 |         Üdvözöljük a háromszoros magyar bajnok, hétszeres kupagyőztes 1996-2021 időszakbeli honlapján! |
Nem jött be... Bp. Honvéd -- Marc-Körmend 63:53 (26:26) Vezette: Szabó Gy. Földházi T. Marc-Körmend: Gráczer 2, Németh 7, Trummer 18/12, Pokrajac 12, Grebenár 4. Csere: Dies 10, Fodor M. - . Edzö: Patonay Imre Bp. Honvéd: Zarics 13/6, Davis 19, Szokolik -, Carutasu 1, Sitku 14. Csere: Sebök 4, Ecseri 10, Nagy 2. Edzö: Farkas Attila Nem jött be... Nem vagyok túl vidám, de azért tragédiát sem emlegetek, mint néhányan pénteken este. Ami szomorú, hogy még így is nyerhettünk volna, ha az a volna ott nem volna, de erröl egy kicsit késöbb... Ami pozitív: Kezdjük hát azzal. A szurkolóknak csillagos ötös! Most már hagyomány, hogy munkanapon játszunk a Honvéddal idegenben, és mégis mindíg tölünk érkezik a legtöbb vendégszurkoló a Dózsa György útra. Nem tudom hogyan gondolta a pesti csapat egyik vezetöje azt a nyilatkozatát miszerint: "Ha a fövárosban megszünik a kosárlabda, akkor Magyarországon nem lesz több teltházas mérközés." Szerintem itt csak akkor van telt ház, ha a mi csapatunk játszik. Vidéken meg ezek szerint még sosem jártak. De vissza a szurkolókhoz. A bíztatásra sem lehetett panasz, és balhéról sem tudok, ami azért a fövárosban nincsen mindíg így, igaz a csapatok sem a régiek. Játékosaink részéröl az akarással ezúttal sem volt gond, de ez most nem volt elég. No nem mentegetözésképpen, de: Zsebe sérülése nagyon makacs. Várható volt, hogy nem játszik a kapitány. Nagyon hiányzik Fodor Gergö is, na és Németh mütétje sem múlt még el nyomtalanul, ez föleg a végén látszott. Nem érte még utol saját magát. Mai csapatunknál az ö hiányukat igazából nem lehet pótolni. Én úgy láttam: - hogy, a védekezésünk jó volt, meg gyenge a Honvéd is, hiszen az elsö félidöben felállt védelem ellen szinte képtelenek voltak betalálni, leginkább csak a mi eladott labdáinkból, meg a lepattanókból indulva tudtak -- föleg Davis révén -- pontokat szerezni. Az meg a mi hibánk, hogy erre lehetöséget adtunk. Csalódás volt a légiósok játéka. Csak egy közepes teljesítmény kellett volna a részükröl, és biztosan nyerünk. Egy hete azt írtam, hogy lesznek ök még jobbak is. Hát ez nem az a meccs volt. Pokrajac néhány sikertelen kísérlet után szinte fel sem mert nézni a gyürüre, a második félidöben meg Sitkuval hadakozott a palánk alatt. Tegyük hozzá, esélytelenül. Hol vannak azok a laza triplák, amikkel kirukkolt korábban? Remélem minél hamarabb visszatérnek, mert ilyen játékkal biztosan nem igazoltuk volna le. Egyébként ettöl a teljesítménytöl függetlenül nagyon sajnálom öt, mert igen csak magányos lehet. Szinte senkivel sem tud társalogni. Iszonyatosan nehéz lehet úgy élni egy idegen városban, hogy edzés elött, és után csak otthon a négy fal között van egyedül az ember, és ha el is megy valahová, ott sem tud beszélgetni senkivel. Persze ezzel is meg kell hogy bírkózzon. Ilyen szempontból könnyebb helyzetben van Dies. Egyre többen beszélnek a városban -- legalább konyhanyelvi szinten -- angolul, és ahogy hallom, a helyi hölgyek körében is népszerü az amerikai. Ez csak pletyka, nem kell elhinni, de a hírek szerint többen megismerkedtek