jelent. Azt mondta, hogy nagyon sok munkát kell elvégeznie a játékosokkal, de a legfontosabb, hogy visszaadja a keret tagjainak önbizalmát, hogy maguk is el tudják hinni: Képesek gyõzni, képesek jobb eredményekre. Aztán valóban beindult a szekér, hiszen sorban jöttek a sikerek, igaz, a szezon elején elcserélt pályaválasztói jogok okán leginkább hazai pályán. De épp ez volt az új szakvezetõ elsõ célja, hogy itthon erõs legyen a csapat, hogy senki se érkezhessen úgy ide, hogy biztosra mehet a Körmend ellen. Egészen az ASE elleni meccsig ez sikerült is, hazai pályán sorra jöttek a sikerek. Igaz idegenben ez továbbra sem volt igaz, de a csapat egyre több lépést tett felfelé a tabellán, és maga mögött hagyta az igazán veszélyt jelentõ zónát. Az alapszakasz második felében csak az Atomerõmû SE büszkélkedhetett jobb mérleggel a Körmendnél, de ez is csak arra volt elég, hogy a középszakaszt a középházban kezdhesse meg a gárda és mégis csak legyen esélye megszerezni legalább a nyolcadik, rájátszást érõ helyet. Ehhez a Szeged és az Alba Fehérvár együtteseit kellett volna megelõzni, és úgy tûnt, ez sikerülhet is. Sõt, az is téma volt, hogy akár a hetedik helyre is odaérhet a csapat, elkerülve a listavezetõvel való párharcot. A középszakasz elsõ körében három gyõzelem mellett egy szombathelyi vereség volt a mérleg, amivel a Körmend a legeredményesebb volt ebben a szakaszban, de a korábbról hozott hátrány miatt ekkor sem állt a gárda rájátszást érõ helyen. Aztán jött a Pécs elleni hazai vereség, ami – a riválisok néha váratlanul jó szereplésével párosulva – egyre nehezebb helyzetbe taszította a Körmendet. Egészen odáig, hogy Szegeden már azzal a tudattal léphettek pályára a mieink, hogy ha nem nyernek, elszállt az esély a rájátszásra. Voltak jó periódusai a csapatnak a meccsen, de nem sikerült gyõzni, eldõlt a sorsunk. Így várhatjuk most a szezon utolsó hazai mérkõzését a Falco ellen. Az ellen a csapat ellen, amelyik az elsõ vendég is volt egyben a kiírásban, a csarnokavatón.

Ami még nagyon fontos, és pozitív hozadéka ennek az összességében sikertelen szezonnak: A szurkolás!

A tavaszi meccsek, a jól sikerült találkozók ismét összehozták, egy hullámhosszra hangolták a csapatot és a szurkolótábort. Mondhatjuk, hogy a legutóbb Szombathelyen mutatott buzdítás a „régi, szép idõket” idézte vissza, amikor semmi más nem számított, csak az, hogy a nézõtérrõl segítség, plusz erõ áradjon a piros-fekete mezt viselõ játékosok felé. Talán ma is átélhetünk hasonlót, és jó volna a többi pozitívum, tanulság mellett ezt is átmenteni a következõ idényre, úgy legyen!

Mivel ez az utolsó alkalom kiadványunk megjelentetésére az idényben, a klub ügyvezetõjétõl, Zsebe Ferenctõl is kértünk egy rövid értékelést a mögöttünk álló hónapokról.

– Elsõként a vezetõség nevében szeretnék elnézést kérni szurkolóinktól ezért a szezonért. Azért a vezetõség nevében, mert a pályán nyújtott teljesítményt nem mi produkáltuk. A hibáink ellenére igyekeztünk mindent megtenni a csapat eredményes szereplése érdekében, ami nem valósult meg. Amit a klub konszolidációjával kapcsolatba ígértünk, azt teljesítettük. Talán ma már nem sokan beszélnek róla, de három éve nagyon nehéz helyzetben volt a klub. Akkor a vezetés azt vállalta, hogy három év alatt rendbe teszi a csapata anyagi helyzetét. Rendezi az adósságokat és biztos alapokra helyezi a mûködtetést. Ez szinte maradéktalanul sikerült is. Két cég felé még törlesztünk bizonyos hátralékot, de ez már nem jelentõs, és mindenben megállapodtunk az érintettekkel, hamarosan ezeket a kötelezettségeket is teljesítjük. Elmondhatjuk, hogy a korábbi bizonytalan helyzetbõl stabil pályára állítottuk a klubot.

Persze mi sem hoztunk mindig jó döntéseket. A legrosszabb az volt, hogy a múlt nyáron nem olyan edzõre bíztuk a keret építését és vele való munkát, aki megfelelõ lett volna, így az elsõ két és fél hónap sok mindent befolyásolt, ez be kell ismernünk.

