Egis Körmend

A fórumba a bejelentkezett felhasználók írhatnak.

bejegyzés 1 - 50 ( összes : 2 ) időrend:

2013-04-16 10:13 (130523)

név: Jockey

Realfan, köszönjük, nagyon jól megfogalmaztad az érzéseinket, nem tudnék semmit hozzátenni, csak a magam példája: egyidõs vagyok szeretett klubunkkal, '84 óta járok rendszeresen hazai meccsekre (korábban Vasvárról, most Magyarlakról, ahol gyökeret vertem). 3 évvel ezelõtt tört rám ez az érzés, hogy nekem nem biztos, hogy bérletet kellene vennem a következõ szezonra. Nem kicsi dilemma volt, hetekig nagy pácban voltam lelkileg, le is késtem a bérleteseknek fenntartott határidõt. De aztán a határidõ után 2 nappal nem bírtam tovább és berohantam az irodába, hál' istennek még nem adták el a helyemet. Akkor olyan méretû kõ esett le a szívemrõl, hogy megfogadtam, történjék bármi, ezt mégegyszer nem teszem.
És ez így is lesz a jövõben, teljesen biztos, hogy ha más körülmények nem akadályoznak, a bérletemet meg fogom venni. Sõt az idén már 2 gyermekemnek is vettem, úgy tûnik megfertõzõdtek.
Az érzéseim azonban nekem is hasonlóak, erodálódik bennem, bennünk ez a mident elsöprõ "szerelem". Remélem, nem jutok el odáig mégegyszer, mint 3 éve, hiszen szívet cserélni nem lehet, de szeretném én is azt a mindenkori tiszta vizet a továbbiakban, mondjuk mától, és mindenki részérõl.
MTE forever!

2013-04-15 19:49 (130510)

név: realfan

Részigazságok II.

