Végül is ez benne volt a pakliban, …

… de a fehérvári szereplés némi reményt adott arra, hogy talán
következhet egy újabb idegenbeli siker, hiszen nagyon jó csapatunk van. Ez pedig
tény, és akkor is az marad, ha most nem sikerült gyõzni Kaposváron. Az
okok közt több minden felsorolható, de csak óvatosan merek
véleményt nyilvánítani, hiszen utazásra nem volt módom, a
felvételt meg nem láttam teljes egészében.
Éppen az elejérõl csúsztam le, amikor – a hírek szerint – gyengén
védekeztünk, és elõnyt adtunk a hazaiaknak. Ezen sok múlt.
Ugyanakkor Németh Isti elsõ két hibáját – köztük a
technikait – nem láttam, de a negyedik és az ötödik tényleg vicces volt.
Azért büntetni valakit, mert félre próbál ugrani a labdás ember
elõl, vagy, mert feltartott kézzel fut az ellenfél után, az talán több
mint játékvezetõi tévedés. Lehet, hogy volt egy kis tendencia a dologban,
hiszen tudják, ha az Istit megfogják, akkor behúzzák a féket az
egész csapatnak. Kipontozták a harmadik negyedben, és ekkor otthon, a
rádió mellett nem tûnt bíztatónak a helyzet. A
különbség egyre nõtt, félõ volt, hogy egy nagy verésbe
szaladunk bele. Épp ezért volt bíztató, és dicséretre
méltó az utolsó negyedben mutatott teljesítmény, amikor 12-0-ás
rohammal zárkóztunk fel, nagyon jó védekezés
kíséretében. Ekkor úgy tûnt, hogy a bírók sem avatkoznak
be a végkifejletbe, de amikor elég közel voltunk, akkor csak odafújták a
faultot Mujanovicsnak, aki szintén kipontozódott. Egy rossz passz, és két
kihagyott büntetõ aztán végképp eldöntötte a
mérkõzést, és azért sportszerûtlen dolog lenne elhallgatni, hogy
nagyon jó csapatot hoztak össze Kaposváron, alaposan átformálva a
korábbi keretet. Sokszor azt a fegyvert fordították ellenünk, ami nekünk is
erõsségünk, a gyors indításokat. Ehhez – mint már e helyen is
szó esett róla korábban – szükség van szerzett labdákra,
lepattanókra. Statisztikát ugyan nem láttam, de gyanítom, hogy ebben nem mi
voltunk a jobbak.
Vesztettünk, de most sem aláztak meg minket, nagy verésünk továbbra
sincsen, ez pedig kiegyensúlyozottságot mutat.
Azt gondolom, hogy ezt a mérkõzést a helyére kell tennünk úgy,
hogy a hibáinkból tanulni tudjunk, és felhasználhassuk a tapasztalatokat a
következõ nagyon fontos idegenbeli mérkõzésre.
Elõbb persze egy hazai meccsel megkezdõdik a második kör, amit – szerintem
várakozás felett, de legalább is jó eredménnyel – harmadik helyen
várunk. Ez a 8-3 több mint elfogadható, és nem szabad elfelejtenünk, hogy a
nagy riválisok szinte mindannyian hozzánk jönnek a második felvonásban.
(Tudom, Paks és Szolnok …)
Szombaton még idehaza hangolunk, aztán – remélem hogy minél több
körmendi szurkoló szeme láttára – jöhet az év utolsó
bajnokija. Paks ugyan messze van, de remélem érdemes lesz elutazni!