Egis Körmend

Megkezdte a felkészülést a csapat

2013-08-14

Hétfõ reggel óta dolgozik a körmendi kosárcsapat, készülve a következõ szezonra, amelyben ismét nemzetközi mérkõzések is várnak a piros-feketékre.

A játékoskeret még koránt sincs együtt, hiszen a három idegenlégiós csak késõbb érkezik. Közülük a két amerikai hátvéd – az újonc Devon Moore és a korábban rövid ideig Magyarországon is pattogtatott Jeremy Fears – kéthetes próbajátékon véglegesítheti majd szerzõdését, míg a 29 éves, montenegrói Zarko Rakocevic viszont garantált szerzõdéssel jön majd Körmendre.

A keret magyar tagjai közül csak a felnõtt válogatottal dolgozó Ferencz Csaba hiányzott.

– Az U23-as csapatból töltöttük fel a létszámot, hogy a 12 fõs keret meglegyen. – mondta Hencsey Tamás, a csapat vezetõedzõje, akivel ott volt a keret mellett a sportigazgatóként érkezett Horváth Balázs is. – Az elsõ edzés alkalmával az ismerkedésen és a program megbeszélésén van a hangsúly. Három hétre elõre átbeszéltük a programot, majd volt egy erõnléti rész és egy kis foci is. Az elsõ napokban nem cél a játékosok megszakítása, inkább szépen felépítjük az erõnléti munkát. Lesznek termi, labdás edzések is, de ebben az idõszakban azok is inkább technikai és erõnléti jellegû programok. Nyilván a játékosok nem igazán szeretik a kezdeti heteket, de számunkra, az EuroChallenge indulás okán még hangsúlyosabb kell, hogy legyen ez a munka, hiszen nagyon sûrû lesz az õsz programja. Abban az idõszakban az edzésekre is kevés idõ marad, nem hogy erõnléti munkára, most pedig még többet kell utaznunk, mint legutóbb. Az erõnléttel nem volt gondunk az elõzõ évben sem, hasonló módon készülünk most is.

Az EuroChallenge sorozatot nagyon jó dolognak tartom. Ha csak arra gondolok, hogy meg tudjuk magunkat mutatni európai porondon, már ez is fontos. Nem beszélve arról, hogy mindenféle téren tanulhatunk olyanoktól, akik nálunk erõsebb bajnokságban szerepelnek. Bepillantást kaphatunk az ellenfelek klubjainak mûködésébe is, amibõl sokat profitálhatunk. Ráadásul az idén egy kicsivel könnyebb volt a helyzetünk az idegenlégiósok kiválasztásánál is, így az elõzõ évinél tudatosabban készülhettünk ezekre a találkozókra is. Remélem, hogy beválnak a kiválasztottaink, és nem lesz szükség cserékre. Így hamarabb egységessé válhat a gárda. Ebben a folyamatban a nemzetközi kupameccsek is építõ jellegûek lehetnek, ezt igazolta az elõzõ év is. Úgy érzem, hogy – bár az ellenfeleink erõsek – nem kell sehová elõre feltartott kézzel mennünk. A légiósok tekintetében Jeremy Fears-rõl még nem sok szó esett. Õt korábban is figyeltem már, láttam Ausztriában játszani. Õ is olyan játékos, aki irányítóként és hátvádként is tud játszani. Nekem ez volt a tervem erre az évre, hogy legyen két olyan „kisemberünk” – ezúttal Moore és Fears személyében – akik jók egy az egyben, de a kettõ-kettõ elleni játékban is, továbbá jól bontják az ellenfél védelmét. Ráadásul mindketten jók a társak helyzetbe hozásában is, ez is szempont volt. A palánk alá pedig mindenképpen meghatározó játékost szerettünk volna igazolni. Ezek voltak az alapelvek, nagyon remélem, hogy ezeket teljesíteni is tudják.

Egy éve még létbizonytalanságban volt a klub. A jelenlegi háttérrõl, a mûködés feltételeirõl Bebes Istvánt kérdeztük.

– Ha a klub helyzetérõl beszélünk, akkor óvatosan kell fogalmazni, hiszen a mai gazdasági helyzetben egyetlen magyarországi sportegyesületnek sem egyszerû megteremteni a mûködés feltételeit. – kezdte gondolatait a város polgármestere.

–Nekünk különösen nehéz, hiszen még cipeljük az egy éve itt hagyott romoknak a jó részét is. Emiatt nálunk kettõs a teher: Az egyik a hátralékok eltakarítása, a másik pedig a napi nehézségek leküzdése, a klub mûködtetésének a biztosítása. Persze ez nem jelenti azt, hogy a klub nem tesz meg mindent azért, hogy megteremtse a mindennapi létezés feltételeit. Ennek köszönhetõen el tudtunk indulni az EuroChallenge sorozatban, és a szakvezetõk a legnagyobb odafigyeléssel tudták kiválasztani azokat a játékosokat, akikkel a következõ szezonban indulhat a csapat.