Azt szeretem, mikor tiszta elõttem a sör, nem kérek bele kólát, mint néhány „elfajzott” társam a generációmból. Tiszta legyen, tudjam elõre, hogy meg fogom kapni a várt minõséget. De a mérgezõ kóla RÉSZigazságcseppei elveszik tõlem, amit szeretnék, elrontják az egész játékot, szórakozást, szenvedélyt és mindent. Mohács után lassan teljesen egy új, sötét, koszos színe lesz az italomnak, amit még mindig fogyasztok, mert részben ez éltet, de már egyre erõsebben fáj tõle a gyomrom. Mások már kiöntötték a poharuk tartalmat, mások a falhoz vágták az egészet, megint másoknak kicsit megtetszett ez a csúnya sárga-fekete vegyület, és már máshol keresik a maguk RÉSZigazságait szombat esténként hatkor.
Nekünk, szurkolóknak tehát már évek óta csak RÉSZigazságok jutnak, a RÉSZigazságok halmazát pedig mind-mind máshogyan értelmezzük, kódoljuk át magunkban és így adjuk tovább azoknak, akiknek így már csak TÖREDÉKigazságok jutnak. Így nem csak a tábornak van részIGAZSÁGA abban, ha fütyül, ha követel, ha tüntet, hanem ez a részIGAZSÁG már az egyén szintjén is csak RÉSZigazság. Innentõl ki várhatja el tõlünk, RÉSZigazságszakértõktõl, hogy mindig reálisan, okosan cselekedjünk?
Eljutottunk hát oda, ahol a RÉSZigazságokba beleunva egyre többen a RÉSZközöny köpenyét viseljük. Szombaton negatív nézõcsúcsot döntöttünk, az ellen a Szolnok ellen, akiket hosszú évek óta elõször nem kísért el a táboruk, mert a „szolnokiatlan” csapatukat már nem érezték úgy, hogy mindig mindenhova el kellene kísérniük és ahogy már Körmenden is egyre többen maradnak távol a néha „körmendietlen” csapattól.
A RÉSZközöny RÉSZigazságai mellett azoknak a 10-15%-a, akik még elmennek meccsre, fütyültek, mikor Isti labdához ért. A körmendi közösség egy RÉSZÉNEK RÉSZigazsága kivetült. Ezt a RÉSZigazságot kaptuk az elmúlt évek alatt. És most nem is egy, hanem mint olvashatjuk, már két körmendi ikon fordít hátat, csukja be az ajtót, nem ért, elítél. Ebben pedig RÉSZigazságuk van.
Isti a meccs után elment a Monet elõtt, ahol annyiszor mulatott együtt azokkal a szurkolókkal, akikkel most is köszöntek egymásnak, majd az egy TISZTA sörre invitálást nem fogadta el, ment tovább, és ebben bizony RÉSZigazsága volt. Mi, szurkolók pedig ott maradtunk, ahol mi szurkolók már csak maradunk, hiszen ha mást néha igen, csapatot akkor sem váltunk és csupán az van bennünk, hogy legszívesebben nem csak Istit hívtuk volna be, hanem Puteszt (akinek újra üzentünk egy másik tapétán), Fütyit, Kristóf Laci bácsit, Trummer Rudit, Zsebe Ferit, Színészt és még ki tudja hány Körmendi Ikont, hogy üljenek le egy asztalhoz és a tizenharmadik rövid kör után már csak azon legyen a vita, hogy mézest iszol-e vagy nem mézest, esetleg unicumot vagy jägert. A huszonharmadik rövid kör pedig felejtesse el mindenkivel a százötven év minden szar, szemét RÉSZigazságát és nyissunk közösen egy új lapot, ne lapot, fejezetet, ne fejezetet, könyvet! Amit, legyen akár vezetõ, edzõ, játékos, akár „csak” szurkoló, a Körmendi Ikonok kezdjenek írni (hála mindennek e Földön és ami emberi létezésen túli, többen vagytok annál, mint amennyi egy csapatba elfér), hogy majd Golomán Gyurinak, Doktor Petinek, Kártyás Sebestyénnek legyen mit tovább írnia. Ameddig ezt az új könyvet nem kezdik írni a Körmendi Ikonok, addig minden este beköszön a dízeles kalitkánkba a hóhér, hogy jön holnap reggel a RÉSZigazságaival és kivégez mindent, ami körmendi kosárlabda. Aztán persze még imádkozunk, hogy jöjjön valaki, aki még egy napot ad nekünk az életbõl, ad még egy kis reményt a jövendõre, még egy kis RÉSZigazságot. Aztán belül majd szépen lassan felemészt minket a RÉSZközöny, és már senki, de senki nem fog arra emlékezni, hogy mikor és ki volt az, aki elõször csak RÉSZigazságot mondott akkor, mikor a TELJESet kellett volna. Mi már nem csak egy kis reményt szeretnénk (a remény után halunk csak meg úgyis), hanem tiszta, teljes igazságot, életet, kóla nélküli sört és százötven év utáni feltámadást. Ha kell, kilencedik hellyel, de ünnepeljünk együtt sírva-nevetve a pécsi csarnok lépcsõjén, miközben a szövetségi kapitány irigykedik a körmendi táborra és közösségre (2005), vagy ha kell, tomboljunk megyei rangadón az alapszakasz utolsó fordulójában a nem várt gyõzelem örömében (2009), de nem kérünk már több RÉSZigazságot. Elég volt belõle, köszönjük.
Mi, körmendi szurkolók hibáztunk, sokszor. Ez bizony így van.
A Tisztelt Körmendi Ikonok is hibáztak biztosan.
De nincs egyetlen olyan hiba, ami ne lenne megbocsátható, mikor a tét nem kicsi.
Nem vagyok naiv, még sokáig inni fogom a kólás sörömet, az ikonok büszkesége nem engedheti, hogy a sör kitisztuljon újra. Nekem sincs másom már, csupán…
…egy egészen apró RÉSZigazságom.

bejegyzés 1 - 50 ( összes : 2 ) időrend: