Körmenden az egyesületi kosárlabdázás több évtizedes éves múltra tekint vissza. A Körmendi Községi Sportkör ugyanis 1958-ban alakult meg: A csapatot nagyrészt középiskolás diákok alkották, akik a megyei bajnokság küzdelmeibe kapcsolódtak be. Két év után megszûnt a csapat, majd 1962-ben a Felsõfokú Mezõgazdasági Technikum diákjainak bevonásával ismét elindultak a megyei bajnokságban. A csapat évrõl évre erõsödött, a sok gyakorlás, a megszerzett tapasztalat, s új tehetséges játékosok érkezése azt eredményezte, hogy az együttes 1970-ben felkerült az NB II-be.

 1962 után 1975 is fordulópont lett a körmendi kosárlabdázás történetében. Szlávik mellé Szûcs József is Körmendre került. A csapat alig talált legyõzõre a második vonalban, s utolsó mérkõzésükre úgy utaztak el Oroszlányba, hogy már megnyerték a bajnokságot. Bár ezt a találkozót elveszítették, így egy kis szépséghibával ugyan, de az NB I-be került az együttes.

A csapat edzõje immár 14. éve Kristóf László volt. Sajnos kellemetlen meglepetés is érte az együttest. Szlávik Csaba bevonult katonának, s a Bp. Honvéd játékosa lett, ugyanakkor terem sem állt rendelkezésre, az NB I-es mérkõzések lebonyolítására. Az elsõ nyolc mérkõzést idegenben játszották és 1976. március 14-én a MAFC ellen 1400 nézõ elõtt avatták fel az új csarnokot: Szoros mérkõzésen a közönség lelkes buzdítása ellenére vendéggyõzelem született. Az elsõ NB I-es évet a csapat a 8. helyen zárta. 1976-ban tovább erõsödött az együttes Rózsás Gáborral és Szendrey Sándorral. Németh azonban bevonult katonának, szerencsére Szlávik a negyedik fordulótól már ismét Körmenden játszott. Nem volt ez egy könnyû év a csapat életében. Kristóf László lemondott, öt Szekeres Jenõ, majd Jámbor László követte a kispadon. Az idõközben eltelt három év szeszélyes vádaskodásoktól és harcoktól sem volt mentes, ám a "körmendi szív", s a közös akarat átlendítette a csapatot és vezetését a holtponton. 1981. szintén fordulópontnak tekinthetõ. Az együttes eddigi leggyengébb (11. hely) eredményét érte el. Patonay Imre fiatalon abbahagyta sportolói pályafutását, s a csapat edzõje lett. Egy másfajta játékstílus kialakítása kezdõdött el, s a körmendi együttes a magyar bajnokság egyik meghatározó gárdájává kovácsolódott. Bebessel, Szalayval, Hódival, Zsebével, Molnárral és Kardossal megerõsödött csapat évrõl évre ütõképesebb lett. Az 1984/85-ös bajnokságban kivívott 3. helyezés már elõre vetítette egy még sikeresebb szereplés esélyét. Az 1986/87-es bajnokság nem a legkedvezõbb elõjelekkel indult. A körmendi "kosárkirály" Szlávik és "triplagyáros" Trummer visszavonulása sokakban pesszimista érzelmeket keltett, ám a fiatalok számára adódott egy óriási lehetõség a bizonyításra. Felejthetetlen és emlékezetes menetelés kezdõdött, amely 1987. április 12-én a magyar kosárlabdázásban sporttörténeti eseményt hozott. A Körmendi DMTE elsõ ízben lett vidéki csapatként magyar bajnok. Az aranyérmet 3200 nézõ elõtt az alábbi játékosok nyakába akasztották: Szendrey Sándor, Németh István, Fodor Péter, Szájer József Szalay György, Zsebe Ferenc, Hódi László, Kardos László, Bebes István, Molnár László, Érsek István, Molnár Tamás. Edzõ: Patonay Imre. A körmendi piros-feketék évrõl évre ott vannak a legjobbak között. 1990-ben, 1993-ban, 1994-ben, 1995-ben, 1997-ben és 1998-ban a Magyar Kupát is elnyerték, 1996-ban és 2003-ban ismét bajnoki címet szereztek, és a nemzetközi küzdõtérre kilépve több emlékezetes mérkõzéssel ajándékozták meg lelkes szurkolóikat. E nagyszerû játékban szerzett sikerek eredményeként a Körmend név az egész országban ismertté vált, s egyre bõvült a csapat szimpatizánsainak köre.