Egis Körmend

25 éves az elsõ Magyar Kupa gyõzelem

2015-04-06

Azon túl, hogy Húsvét hétfõ van, ma is ünnepel a körmendi kosárlabdázás. Ma 25 éve, hogy a csapat megszerezte elsõ Magyar Kupa sikerét, meglehetõsen izgalmas körülmények között, Zsebe Ferencz utolsó másodperces dobásával.

Fodor Sándor így írt errõl a hazai pályán lejátszott találkozóról, Piros és Fekete címû könyvében:

„Görcsökben vergõdött a Körmend az elsõ 12 percben. Mindössze 14 pontot dobtak és a hatalmas pálmaházba bepréselõdött, csuromvizes 3500 szurkoló döbbente figyelte a Honvéd mind magabiztosabb rohamait. A második félidõ 30. percében még mindig a Honvédnál volt az elõny, ami négy perccel késõbb a levakarhatatlanul nyomuló Körmend hihetetlen szívós és elszánt játékának köszönhetõen elolvadt. Sõt, a piros-feketék hatalmas mennydörgés közepette átvették a vezetést. Aztán megint a Honvéd kerekedett fölül. Harminchat másodperc volt hátra, amikor a sokszoros válogatott Heinrich állt a büntetõvonalhoz. Az eredmény ebben a pillanatban 61-60 volt a Körmend javára. Fülsiketítõ füttykoncert, egetverõ dobolás, visítás remegtette a falakat. És Heinrich elhibázta az elsõ dobást, sõt a másodikat is.

Tombolt a közönség, többen elsírták magukat örömükben, ám a játékvezetõk ismét büntetõt ítéltek, ezúttal Halm javára, a Honvéd tehát újabb két büntetõhöz jutott. Szívgyógyszerek a nyelv alá, újabb füttykoncert, de Halm nem hibázott 62-61 a Honvédnak. Sokan elfordultak, vagy összetörten rogytak a helyükre. Vége, elúszott, menjünk neki a Rábának.

Hét másodperc volt hátra, Zsebe kérte el a labdát és vágtatott fül a pálya bal oldalán. Vészesen fogytak a másodpercek, már csak egyetlen árva pillanat volt hátra, amikor Zsebe Baba a bal sarokból, a nyakában két Honvéd játékossal elengedte a lasztit. A duda közben megszólalt, az emberek elfehéredtek, a labda pedig külön, öntörvényû életet élve haladt a maga röppályáján. Megdermedt minden és mindenki egy pillanatra, csak a bõrgolyó repült tovább és egy puha szottyanással végleg elveszejtette a Honvéd kosarának ártatlanságát. Hihetetlen kéj siklott végig több mint háromezer ember gerinccsatornájában, eszeveszett visítozásba kezdtek, aztán, hogy egyértelmûbbé tegyék a felszínre törõ örömöt, sercegve fröcsögõ pezsgõspalackokkal kezdtek el rohangálni. Zsebe ekkor már percek óta a levegõben volt. Ismét táncra perdültek az emberek a Rákóczi úton, ismét hajnalig zengtek az olya hangulatos körmendi kiskocsmák.”

A klub megalakulásának 50. évfordulójára jelent meg a „Csakazértis lett!” címû könyv, amelyben Zsebe Ferenc szólt errõl:

„Az a bizonyos kupát érõ utolsó másodperces kosár hogyan él az emlékezetedben?

„Akkor el is úszhatott volna rajtam, mert én hülye, meg akartam menteni egy olyan labdát, ami ha kimegy, akkor a miénk lett volna. A mentés viszont ellenfélhez ment, Szalay Gyuri faultolt és Halm Roli mindkettõt bedobta. Egy pont volt a hátrányunk. Ekkor hét másodperc maradt, végigcikáztam a pályán, és megálltam a baloldalon. Szerencsére Halm Rolit kaptam védõnek, aki csak feltette a kezét. Eldobtam, olyan 4-5 méteres dobás lehetett, és beesett.”

A nap krónikájához tartozik, hogy a frissen megnyert serleg az esti ünneplés közepette eltûnt. Az akkori technikai vezetõ, Györkös Imre így emlékezett a könyv hasábjain:

„Megnyertük a Magyar Kupát, amit aztán el is veszítettünk, de nem a pályán, hanem a Zenésben. Oda hívták át a csapatot, nálam volt a kupa. Elõtte a Fényesben mindenki csókolgatta, ittak belõle. Én vittem át a másik helyre, mert mondták, hogy ott várnak minket a szurkolók. Megkértek, hogy tegyük fel a pultra, mert ott legalább a szurkolók is látják. Közben ment a vonatozás, rock and rollozás, egyszer csak mentünk vissza, de a kupa sehol sem volt, senki sem tudott róla semmit.”

Valahol, valakinél biztosan megvan még az a trófea. Talán ma kifényesíti, esetleg nyom rá egy csókot, vagy ki tudja, még egy kortyot iszik is belõle, a negyedszázaddal ezelõtti ünneplés emlékére.

25 éves az elsõ Magyar Kupa gyõzelem.

A csapat névsora:

Harry Bell, Érsek István, Szájer József, Molnár Tamás, Véha Károly, Hódi László, Szalay György, Molnár László, Forray Gábor, Zsebe Ferenc.

Edzõ: Patonay Imre, Fodor Péter