Elõdöntõs a Marc-Körmend
"Három- null", ami könnyû továbbjutást sejtet, de
azért nem volt ez ilyen egyszerû.
Patonay Imre is elmondta a mérkõzés után, hogy nehéz
csatákon van túl a csapat, hiszen meglehetõsen kemény
ellenfél a Nyíregyháza. A két hazai gyõzelem
húsz pont körüli volt, de sokáig ezeken a
találkozókon is tartották magukat a harcos vendégek, a
nyíregyházi találkozó meg maga volt a horror. Ott, és
itthon a gépek elõtt is. Ezt már sokan jelezték, de ugye minden
jó, ha jó a vége.
És végül senki sem lehetett igazán csalódott, hiszen
ezzel a bajnokság elején kitûzött célt mindkét
gárda elérte, sõt a vendégek az alapszakasz nyolcadik
helyezésével, a biztos felsõházi tagsággal túl is
teljesítették azt. Harcos játékukat látva még a
nyolcadiknál jobb hely elérése sem lehet túl távoli
számukra. Kérdés, hogy mennyire viseli meg a kudarc az
Albacompot.
A mi csapatunkról szólva, ami ez után jön, az már
jutalomjáték, legalább is Patonay Imre szerint, aki nagyon sokszor
kiemelte, hogy a tavaly elindított hároméves szakmai
koncepció szerint az idén a négy közé
kerülés volt a cél, ami ugye megvan. De a szurkolók, és
a játékosok (és persze az edzõ is) úgy
látják, hogy ennél sokkal jobb eredmény is kijöhet a
szezon végére, és reméljük, hogy így is lesz.
Abban azonban egyet kell értenünk Patonay Imrével, hogy nem kell
állandón azt szajkózni a fiúk fülébe, hogy az
idén bajnoknak kell lenniük. Azok akarnak lenni õk maguktól is,
de sokkal nehezebb, ha mindez elvárásként, lelki teherként
nehezedik rájuk.
Gondoljunk csak a ZTE ellen hazai pályán háromszor elvesztett
bajnoki döntõre! Idegenben kétszer gyõzött a csapat,
másodszor ráadásul hosszabbítás után, de
itthon, amikor a szurkolók (köztük én is!) már biztosak
voltak a sikerben, és a játékosok mindig csak azt hallották:
"Nem igaz hogy másodszor (majd késõbb, hogy harmadszor) is nyer
Körmenden a ZTE! Mi leszünk a bajnokok!"
Hát akkor mégis csak nyert a ZTE.
A múlt felemlegetésével nem szeretném senki kedvét
elrontani, és senkit sem akarok magamra haragítani. A célom,
és az álmaim közösek azokéval, akik a bajnokság
végén körmendi sikernek szeretnének felhõtlenül
örülni. Csak nehogy mi magunk nehezítsük meg a csapat
dolgát.
Visszatérve az utolsó mérkõzésre:
Kicsit nehézkesen indult a dolog, hiszen nyolcpontos hátrányba
kerültünk. Az idõkérés aztán segített,
és amikor a körmendi triplák is bementek, akkor már
sikerült fordítani. Olvastam olyan véleményt a
találkozó után, hogy Isti fakezû volt. Hát szerintem
azért voltak ennél rosszabb meccsei is. A hat tripla magáért
beszél, és a huszonhat pont sem rossz, azt hiszem. Fodor Geri
tizennégy pontig jutott, de a vendégek legjobbjai sem mentek húsz
fölé, ami azért az õ teljesítményét is
minõsíti. No és azért kiosztott néhány
szép gólpasszt is. Nem mondanám, hogy gyenge volt!
A meccs hõse viszont vitathatatlanul Sean Riley volt, aki szemmel
láthatóan sérülten vállalta a játékot a
négy személyivel lecserélt Grebenár helyett. Tizenhét
pontja, és a fogvicsorgatva megvívott palánk alatti csatái
kiemelték a mezõnybõl a bicegõ óriást.
Ebbõl talán önbizalmat merít a folytatásra, amikorra az a
fránya csonthártyagyulladás is rendbe jöhet. Az elmúlt
találkozókon (már amikor játszott) kicsit passzívabb
volt a center, mint a legjobb meccsein. Remélem, a siker visszaadja az
önbizalmát. Keresztes Rafi is rendre bíztató
teljesítménnyel rukkol ki. Egyre többen emlegetik a nevét,
és egyre többen mondják azt, hogy hamarosan
meghatározó játékos lehet. A blokkolásai
naggyá tehetik, jó érzéke van hozzá!
Patonay Imre három nap pihenõt adott a fiúknak, ami nagyon
rájuk fért, hiszen már nagyon rég óta gyakorlatilag
heti két meccset játszottak, és bizony akár mennyire szeretik
ezt a játékot, azért a hosszú szezon vége felé
már nekik is jól jön egy kis szünet.
Jó volt látni a felszabadultan ünneplõ
játékosokat szombaton este. Isti, Geri és Putesz együtt
nyomták a "Rollingot".
Legyenek csak felszabadultak a fiúk! A kötelezõt
teljesítették, a folytatás meg az õ becsvágyuk
alapján is biztos, hogy a lehetõ legjobb lesz!
A Paks szintén három meccsen jutott tovább. A megérdemelt
kupagyõzelem szárnyakat adott Fodor Péter csapatának, de a
harmadik találkozó azért megmutatta, (83-81) hogy ez a – mostanra
valóban remekül összeállt – csapat sem
megállíthatatlan.
A hazai pálya elõnye velünk van, és az elsõ
elõdöntõig hátralévõ két hét alatt a
sérülések is rendbe jöhetnek. Ha nehéz is lesz a
találkozó – mert az ellenfél biztos, hogy nagyon felszívja
magát – azért felszabadult játékkal sikeresek lehetünk.
Csak játék nélkül nagyon hosszú lesz ez a két
hét!