Egis Körmend

Interjú Hencsey Tamással a légiós cserékrõl és a lehetséges segítségrõl

2013-01-18

Hátvéd poszton már a harmadik játékost foglalkoztatja a csapat. A szurkolók közül nem volt mindenki meggyõzõdve arról, hogy indokolt és érdemes volt Vincent Simpsont lecserélni Omar Krayemre.

Miért a cserék és miért nem játszik a csapat inkább légiósok nélkül, vagy kevesebb külföldivel, amikor elvileg nem fenyegeti a kiesés réme?

És hogyan áll a vezetõedzõ ahhoz, hogy továbbra is elkelne számára a segítség?

Többek között ilyen kérdésekrõl beszélgettünk Hencsey Tamással.

- A szurkolókat nagyon foglalkoztatja, hogy miért is váltja Omar Krayem Vincent Simpsont, miért is kell már a harmadik külföldi kisember a csapatnak?

Kezdjük az elején. A Brown – Simpson csere azért történt, mert abban a periódusban úgy éreztem, hogy a csapatnak szüksége volna egy olyan mezõnyjátékosra, aki bontani tudja a védelmet. Aki helyzetet tud teremteni egyrészt önmagának, másrészt a társait is ki tudja szolgálni. Végül az a döntés született, hogy kipróbáljuk Simpsont, akinek volt egy szép bemutatkozása, épp a Szombathely ellen. Aztán – számomra érthetetlen okok miatt – nagyon hullámzó lett a teljesítménye. Volt egy remek meccse, aztán két-három találkozón nem hogy közepes, de kifejezetten gyenge teljesítményt mutatott. Olyat, ami egy külfölditõl kevés. Volt egy olyan helyzet, hogy õ jobban szeretett volna irányító poszton játszani. Erre kapott is lehetõséget. Én úgy voltam vele, hogy amikor – más csapatoknál is bevett gyakorlat szerint – két, irányítani tudó kisemberrel játszunk, akkor majdnem mindegy, hogy melyikük irányít és ki játszik kettes poszton. De végül ez sem bizonyult ütõképes megoldásnak.

Simpson emberileg nagyon jó volt, ahogy az edzésmunkája is. Védekezésben nem volt rossz, ha egy-egy elleni védekezésrõl beszélünk. A csapatvédekezésnél viszont már voltak gondok. Támadásban pedig nagyon hullámzó volt. Elõfordult párszor, hogy 20 pont környékén dobott, de a gólpasszok akkor is elmaradtak.

Ezért mondtam, hogy továbbra sincs meg ezen a poszton az a játékos, aki 4-5-6 kihagyhatatlan labdával szolgálja ki a társakat meccsenként.

- Mi tûnhetett megoldásnak, hiszen több játékos is szóba került a télen.

Felmerült Muhammad El Amin neve is, ami nem volt véletlen. December közepén valóban szóba került a személye, amire én azt mondtam, hogy ha számunkra elérhetõ, ha erre van keretünk, akkor biztosan jó megoldás lenne. Két szezont játszott Magyarországon. Pécsett és az Albánál is jó teljesítményt nyújtott, nem jelentett volna zsákba macskát a számunkra. De õ húzta az idõt, folyamatosan. Háromszor volt olyan határidõ, amire végleges választ ígért, de ez soha nem érkezett meg.

Volt egy másik játékos is, aki Ausztriában játszott korábban egy szezont, õ is 1-2-es hátvád lett volna. Hogy ki õ, az már nem is lényeges. Õ is azt mondta, hogy jön, erre valamikor karácsony után, az utolsó pillanatban visszamondta. Ezt követõen jött az a lehetõség, hogy Omar Krayem bejelentkezett. Neki volt repülõjegye Európába, így nem jelentett nagy anyagi kockázatot az érkezése.

Õ egy abszolút irányító. Néztem róla felvételeket, és nem csak azokat, amelyek a legnagyobb videó megosztón is láthatók. Természetesen ezeken kívül is láttam róla videókat. Ahogy mondtam, õ egy abszolút irányító, hozzátéve, hogy a svéd bajnokság – ahol a legjobb hátvédnek választották – ereje mondhatni a magyar pontvadászatéval megegyezõ. Egy Eurobasket pedig nem adja könnyen ezeket a titulusokat, így aztán biztosan volt megfelelõ teljesítmény az értékelés mögött.