A sportban nincs olyan, hogy ha… De ha nincs a csarnoképítés, akkor valószínûleg most nem a tízedik helyrõl beszélünk, hanem ott vagyunk az ötödik, hatodik helyen. Mert ez a játékos állomány szerintem minden középházi riválisunkénál jobb, de ezt nem sikerült realizálni. Sajnos nem volt olyan a kohézió a csapaton belül, mint amilyennek lennie kellett volna. Pedig igyekeztünk mindent megtenni ezért, hiszen nem voltak fizetési problémák, és amikor úgy éreztük, hogy szükség van rá, akkor csapatépítõ tréningeket szerveztünk. Mondhatnám, hogy megvolt a meleg víz, a labda, a fizetés, a csarnok… Nem felmentve a vezetõséget, de tényleg úgy érzem, minden lehetõt igyekeztünk megtenni, elõteremteni. Sok tanulságot hordoz ez a szezon a folytatásra. Igyekszünk a hibákat kiküszöbölni és jövõre egy más szellemû társaságot összeállítani, erre az eddiginél is nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Ez mindenképp tanulság a számunkra.

Összességében mondhatjuk azt, hogy az ügyvezetõ csalódott, így a szezon végéhez közeledve?

– Végtelenül csalódott vagyok, talán ez még nem is jó kifejezés arra, amit érzek. Nehéz szavakba önteni, de úgy érzem, hogy ha én ebben a csapatban játszok, akkor a játékosok felével összevesztem volna, ez biztos. Az a mentalitás, amit januártól március közepéig mutatott a csapat, az példaértékû volt, de az õszi szezonban látottakra nehéz magyarázatot találni, mint ahogy a szezon vége felé is elõjöttek azok a mentális problémák, amelyek az elején voltak tapasztalhatók. Ezek okozták azt, hogy nem sikerült nyernünk itthon a Pécs ellen, és a nagyon fontos találkozón, Szegeden sem. Az egymásra mutogatásnak szinte biztosan velejárója a sikertelenség, ezt most is megtapasztalhattuk.

Ne feledjük, hogy a csarnokfelújítás nem csak a felkészülést nehezítette meg, de a vezetõség energiáját is erõsen igénybe vette. Rengeteg feladatot adott a munkálatok felügyelete, irányítása, ami az avató elõtt csúcsosodott ki, hiszen az ünnepségre is tisztességgel fel kellett készülni, a csarnokot rendbe kellett tenni és akadt probléma bõven. Ez – közelrõl látva – minden túlzás nélkül szinte emberfeletti teljesítményt igényelt. Ez mindenképpen hozzátartozik az õsz krónikájához.

– Valóban nehéz idõszak volt, csak sajnos úgy érzem, hogy amit a nyártól kezdve a karácsonyi szünetig elvégeztünk, az szinte értelmetlenné vált. Igaz, van egy szép csarnokunk, de sokáig nem sikerült valódi tartalommal megtöltenünk. A felkészülési idõszakkal kapcsolatban a legfontosabb, hogy két hetet töltött a keret ausztriai alapozó edzõtáborban, ahol hírekkel ellentétben minden feltétel adott volt. Jó körülmények között, jó helyen dolgozhattak a fiúk. Igaz, egyetlen egyszer másik termet kellett keresni, ennyi probléma akadt csupán. Ezen kívül a felújítás miatt még valóban több helyszíne volt a csapat felkészülésének, de korántsem annyi, amennyi a köztudatban él. Szerettünk volna rendszeresen Vasváron edzeni, de két nap után úgy éreztük, hogy más megoldást kell találnunk. Németújvár (Güssing) lett a fõ felkészülési helyszín. Voltunk Szombathelyen is, de amikor elkészült a Rendészeti Szakközépiskola tornacsarnokának felújítása, akkor az lett a fõ bázis. Vannak, akik úgy tudják, hogy Zalaegerszegen is edzettünk, de ilyenrõl szó sem volt. És ennél a témánál azt is meg kell jegyezni, hogy minden helyen alkalmazkodnunk kellett az ottani programokhoz, hiszen sehol sem csak mi dolgoztunk, mások is edzettek ezekben a termekben.

Összegezve: Sajnálom, hogy a rájátszás elõtt véget ér a szezonunk, igyekszünk levonni a tanulságokat és tanulni a hibákból, hogy többé ne kövessük el azokat!

Száz szónak is egy a vége: A rájátszás számunkra már nem tét, de a mai mérkõzés koránt sem tét nélküli. Hogy miért, azt talán senkinek sem kell elmagyarázni, hiszen a két vasi csapat találkozója mindig kiemelt fontosságú a szurkolók számára is, és az sem mellékes, hogy amióta Kálmán László átvette a Falco szakmai irányítását, még nem született körmendi siker sem itthon, sem Szombathelyen. Volt már közel hozzá a csapat, nem is egyszer, de nyerni még nem sikerült. Ha másért nem, hát ezért, no és a szezontól való szép hazai búcsúért mindenképpen fontos találkozó áll elõttünk, szurkoljunk együtt a piros-feketék sikeréért!