Helyszín:

Ludovika Aréna, Budapest

A negyeddöntõk eredményei:

Alba Fehérvár – Szolnoki Olajbányász 66-67

Falco-Vulcano Energia KC Szombathely – PVSK-VEOLIA 96-69

DEAC – Naturtex-SZTE-Szedeák 87-80

Atomerõmû SE – Egis Körmend 80-86

Az elõdöntõk eredményei:

Szolnoki Olajbányász – Falco-Vulcano Energia KC Szombathely 63-84

DEAC – Egis Körmend 102-74

Április 11. vasárnap:

16:30 bronzmérkõzés: Szolnoki Olajbányász – Egis Körmend (Az M4 Sport felvételrõl közvetíti)

Vezetik: Frányó Péter, Goda László, Farkas Gábor

Ellenõr: Gorka Szabolcs

19:30 döntõ: Falco-Vulcano Energia KC Szombathely – DEAC (M4 Sport élõ)

Vezetik: Földházi Tamás, Benczur Tamás, Söjtöry Tamás

Ellenõr: Faidt Mihály

Április 11-e József Attila születésnapja, és ebbõl az alkalomból 1964-óta a magyar költészet napja is egyben.

De holnapra sajnos semmi irodalmi nem jut az ember eszébe, ha a péntek estére visszagondol…

„Hatalmas csata várható pénteken mindkét elõdöntõn.”

Így kezdõdött a csütörtöki beharangozónk.

Hát, a hatalmas csaták elmaradtak, egyoldalú lett mindkét mérkõzés.

A miénk talán fájdalmasan is az volt.

Pedig láthattuk szerdán és tudhattuk is jól, hogy a DEAC nagyon komolyan hajt a kupasikerre, de joggal gondolhattuk, hogy a Paks elleni siker után a mieink is így lesznek ezzel, hiszen már csak egy lépésre volt a döntõ mérkõzés, amivel akár meg is szépíthettük volna ezt a furcsa és számunkra nem túl sikeres szezont.

Nos, ezt a lépést nem sikerült megtennünk. Ennek okait pedig kizárólag saját magunkban, saját házunk táján kereshetjük, és ott is kell megtalálnunk.

Ez tény.

Tény az is, hogy a találkozó elejének játékvezetõi felfogása nem nekünk kedvezett, de arról már nem a sípmesterek tehettek, hogy részünkrõl milyen reakció érkezett erre, no és az ellenfél határozott, éles játékára.

Hát, nem ugyanilyen határozott és éles játék volt ez a válasz, az biztos.

Túl könnyen és túl hamar elvesztettük minden esélyünket arra, hogy felvegyük a harcot, és a bajnoki meccsekhez hasonlóan szoros csatát játszunk a DEAC-cal. Ezen a meccsen élesebbek, motiváltabbak, sokkal jobbak voltak nálunk.

Ez is tény.

Ezek után mit lehet tenni?

Ki kell állnunk a becsületünkért, mégpedig úgy, hogy ebben legyen része azoknak, akik esetleg nem úgy teljesítettek pénteken, ahogy az elvárható lenne tõlük, de legyen lehetõsége azoknak is, akik a jövõt jelenthetik számunkra.

A bronzmeccset a kupában szinte soha nem kívánják azok, akiknek le kell játszaniuk.

A kupában az arany és a serleg az egyetlen igazi érték.

A trófea az, amit jegyeznek a krónikákban.

Nekünk vasárnap talán nem is a bronzérem lesz a tét, hanem az, hogy a tegnapi után megmaradhasson az önbecsülésünk, és hogy mégsem teljesen megszégyenülve kelljen hazaindulnunk…

Ennek reményében:

Hajrá Egis Körmend!