Jobb(?) késõn, mint soha

Elõször is elnézést kérek mindenkitõl, aki várta a
"tudósítást" a SMAFC meccs után. Sajnos a technika ördöge (se) nem
alszik. Biztos karikás lehet a szeme, mert rám mostanában gyakran áldoz
figyelmébõl, leszokhatna rólam. Szóval "az ellenség keze betette
lábát", de végleg nem foghat ki rajtam.
Talán nem is baj, hiszen két hasonló mérkõzésen vagyunk túl,
legalább is olyan szempontból, hogy a csapat egyiken sem tudta megmutatni igazi
tudását, de mégis simán nyertük mind a kettõt.
A SMAFC ellen hazai pályán még nem játszottunk tétmeccset,
ráadásul egykori csapattársak, barátok álltak egymással szemben a
pályán. Mindez rányomta a bélyegét a találkozóra.
Igazából talán senki sem kívánta ezt a meccset, de hát le kellett
játszani, még ha a végkimenetel nem is lehetett kérdéses.
Végül is úgy alakult, ahogy várhattuk.
Túl vagyunk rajt egy magabiztos gyõzelemmel, és a Sopronban játszó
körmendiek sem vallottak szégyent, 20 ponttal Mogyorósy volt a mezõny
legeredményesebb dobója annak ellenére, hogy nem lehetett könnyû
még baráti légkörben sem pályára lépni itthon,
ellenfélként. A mi csapatunk nem tudta igazán elkapni a ritmust, talán a harmadik
negyed sikerült úgy, hogy az már a nézõknek is igazán tetszett, de
így is sima lett a meccs.
Pozitív volt, hogy mindenki pályára lépett, és hatan is tíz pont felett
teljesítettek.
A meccs után meg ismét pecsét került a barátságra, hiszen a SMAFC
nem sietett haza, egy darabig még együtt volt a két csapat
No és nem csak a profi játékosok közt jó a kapcsolat. A soproni és
körmendi kosárlabdabarátok számos közös tornán, és
emlékezetes, nagy bulikon találkoztak már. Folytatásra pedig civilben, és a
pályán is lesz alkalom, hiszen még hátra van a kupaforduló, szintén a
SMAFC ellen.