Üdvözöljük a háromszoros magyar bajnok, hétszeres kupagyőztes 1996-2021 időszakbeli honlapján!
TabellaEredménymátrixRájátszásEgyéni ranglistákCsapatranglisták
DuplákRekorderekLiga statisztikaLiga csapat statisztikaMeccsképek

szezon:
csapatok:
játékos keresés




BC MARC-KÖRMEND
alapszakasz, 3 mérkõzés
1999-09-25, 18:00



51 : 64


FALCO KC
 
Eredmény |Tudósítás |Statisztika |Meccsképek |Összesítés
Tudósítás
Vereség a Falco-tól
BC Marc-Körmend -- Falco KC 51:64 (22:30)
Vezette: Hartyányi Zs. Bodnár P.

BC Marc-Körmend: Dies 2, Pokrajac -, Fodor G.
11/3, Trummer 13/3, Németh 12
Csere: Gráczer 7/3, Grebenár 2, Zsebe 2,
Csaplár-Nagy 2. Edzö: Patonay Imre

Falco KC: Pankár 3/3, Shengelia 2, Kálmán 23/6,
Dzunics 17/6, Wiley 17
Csere: Kozma -, Kolonics 2. Edzö: Földi Sándor


Hát essünk neki...
Most megint kezdjem azzal hogy ki nem
egészséges, és hogy fiatalok vagyunk meg a
többi?
Pesten már kiderült, hogy légiósok nélkül,
pontosabban rosszul játszó légiósokkal nem igen
tudunk nyerni. A Falco ráadásul nagyon együtt
van. Rossz humor tudom, de eddig mi kaptunk ki
tölük az idén a legkevésbé... Persze ez senkit
nem vígasztal, legfeljebb az, hogy a
fiataljaink összekapták magukat a végére, és
így nem lett annyira megalázó a vereség.
Visszatérve a légiósokra. Pokrajac fel sem mert
nézni a gyürüre olyan helyzetekben amikböl
korábban lazán betalált. Ott folytatta ahol
Pesten abbahagyta. Talán védekezésben mutatott
valamit. Azt gondolom, egy komoly elbeszélgetés
következik vele arról, hogy vajon miért nem
tudja azt mutatni amit már láttunk töle. Sokak
véleménye, hogy jobban ment neki amíg nem volt
itt Dies. Hát ezután ilyen gondja nem lesz,
mert -- talán nem árulok el titkot -- úgy
hallottam, hogy ma (27-e hétfö) van az
amerikai utolsó napja Körmenden. Neki már nem
lesz több lehetösége itt. A ziccereket is
kihagyta, és más problémák is voltak vele.
Lehet, hogy ha csak McClendont megtartjuk
jobbak lennénk? Ez már csak találgatás, meg hát
ugye olyan nincsen hogy ha... Úgy tudom, ugyan
annyiba került volna mint Pokrajac.

