Ez meg nem volt jó meccs, de legalább mi nyertük…
Hétközi forduló lévén a mérkõzés után egy
kicsit késõbb születik ez a pár sor, és elolvasva a lapok
tudósításait azon gondolkozik az ember, hogy most õ látta rossz
szemüvegen át ezt a negyven percet, vagy az újságírók. Lehet,
hogy nem is volt ez olyan gyenge meccs? Jó, persze láttunk rosszabbat is, pláne ha nem
mi nyertünk, de azért azt ki lehet jelenteni, hogy nem erre a gyõzelemre leszünk a
legbüszkébbek. Az is igaz, hogy az ezüstérmes Szolnok soproni
"kivégzésének" fényében büszkének kell lennünk
magára a gyõzelem tényére, de azért az egész
mérkõzést tekintve, láttunk már szívderítõbbet is.
Néhány igazán látványos akciónk mellett üde
színfoltja volt a mérkõzésnek Németh Isti 30 pontja. Rossz
rágondolni, mi van, ha õ sem dob ilyen jól. Azt hiszem az akarással most sem volt
gond, de mintha nem lenne mindig igazán együtt a csapat. A meccs elején gyakran
egyéni akciókkal próbálkoztunk, nem volt elég kollektív a
játék. Mujanovics bármennyire is küzdött, sokáig képtelen
volt betalálni mezõnybõl. Ennek ellenére hasznos volt a játéka,
hiszen büntetõket, faultokat harcolt ki, és lepattanókat is szerzett. Mégis a
pontjai, a triplái hiányoztak. A második negyed közepétõl volt
érezhetõ, hogy javul a védekezésünk, és ekkor sikerült is
elõnyhöz jutnunk, elbizonytalanodtak a részben körmendi fiúk.
Érdekes volt látni pályán és nézõtéren az arcokat,
az érzelmeket, hiszen ezen az estén (is) ismerõsök, barátok, egykori
játszótársak kerültek szembe egymással. A hangulat végig
baráti volt a szûk csarnokban, ahová több száz körmendi és
Körmendnek szurkoló látogatott el. Érdekes lehet egykori MTE
játékosként, edzõként vagy "csak" szurkolóként a
nézõtéren ülni úgy, hogy a hozzátartozónk az
ellenfél csapatában játszik. Kinek szurkoljunk? Könnyebben vagy nehezebben, az
érintettek azért bizonyára helyre tudják tenni ezt magukban.
Manapság ez a dilemma egyre gyakrabban felmerülhet, hiszen egyre több olyan csapat van
e kis hazában, ahol Körmendhez valamilyen szinten kötõdõ
játékos pattogtat. (Nem csak az A csoportban!)
Épp ez kell, hogy erõt és tartást adjon a körmendi keretnek, hiszen
õk azok, akik most az elsõszámú játékosoknak
számítanak a Rába partján, nekik kell a legjobbnak lenniük
mérkõzésrõl mérkõzésre, hogy méltók
legyenek minderre. Persze tudom, õk sem gépek. Hús-vér emberek, mint
bármelyikünk. Nekik is lehet rossz napjuk, õk is hibázhatnak. Az vesse
rájuk az elsõ követ, aki saját munkájában mindig 100%-al
teljesít, de az összetartás és a lelkesedés szinte mindig a körmendi
kosárlabda sajátja volt, azt nem szabad feladni.
Nyertünk, na! Ez a legfontosabb. Félre a fanyalgással.
Vasárnap újra megtelik a szentély, és nagyon bízok benne, hogy meglesz
az elsõ hazai gyõzelem, de senkit sem szabad lebecsülni. Figyelmeztetõ jel akad
bõven. A négy külföldivel, köztük rutinos rókákkal
felálló Kaposvár alig tudott elbánni a Honvéddal. Úgyhogy
mellényt jó mélyre a szekrénybe, de azért egészséges
önbizalommal kalandra fel!