Én abban bízom, hogy az elõzõ évhez hasonlóan a támogatók, szponzorok, a cégek, amelyek marketing lehetõséget látnak a körmendi kosárlabdában, azok ugyanolyan lelkesedéssel, ugyanolyan hozzáállással segítenek bennünket, mint ahogy azt az elõzõ idõszakban tették. Ez az alap az indulásunkhoz. A másik pedig, hogy a közönségnek, a szurkolóknak is ugyanúgy, vagy talán még egy picit jobban kellene segíteni bennünket. Úgy tûnik, hogy talán lesz egy erõs, ütõképes csapat, amelyet kemény, következetes munkával tûzben lehet tartani, és akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak, és az országban mindenkinek, aki a Körmendnek szorít. Nem lesz könnyû, mert minden csapat igyekszik úgy kialakítani a keretét, hogy eredményesen szerepelhessen, és ebben vannak olyan klubok, amelyek sokkal jobb kondíciókkal tudnak dolgozni. De – akár a múlt szezont is látva – ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem lehet komoly eredményeket elérni úgy is, hogy egyik csapatnak fele, vagy épp negyede a költségvetése, mint a legjobb helyzetben lévõ kluboké.

Szerintem a munkán van a hangsúly, az összefogáson és az egyetértésen. Ebben bízom, hogy újra ez lehet a körmendi erõsség, hogy ezt ismét meg tudja valósítani a csapat, összefogva a szurkolókkal és a támogatókkal. Akkor talán egy sikeres szezont élhetünk át. Anyagi szempontból nem állunk rosszabbul, mint tavaly. Akkor is azt mondtuk, hogy három év szükségeltetik ahhoz, hogy a bajokból ki tudjon lábalni az egyesület. Emellett kell megpróbálni a lehetõ legeredményesebben dolgozni, a legtöbb sikert elérni. Jórészt ez sikerült, bár voltak tavaly is mélypontok mind a játék, mind az anyagi helyzet tekintetében, de ezeket átvészeltük. Ha mindenki jól tud mellénk állni ebben az idõszakban is, akkor most is úrrá lehetünk a gondokon.

Miért vállalta a klub újra az indulást az EuroChallenge kupában?

A magyar kosárlabda számára fontos, hogy a klubok meg tudják magukat méretni nemzetközi szinten is. De igaz ez a játékosokra is. A legutóbbi események is mutatják: A válogatott teljesítményén is meglátszik, ha a kosarasoknak nincs nemzetközi rutinja. Ezért aztán a szövetségnek is támogatnia kell azokat a klubokat, amelyek vállalják az európai kupaszereplést. Mi tavaly örököltünk egy állapotot, akkor mindent megtettünk annak érdekében, hogy sikerüljön eredményesen szerepelni. Most úgy éreztük, hogy megharcolt ez a társaság azért, hogy ha ismét lehetõség adódik, akkor próbáljuk meg újra, szerepeljünk komoly ellenfelek ellen. A körmendi fiatalok is érezhessék, milyenek a még komolyabb mérkõzések. Itt meg kell jegyezne valamit, amit mindenkinek tisztán kell látnia: Ma az utánpótlás nevelésének gondjai és elõnyei igazságtalanul oszlanak meg.

A folyamat költségei és nehézségei a klubok és részben a szövetséget terhelik, ugyanakkor a munka eredményét jórészt a menedzserek élvezik, véleményem szerint ez nincs így jól.

Visszatérve a klubunk dolgaira, reméljük, még több nézõnk lesz, mint az elõzõ szezonban. Ennek érdekében a klubnál dolgoznak azon, hogy a bérletárusítást is másképp oldjuk meg. A legutóbbi jegyrendszer nem igazán vált be, nehéz volt összeegyeztetni a bérletesek és az ülõjegyet vásárlók érdekeit, így elképzelhetõ, hogy eleve kombinált bérletet adnak majd ki, amiben benne lehet a nemzetközi kupamérkõzések megtekintésének lehetõsége is. Kemény ellenfeleink lesznek, hiszen az oroszok és az ukránok Európa élvonalához tartoznak, de nem írhatjuk le a román csapatot sem. Sokat kell majd utazni, sok lesz a mérkõzés, azt kívánom, hogy a játékosok álljanak helyt! Most is ugyanaz a célunk, mint egy éve: Szerepeljünk jól, igyekezzünk sikereket elérni, és akkor akár tovább is juthatunk a csoportunkból.

A szurkolókat foglalkoztatja, hogy a munka megkezdésével lezárult-e a csapatépítés?

Ezt nem jelenthetjük ki, hiszen a szakmai stáb folyamatosan dolgozik a keret kialakításán. A leszerzõdtetett illetve próbajátékra hívott kosarasok erõsnek tûnnek, de van, akit még nem ismerünk. Éppen ezért még nem mondhatjuk, hogy lezárult a csapatépítés folyamata. Elõfordult már, hogy mégsem vált be valamelyik kiszemelt. Remélem, hogy most nem lesz szükség cserére, de igazából másfél hónap után mondhatja ki a stáb, hogy lezárult ez a folyamat, és meg van az a keret, amellyel remélhetõleg sérülésmentesen lehet dolgozni.