Omar ebben a szezonban nyolc mérkõzést játszott Svédországban, aztán elment haza. Ahogy látom, ott nem edzett kellõképpen, ezért kell neki egy kis idõ, de ahogy elnézem, õbenne azért ott van a pont is, és az is, hogy kiszolgálja a társait. Mondtam neki, hogy kicsit le kell tisztítani a játékát. Tehát nem kell belemennie olyan helyzetekbe, amelyekbõl eladott labdák lesznek. Ha a védekezését összehasonlítom Simpsonéval, akkor az nincs olyan, mint az elõdjéé. Ezt mind figyelembe kellett vennem.

Két mérkõzés alapján kellett választanom, és ekkor összességében nem látszott nagy különbség a két játékos között, egy kicsit mégis úgy érzem, hogy támadásban Omartól többet kaphatunk majd. Azt gondolom, hogy nála nem lesznek olyan nagy hullámzások a pontszerzésben, mint Simpsonnál voltak.

- Összességében mi indokolta, hogy ennyi légiós megfordult már ebben a szezonban a csapatnál? Nem került ez így sokba?

Én azt mondom, hogy nálunk az egyik fontos tényezõ a közönség. A bérletet, jegyet megvásároló szurkolók, sportbarátok.

A cseréket nem azért hajtjuk végre, mert nekünk tetszik az, hogy minden két hónapban itt új játékos van. Én onnan közelítem meg, hogy most egy nehéz évet élünk, ami nem csak a nyáron volt nehéz, de most sem egyszerû. Ezt ki kell jelenteni. Nem oldódott meg még minden, de mindenki teszi a dolgát a legjobb tudása szerint azért, hogy a klub megmaradhasson, és sikeres lehessen a jövõben. A cserék is ezt a célt szolgálják. Mégpedig úgy, hogy lehetõleg olyan játékot mutasson a csapat, ami a jegyet, bérletet megvásárolók számára megfelelõ. A célunk az, hogy õk minél jobb produkciót lássanak. Ezt próbáljuk, ezen dolgozunk. Sokszor felmerül az is, hogy a cserék mennyibe kerülnek? Nos, mindig úgy oldottuk meg ezeket a helyzeteket, hogy ne jelentsenek plusz költséget. A menedzsment úgy állapodott meg a volt játékosainkkal, hogy nem kellett õket kifizetnünk az év végéig. Ha ez nem sikerült volna, akkor inkább lemondtunk volna a változtatásról.

- Akkor ugyanez a válasz arra a felvetésre is, hogy minek nálunk három légiós? Sokan mondják, hogy a Debrecen gyenge teljesítményét látva ki már jó eséllyel nem eshetünk, akkor miért nem játszanak a magyarok, a fiatalok?

Én már felvetettem a klubon belül, hogy a szurkolók felé világosan jelezni kéne, mirõl is szól az idei versenykiírás. Az nem igaz, hogy akkora különbség van a mi jelenlegi eredményeink és a Debrecené között, hogy már nem eshetünk ki! Azért nem igaz, mert lesz egy középszakasz is. Emlékezzünk a múlt szezon végére, amikor egy nyeretlen ZTE és a hét gyõzelmet gyûjtõ Jászberény ki-ki párharcot játszott a kiesés elkerüléséért. A két utolsó tehát – bármilyen rossz eredménnyel is – de kap egy lehetõséget. Ha a versenykiírás megengedné, hogy ne foglalkoztassunk külföldieket, mert úgysem esünk ki az élvonalból, akkor megtennénk, mert feleslegesen nem fizetnénk ki plusz pénzt. De tudjuk azt, hogy a középszakaszból még a legjobbak közé is fel lehet menni, de oda lehet kerülni a legvégére is. Egyébként a környezõ országokban ez már régebb óta gyakorlat. Szóval – a lehetõségeink keretein belül – mindent meg kell tennünk azért, hogy minél jobbak lehessünk! Persze ezt nehéz kezelni, hiszen azzal, hogy Zvonko Buljan helyére is új játékos jött, így megint két embert kell beépíteni a játékba. Ilyenkor kevés idõ jut bizonyos dolgokra. Például több idõ kellene a védekezés gyakorlására. De nem lehet elhanyagolni a támadójátékot sem.

És akkor még nem beszéltem a kondicionális munkáról. Az EuroChallenge sorozat idején erre semmi idõ nem jutott. A téli szünetben szerettem volna visszahozni a csapatot a korábbi szintre, dolgoztunk is rajta, de ugye jött két új ember. Szóval nagyon sok a feladat, de hiszem, hogy egyre jobbak leszünk, csak ehhez kell egy kis idõ. És persze kell a közönség is. Még akkor is, ha nem a bajnoki döntõ a cél, hanem a túlélésrõl szól a szezonunk. A Körmendnek mindig is a szurkolóiban volt a plusz ereje, és erre a támogatásra nehezebb idõkben talán még inkább szükség van, hiszen ugyanazt akarjuk: A gyõzelmet!

A szakmára visszatérve hozzáteszem azt, hogy a védekezéssel van folyamatosan gondom. Azt mondják, hogy ebben a játékelemben ötven százalék az, amit megtanul a játékos, a másik felét pedig az adja, ahogyan odateszi magát. Ebben érzek néha problémát; hogy nincs meg az a pörgés, agresszivitás, ami a felkészülés idején még látszott a csapaton. Ezt valamiért elveszítettük.

Most már úgy látom, hogy az edzéseken jó a munka, kezd valami visszajönni ebbõl.

És itt újra elmondom – mert még mindig fel-felbukkanak – a Zvonko Buljannal kapcsolatos dolgokat. „Z” egy extra képességekkel megáldott játékos, támadásban mindenképpen. Védekezésben is mindent tud. Tudta itt is, csak nem volt hajlandó megtenni. Fontos, amit más általában nem lát: Hogy az edzésmunkája sem volt megfelelõ. Gyakran csak gyengén tudtunk dolgozni emiatt is.

Persze a teljes csapat védekezésbeli problémáit nem szabad egy emberre rávetíteni, de hogy ez gond volt, azt állíthatom. Most úgy látom, hogy a srácok jól dolgoznak, jó edzéseket tudunk végezni.

- Mostanában ismét gyakran felmerül, hogy miért egyedül végzed a munkát, túl sok, ami rád nehezedik. Mi a véleményed errõl?

Én is olvasom ezeket a véleményeket, mert úgy tartom, hogy az építõ jellegû kritikát érdemes elolvasni, megfogadni.

Azt mindenkinek tudnia kell, hogy nem azért vállaltam ennyit, mert én egy egoista vagyok, aki abban leli örömét, hogy milyen fontos, hogy én ezt egyedül végezzem, és hogy ez milyen fantasztikus dolog. Nem, ez egyáltalán nem így van!

A nyáron adódott a mindenki számára ismert helyzet, amiben engem erre kértek meg, hogy ezt próbáljam meg így csinálni. Én ezt felvállaltam, és tettem, teszem erõm, tudásom szerint.

Õszintén szólva december környékén volt egy idõszak, amikor én is éreztem, hogy ez már sok, ez nagyon nehéz.

Volt négy nap, hála az égnek, amikor nem foglalkoztam kosárlabdával, aztán elkezdtük újra. Most azt mondom, hogy újra feltöltõdtem. Persze nem könnyû, és igazuk van azoknak az embereknek, akik azt mondják, hogy mindent nem lehet száz százalékosan csinálni, biztosan csorbul valami, valahol. Én ezt nem is mondom, hogy nem igaz!

De kerestük is erre a megoldást.

Amikor a körmendi származású Molnár Józseffel szerzõdést bontottak Szegeden, akkor felmerült, hogy õt hívjuk haza, és dolgozzunk együtt. Én mondtam, hogy persze, próbáljuk meg, õ is körmendi, segítsünk egymásnak. Én mindig is azt mondtam, hogy ebben a kisvárosban csak úgy tudunk elõbbre lépni, ha egy hajóban evezünk. De végül nem jött össze az, hogy õ itthon dolgozzon.

- Korábban említetted, hogy egyeztettél, beszélgettél Patonay Imrével is. Õ a szakmában sokat tudna segíteni, vele mi a helyzet most?

Az én véleményem az, hogy teljesen nyilvánvaló: Puteszt valahogyan vissza kell terelni ide! Ez persze kétoldalú dolog, ehhez nyilván õ is kell. Én nagyon remélem, hogy a korábbi problémák, amelyek õt távol tartották, azok megoldódnak. A folyamat elindult. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy neki van egy aláírt szerzõdése, amit – szavatartó emberként – ki is szeretne tölteni, ami érthetõ. Meggyõzõdésem, hogy Putesz belátható idõn belül vissza fog térni ide. Én azt gondolom, hogy mi nagyon jól tudnánk együtt dolgozni, jól kiegészítenénk egymást. Hozzáteszem, hogy errõl már beszéltünk is. Senki se gondolja, hogy mi nem beszélünk egymással. Sõt! Nap, mint nap találkozunk itt a csarnokban, beszélgetünk. És ha segítségre van szükségünk a másiktól, mondjuk az ellenfelek játékaival kapcsolatban, akkor azt is megosztjuk egymással. Még egyszer hangsúlyozom: Remélem, hogy ennek a szezonnak a végén saját maga is belátja, hogy õneki itt a helye, és nem máshol!