vele már közelebbröl is. Ez még nem lenne baj, legfeljebb annak fáj akinek a nöjét viszi -- ha megtudja -- de a játékban töle is sokkal többet várunk. Nem nagyon találta a helyét, és sokszor választott rossz megoldást játék közben. Ráadásul több teljesen felesleges faultot is ütött. Nem lenne jó ha elhinné magáról, hogy ö már attól király itt, hogy amerikai és néhányat esetleg zsákol. Visszatérve a mérközésre, kár volt hogy mi sem találtunk a gyürübe, még az elején elhúzhattunk volna. Amikor Trummer Rudi végre elöször betalált kívülröl, azt hittem állva hagyjuk a hazaiakat. Hibáztunk a félidö végén is, amikor kettövel vezettünk és végig nálunk lehetett volna a labda. Ha csak eldugjuk akkor is jobban járunk, de még nagyobb elönnyel is fordulhattunk volna. A második félidö eleje megint nem volt a miénk. Bíztató volt hogy fel tudtunk állni mínusz tizenhatról, megint csak Trummer segítségével, söt Németh rutinosan kipontozta Davist, de ezzel sem tudtunk élni. Jöttek Dies felesleges hibái. Kiment ö is, és Trummer is, ezt pedig már nem bírtuk el. Hát röviden ennyi! Engem személy szerint az bosszant nagyon, hogy még így is közel voltunk a gyözelemhez, de ez egyben talán bíztatást is adhat a jövöre nézve. A remény pedig kell, mert ahogy a hétvégi eredmény is mutatja, a Falco igen csak együtt van, és ugye ök jönnek szombaton hozzánk. Biztos vagyok benne, hogy valamit kiföz majd a trénerünk a szombathelyiek ellen. Putesz nagy taktikus, és ismeri a hazai mezöny minden erényét, és hibáit, gyenge pontjait is. A fözésnél maradva valaki a hétvégén megjegyezte, hogy csontból nem lehet húslevest fözni. Ez igaz, de azért remélem a mi csontunk még sokak torkán meg fog akadni! Persze most ez amolyan kincstári optimizmus, de a remény hal meg utoljára. Végül nehogy azt gondolja bárki is hogy haragszom Dies-ra. Engesztelés képpen egy vele történt beszélgetés rövid kivonatát szeretném megosztani Veletek. Manny Dies: --Körmend egy kisváros. Azt hittem, az embereket itt leginkább a foci érdekli. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire fontos és népszerü itt a kosárlabda. Az kicsit furcsa, hogy több mint húsz kilométert kell autózni az elsö McDonalds-hoz, és olyan bevásárlóközpontok sincsenek amelyeket otthon megszoktam, de ennek ellenére nagyon jó itt lenni, mert az emberek nagyon barátságosak, ezt minden nap éreztetik velem. Hihetetlen jó volt a hangulat az elsö meccsen, a Sopron ellen. A csapatunk remek, összetartó gárda. Ha még egy kicsit ehhez hozzá tudunk tenni, akkor kupát, vagy bajnokságot is nyerhetünk! Fö az optimizmus, ugye? Gyertek szurkolni szombaton, szükség lesz rá. Egy hét múlva találkozunk ismét. Sziasztok: Johnny |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 | Magyar bajnok: 1987 - 1996 - 2003 Magyar kupa gyÅ‘ztese: 1990 - 1993 - 1994 - 1995 - 1997 - 1998 - 2016 "Leszállt az este és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi szÃneinket viselÅ‘ játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szÃv tájékán, valami különös, szorÃtó, ugyanakkor boldogÃtó érzés, ami nélkül egy gyógyÃthatatlan betegségnek örvendÅ‘ szurkoló képtelen létezni." / Fodor Sándor / |  |