A meccsröl:
A Falcoban Dzunics szerencsére korántsem volt
olyan mint egy hete a Pécs ellen, Kálmán Laci
viszont parádézott, de sajnos körmendi létére
ellenünk. Annak idején Hencsey és ö közte
kellett választani, hogy ki menjen el tölünk,
és akkor -- bár látszott a tehetsége -- gondok
voltak vele. Nem volt túl fegyelmezett, és
bizony azután hogy elküldték Körmendröl nem
sokon múlt, hogy elkallódjék. Bár szó volt róla
késöbb hogy visszatér, nem lett belöle semmi.
Szombathelyen most rá építenek, nagyon
kiszolgálják.
Németh Isti mondta a meccs után, hogy nagyon
nehéz volt fogni, mert egy támadás alatt akár
nyolc(!) blokkot is kap. Ember legyen a talpán
aki azon mind átcsúszik, és követni tudja.
Na persze nem a Falcosokat szeretném
dicsöíteni, távol álljon tölem, de kár érte,
hogy egy közülünk való segítségével nyertek
elöször ellenünk a pályánkon.
Különben is sokat köszönhetnek a körmendieknek
Szombathelyen. Nélkülük nem jutottak volna
idáig. Kiváncsian várom, hogy ez mennyire lesz
majd olvasható abban a könyvben, amit a tavalyi
eredményük után jelentetnek meg a klub
történetéröl.
Pár szót a vendégszurkolókról, akikkel sokkal
több problémám van, mint a csapatukkal. Ennek
egy része személyes, és számomra érthetetlen,
de ez az én problémám. Az viszont már nem csak
az enyém, hogy ez a "kemény mag" eljön abba a
városba ahol már akkor eredményesen
kosárlabdáztak amikor nekik még fogalmuk sem
volt a játékról, és csak azért mert néhány --
szombathelyinek jóindulattal sem nevezhetö --
ember sikeressé tette csapatukat, minket
senkinek neveznek. Talán nem is kellene velük
foglalkozni mert szót sem érdemelnének, de
bevallom, nekem ez fájt szombaton a legjobban.
Mert hát várható volt, hogy egyszer a hazai
vereség bekövetkezik. A papírforma alapján is
ök voltak az esélyesebbek. Jobbak is voltak
(mint már említettem egy körmendivel, meg hát
légiósokkal), ezt a mi csapatunk házatáján is
elismerik. De hogy ez a csöcselék még ki sem
száll a buszból, és már válogatás nélkül ontja
az ocsmányságot nökre, gyerekekre, aki csak ott
van az már több a soknál. Figyelem egy ideje
öket, és látom hogy a sikert nem tudják
feldolgozni. Minél jobban megy a csapatnak
annál közönségesebbek. Érthetetlenül
felfuvalkodottak. A végén meg kiabálják, hogy
ez Szombathely! Hát sok közük nincs hozzá.
Mutassanak fel egyetlen szombathelyit a
csapatban! Egyetlen annyira szombathelyit,
amennyire körmendi mondjuk a mi kapitányunk,
Baba, vagy az Isti, a Geri, a Marci, a Rudi,
vagy amennyire körmendi az edzönk Putesz. Erre
lehetünk mi büszkék, még ha most az
eredményeink rosszabbak is talán. És ezt
irigyelték tölünk mindíg is a megyeszékhelyen,
ezért a mérhetetlen indulat velünk szemben.
Csak arra nem jönnek rá, hogy egy zsoldos
csapat esetleges sikere nem pótolhatja azt az
érzést amit a MIEINK akár mekkora kicsi, vagy
nagy sikere okozhat. Csak néhány rossz
eredmény, és máris fél ház elött lehet
játszani. A helyieket nem fogja érdekelni ha
idegenek vergödnek a parketten. Érzi ezt Földi
Sándor is aki, nem titok és büszke vagyok rá, a
barátságával tüntet ki. Elmondta, hogy tavaly
is állandóan attól rettegett, vajon mikor
küldik el két esetleges vereség után, mert
rendes szerzödése sem volt jó ideig. Most a
meccs után éltették, az utolsó felkészülésin
meg a Szabadka ellen többen is mondták, hogy
itt nem légióst hanem edzöt kéne cserélni. Hát
ilyen ugye a szurkoló! Tudom a mieink sem
angyalok, de az évek alatt azért kialakult egy
stílus, ma már elnyomják az alpári
megnyilvánulásokat és nem erösítik.
Bebizonyították, hogy nem csak akkor vannak a
csapat mellett amikor megy a szekér. Szóval
lenne mit tanulni a sárga-fekete sálasoknak, de
tartok töle hogy nem érik fel agyilag a dolgot.
Nem érdemelnek meg egy jó csapatot, de ezt majd
az idö igazolja.
Megpróbálok megint visszatérni a meccshez,
hátha sikerül. Gyors volt a játék az elején, de
megint sokat hibáztunk. Nem tudtunk kívülröl
sem betalálni, pedig a mi jelenlegi
szerkezetünknél ez létkérdés. Valamit változott
a játék képe a cserék után. A légiósok leültek,
de ez is kevés volt az üdvösséghez.
Jut eszembe egy másik fontos téma!
Elhatározták ugye, hogy ettöl az évtöl egységes
szemléletben vezetik a mérközéseket a bírók,
aminek van is látszata, és igazából nekünk nem
is rossz. Ezen a meccsen viszont Hartyányi
játékvezetö, -- akivel azért voltak már
nézeteltéréseink -- csak az egyik oldalon látta
úgy, hogy engedi a kemény védekezést. Dzunics
egyfolytában könyökölt, mi meg közel sem
mehettünk hozzá. A hetedik percben kapták az
elsö csapatszemélyit a vendégek. Igaz a mecss
vége felé már mi is szinte mindent
megtehettünk, de ez már nem sokat segített.
Minösíti viszont a bíró "egységes" szemléletét.
A második félidö elején aztán megint jött a
hullámvölgy, és majd' hét percig gólképtelenek
voltunk. Gráczer triplája törte meg a palánk
alatti bénultságot, de hol vannak ilyenkor a
jól megfizetett légiósok?
Késöbb összekapták magukat a srácok, és
faragtak a hátrányból. Ekkor lehettünk tanúi
ismét, hogy a mi közönségünk a fiúk mellett
van. A hihetetlenül gyenge légiósokat
kifütyülték, a többieket viszont fergetegesen
bíztatták. Felemelö volt, az ember összes
bajával együtt. Összességében persze nem volt
nagy élmény ez a szombat este.
Beszélgettem Németh Istivel, aki elmondta, hogy
igencsak elfáradt a végére, a fentebb említett
okok miatt, de most már úgy érzi összeszedte
magát a mütét óta. Fodor Gergö bokájáról
botorság lett volna azt gondolni, hogy teljesen
gyógyult. A meccs végére feldagadt, nem gyözte
jegelni. Két napot pihen, de hát vasárnap ugye
megyünk Egerszegre, ami presztízs mérközés
megint. Ha végre Pokrajac úgy játszana mint a
Krasznai-kupán Sopronban, és végre mindenki
egészséges lenne aki számít... De hát mint már
mondtam, és mindenki tudja, a sportban nincsen
ha. Továbbra is játszanunk kell, mindenkinek
legjobb tudása szerint. Jövö héten találkozunk.
Most ne jósoljunk semmit!

Johnny





Törpördög hírek





Magyar bajnok: 1987 - 1996 - 2003        Magyar kupa gyÅ‘ztese: 1990 - 1993 - 1994 - 1995 - 1997 - 1998 - 2016

"Leszállt az este és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi színeinket viselő játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szív tájékán, valami különös, szorító, ugyanakkor boldogító érzés, ami nélkül egy gyógyíthatatlan betegségnek örvendő szurkoló képtelen létezni." / Fodor Sándor /