Egis Körmend

A fórumba a bejelentkezett felhasználók írhatnak.

bejegyzés 1 - 50 ( összes : 2 ) időrend:

2013-04-15 19:49 (130510)

név: realfan

Részigazságok II.

Azt szeretem, mikor tiszta elõttem a sör, nem kérek bele kólát, mint néhány „elfajzott” társam a generációmból. Tiszta legyen, tudjam elõre, hogy meg fogom kapni a várt minõséget. De a mérgezõ kóla RÉSZigazságcseppei elveszik tõlem, amit szeretnék, elrontják az egész játékot, szórakozást, szenvedélyt és mindent. Mohács után lassan teljesen egy új, sötét, koszos színe lesz az italomnak, amit még mindig fogyasztok, mert részben ez éltet, de már egyre erõsebben fáj tõle a gyomrom. Mások már kiöntötték a poharuk tartalmat, mások a falhoz vágták az egészet, megint másoknak kicsit megtetszett ez a csúnya sárga-fekete vegyület, és már máshol keresik a maguk RÉSZigazságait szombat esténként hatkor.
Nekünk, szurkolóknak tehát már évek óta csak RÉSZigazságok jutnak, a RÉSZigazságok halmazát pedig mind-mind máshogyan értelmezzük, kódoljuk át magunkban és így adjuk tovább azoknak, akiknek így már csak TÖREDÉKigazságok jutnak. Így nem csak a tábornak van részIGAZSÁGA abban, ha fütyül, ha követel, ha tüntet, hanem ez a részIGAZSÁG már az egyén szintjén is csak RÉSZigazság. Innentõl ki várhatja el tõlünk, RÉSZigazságszakértõktõl, hogy mindig reálisan, okosan cselekedjünk?
Eljutottunk hát oda, ahol a RÉSZigazságokba beleunva egyre többen a RÉSZközöny köpenyét viseljük. Szombaton negatív nézõcsúcsot döntöttünk, az ellen a Szolnok ellen, akiket hosszú évek óta elõször nem kísért el a táboruk, mert a „szolnokiatlan” csapatukat már nem érezték úgy, hogy mindig mindenhova el kellene kísérniük és ahogy már Körmenden is egyre többen maradnak távol a néha „körmendietlen” csapattól.
A RÉSZközöny RÉSZigazságai mellett azoknak a 10-15%-a, akik még elmennek meccsre, fütyültek, mikor Isti labdához ért. A körmendi közösség egy RÉSZÉNEK RÉSZigazsága kivetült. Ezt a RÉSZigazságot kaptuk az elmúlt évek alatt. És most nem is egy, hanem mint olvashatjuk, már két körmendi ikon fordít hátat, csukja be az ajtót, nem ért, elítél. Ebben pedig RÉSZigazságuk van.
Isti a meccs után elment a Monet elõtt, ahol annyiszor mulatott együtt azokkal a szurkolókkal, akikkel most is köszöntek egymásnak, majd az egy TISZTA sörre invitálást nem fogadta el, ment tovább, és ebben bizony RÉSZigazsága volt. Mi, szurkolók pedig ott maradtunk, ahol mi szurkolók már csak maradunk, hiszen ha mást néha igen, csapatot akkor sem váltunk és csupán az van bennünk, hogy legszívesebben nem csak Istit hívtuk volna be, hanem Puteszt (akinek újra üzentünk egy másik tapétán), Fütyit, Kristóf Laci bácsit, Trummer Rudit, Zsebe Ferit, Színészt és még ki tudja hány Körmendi Ikont, hogy üljenek le egy asztalhoz és a tizenharmadik rövid kör után már csak azon legyen a vita, hogy mézest iszol-e vagy nem mézest, esetleg unicumot vagy jägert. A huszonharmadik rövid kör pedig felejtesse el mindenkivel a százötven év minden szar, szemét RÉSZigazságát és nyissunk közösen egy új lapot, ne lapot, fejezetet, ne fejezetet, könyvet! Amit, legyen akár vezetõ, edzõ, játékos, akár „csak” szurkoló, a Körmendi Ikonok kezdjenek írni (hála mindennek e Földön és ami emberi létezésen túli, többen vagytok annál, mint amennyi egy csapatba elfér), hogy majd Golomán Gyurinak, Doktor Petinek, Kártyás Sebestyénnek legyen mit tovább írnia. Ameddig ezt az új könyvet nem kezdik írni a Körmendi Ikonok, addig minden este beköszön a dízeles kalitkánkba a hóhér, hogy jön holnap reggel a RÉSZigazságaival és kivégez mindent, ami körmendi kosárlabda. Aztán persze még imádkozunk, hogy jöjjön valaki, aki még egy napot ad nekünk az életbõl, ad még egy kis reményt a jövendõre, még egy kis RÉSZigazságot. Aztán belül majd szépen lassan felemészt minket a RÉSZközöny, és már senki, de senki nem fog arra emlékezni, hogy mikor és ki volt az, aki elõször csak RÉSZigazságot mondott akkor, mikor a TELJESet kellett volna. Mi már nem csak egy kis reményt szeretnénk (a remény után halunk csak meg úgyis), hanem tiszta, teljes igazságot, életet, kóla nélküli sört és százötven év utáni feltámadást. Ha kell, kilencedik hellyel, de ünnepeljünk együtt sírva-nevetve a pécsi csarnok lépcsõjén, miközben a szövetségi kapitány irigykedik a körmendi táborra és közösségre (2005), vagy ha kell, tomboljunk megyei rangadón az alapszakasz utolsó fordulójában a nem várt gyõzelem örömében (2009), de nem kérünk már több RÉSZigazságot. Elég volt belõle, köszönjük.
Mi, körmendi szurkolók hibáztunk, sokszor. Ez bizony így van.
A Tisztelt Körmendi Ikonok is hibáztak biztosan.
De nincs egyetlen olyan hiba, ami ne lenne megbocsátható, mikor a tét nem kicsi.
Nem vagyok naiv, még sokáig inni fogom a kólás sörömet, az ikonok büszkesége nem engedheti, hogy a sör kitisztuljon újra. Nekem sincs másom már, csupán…
…egy egészen apró RÉSZigazságom.

