Keresem a szót…

No nem Krisz Rudi nótáját kívánom idézni,
bár ez is nagy sláger volt a Körmend-Kaposvár
mérkõzést követõ bulin.
Igazából arról van szó, hogy korábban – bár
volt néhány gyengébb meccsünk is – annyi okom volt
már dicsérni egy-egy találkozót, hogy el is fogytak ezek a
szavak. Maradjunk hát a tényeknél:
- A Marc-Körmend csapata – az 1993-94-es bajnoki szezon után
másodszor – megnyerte az alapszakaszt, és így akár a
bajnoki döntõig kedvezményezett a
pályaválasztást illetõen.
Mindez persze nem garantál semmit, hiszen ’87-ben a harmadik, ’96-ban
pedig a második helyrõl épp a Körmend lett bajnok, de
mégis csak nagy elõnyt jelenthet, hiszen öt év óta
viszont az a csapat a nyerõ, amelyik az alapszakasz élén végez.
No és ebben a bajnokságban a csapat hazai pályán (is)
mindössze kétszer kapott ki. Elõször a második
fordulóban a Pakstól, amikor az egy hete érkezett Riley
elõször szerepelt körmendi mezben, Petersonról meg
legtöbben még azt sem tudtuk, hogy létezik valahol. Ekkor harmadik
légiósról még nem is álmodtunk.
A másik hazai vereség sokkal frissebb emlék. Az Albacomp egy
szoros végjátékban nyert nálunk, amikor nem is
játszottunk igazán jól, és Németh Isti sem
lépett pályára sérülése miatt. A
hétvégén aztán az is kiderült, hogy hiába volt a
fehérvári igyekezet, hiszen paksi vereségükkel mégis
csak kicsúsztak a négybõl. Pedig jó a
sportdiplomáciájuk…
Lehet, hogy találkozunk az elõdöntõben?
Talán kár még ezen gondolkozni, de igazából nem
örülnék neki…
- A Marc-Körmend 18 gyõzelemmel, és négy
vereséggel zárta az alapszakaszt, és az
elsõségrõl nem is az egymás elleni jobb eredmény
döntött, hiszen a második helyezett Kaposvár 17-5-el
zárt.
Persze akár dönthetett volna az is, hiszen hét csapat ellen
mindkét alkalommal nyertünk, a másik négyet meg a
visszavágón jobban "megvertük", mint ahogy õk
elõször nyertek ellenünk. Két csapatot ráadásul
saját otthonában sikerült "visszaverni". A Paksnál négy
ponttal, az Albacompnál pedig hárommal bizonyultunk jobbnak
összevetésben.
A Falco-t a hatpontos vereség után 24-el gyõztük le
Körmenden, és a Kaposvár is három ponttal nagyobb
különbségû vereséget szenvedett nálunk, mint
ahogy hazai pályán nyert ellenünk.
Magyarul hat pontos gyõzelem után kilenccel kapott ki tõlünk.
- Nagy verésbe egyszer sem szaladt bele a csapat, hat pontnál jobban
nem tudtak legyõzni bennünket.
Ez pedig arról árulkodik, hogy igazán nagy
hullámvölgyek nem voltak a csapat játékában. No
és tartásról is tanúskodik. Jó példa a
kaposvári találkozó, ahol a kipontozott Isti nélkül
állt talpra, és zárkózott fel a csapat. A
teljesítmény hullámázását leginkább a
gyõzelmek pontkülönbségén mérhettük le.
Nem rossz…

Azért pillantsunk vissza az utolsó találkozóra.
Nagyon rosszul kezdtünk a Kaposvár ellen. Az elsõ negyedben nem
sikerültek a hármasok, és ez bizony komoly hátrányt
jelentett. Ráadásul Halimics, aki játékstílusa miatt
nem lopta be magát a körmendi publikum szívébe, tíz
perc alatt 14 pontot szerzett. A pontok helyett a személyi hibák gyûltek,
ami semmi jót sem ígért. 11 pontos hátrányt
szedtünk össze az elsõ negyedben, és ekkor nem tûnt
bíztatónak a helyzet. Aztán a második
játékrészben jött Zsebe, aki megfogta Halimicset, és
emellett beindult Németh Isti, aki tíz perc alatt 16 pontot dobott,
három triplával. Feltûnõ volt, hogy a szünetig csak
õ tudott hármast dobni, pedig rajta kívül még
négyen próbálkoztak ezzel. A csereként beállt
Grebenár is jól küzdött a palánk alatt, része volt a
felzárkózásban. A második játékrész
nyolcadik percéig mindössze három pontot kaptunk, 16
ellenében, és végül 24-7-re nyertük ezt a
játékrészt, ami a szünetben már Körmendi
elõnyt jelentett. (42-36)
A harmadik negyed legszebb történéseit Németh és
Peterson produkálta. Isti kétszer is remekül adta fel
zsákolásra a labdát. Ekkor, a szünetig
kiegyenlítõdött faultarány a vendégek
számára kezdett idegesítõbb lenni. Nunnery és Ivkovics
is négy hibánál tartott, de nem sokkal késõbb Zsebe
és Riley is erre a sorsra jutott. A záró játékrész
elején Nunnery kipontozódott, de nem sokkal késõbb
követte õt Mujanovics, majd Fodor is. Tíz pontról ötre
jött fel a Kaposvár, de Varga sorsdöntõ hibát
vétett, amikor ziccert hibázott. A válasz nem késett,
Németh is zsákolt egy hatalmasat, mivel eldõlt a
mérkõzés. Az utolsó percben a vendégeknél
Simon, nálunk Riley és Grebenár pontozódott ki, de ez
már nem befolyásolta a meccs végkimenetelét. A
szurkolók nagy örömére nyert, és ezzel az élre
állt a Marc-Körmend!
Visszavágó is lesz hamarosan, hiszen pénteken a Magyar Kupa
elõdöntõjében találkozik ismét a két
csapat, igaz most Kaposváron.
Hazai pályán biztos, hogy mindenáron döntõbe akar
jutni a somogyi együttes.
Esélyesek, de azért, gondolom ehhez a körmendi csapatnak, és
a szurkolóknak is lesz néhány szava.

Swartz Piri