2013-04-15 19:43 (130509)

név: realfan

Részigazságok I.

Tisztelt Körmendi Ikonok!

Süllyed a hajónk, a Rába árad, de mi egyre kisebbek vagyunk és kisebbek is már csak egyre lejjebb. Ez persze csak RÉSZigazság, hiszen egy 12 ezres kisváros csapata éppen a hatodik magyar férfi kosárlabda-bajnokság élvonalában. Ami azért ebben a szezonban alapvetõen jó. De ez is csak RÉSZigazság, hiszen lehetne talán még jobb, ha nincs az a néhány mellélövés, amit menetrendszerûen elkövettünk légiósválasztáson át ki tudja mi mindenig, amivel már így utólag talán nem is érdemes foglalkozni.
Legutóbb oda süllyedtünk, hogy Németh Istit kifütyülték Körmenden. Nem kell ezt szépíteni, ez történt, amikor becserélték, amikor csak labdához ért – a változatosságot csak az jelentette, mikor triplákísérletét elméterezte és így a gúnyos kacaj következett. Most itt tartunk a süllyedésben, de a fütyülés egy állomás a süllyedésben, egy állomás, amit várni lehetett, hogy egyszer odaér a hajónk, semmiképpen sem a kiváltó oka. Egyetlen egy vagy száz füttyszó sem tud réseket vájni a hajókon. A lékeket a RÉSZigazságok ütötték bele, kegyetlenül az évek során.
„Nekünk Mohács kell”, mondjuk mi magyarok gyakran magunkra. Hát nekünk, körmendieknek már volt Mohácsunk, Muhink, Trianonunk – megfogyva és törve élünk. „Áldjon vagy verjen sors keze, számunkra MTE mindörökké” – húztuk ki szombaton a tapétán. Hogy ez a mindörökké kinek mit jelent, az persze erõsen szubjektív, biztosan vannak a tapéta mögött állók között olyanok, akik számára ez a mindörökké már csupán néhány év. Szóval ez is csak egy RÉSZigazság volt. De az biztos, ugye, Tisztelt Körmendi Ikonok, hogy már túl vagyunk a magunk Mohácsán? Mert én úgy érzem, úgy akarom érezni, hogy már nem csak Mohács van mögöttünk, hanem az azt követõ százötven esztendõ is!
A százötven év alatt kaptunk rengeteg RÉSZigazságot. Minden Körmendi Ikon, sajnos ezt kell mondanunk, mindegyik mondott néha valami rosszat valamelyik másikra (vagy egyszerre többre), aztán arra jöttek a reakciók, mi szurkolók pedig csak néztünk, olvastunk, hallgattunk, pletykákat terjesztettünk. A százötven év végefelé aztán már senki sem tudja lassan, hogy honnan indultunk, ki volt az, aki elõször csak RÉSZBEN mondott igazat. Hiszen akárhányszor volt szurkolói ankét, hivatalos kommunikáció, mi nem tudhattuk meg a TELJES igazságot. Ennek persze sajnos gyakran megvoltak a nyilvánosságra érthetõen nem tartozó okai (igen, ahol nincs pénz, ott a pénz hiánya bizony megtöri a szabályokat, megtöri a tisztaságot, ott nem lehet csak nyílt kártyákkal játszani), de innentõl mindenkinek el kell fogadnia, hogy mi szurkolók csak RÉSZigazságokat tudunk. Mindenrõl. Már hosszú évek óta. Az, hogy éppen ki mit hisz TELJES vagy RÉSZigazságnak, azon múlik, hogy kitõl hallja vagy kirõl hallja. De senki biztos már nem lehet a saját dolgában. Lassan ott tartunk, hogy a szurkolók között sincs már, csak RÉSZegyetértés, legutóbb én már egyfõs szurkolói csoportot alapítottam, mert már nem volt kivel egyetértenem, de a sok RÉSZigazság odajuttat, hogy lassan már ezt a csoportot is fel kellene oszlatni, mert azt, amit egyik nap gondolok, a másik nap próbálom kitörölni az agyamból, hogy az biztosan nem úgy van. Mert csak RÉSZigazságokat tudok és TELJES igazságokat akarok és tudat alatt el akarom lökni magamtól már a RÉSZigazságok egy részét, hogy egy EGÉSZ maradjon csak végre. Társaimnak csak RÉSZvéleményét ismerem, de úgy vélem, sõt a fórumokon olvasom, látom, hogy ezzel õk is így vannak, senki nem szereti, ha nem tiszta a kép, márpedig most nincs is olyan, aki minden tisztán látni. Ami most van, mint helyzet, azt elfogadni sem lehet.

bejegyzés 1 - 50 ( összes : 2 ) időrend: