Üdvözöljük a háromszoros magyar bajnok, hétszeres kupagyőztes 1996-2021 időszakbeli honlapján!
Vendégkönyv
A fórumba a bejelentkezett felhasználók írhatnak.
bejegyzés 1 - 50 ( összes : 3 ) időrend:
2020-01-29 16:35 (172810)
név: webmester
hozzászólásai
Gratula! A te változatod jobb mint az angol fordítás!
2020-01-29 13:46 (172807)
név: EgisKormend
hozzászólásai
Ez volt az ezzel kapcsolatos posztban:

https://www.youtube.com/watch?v=iNvOt2yDUI4

Az én szívem már, csak egy csapaté,
Piros fekete e két szín örökké

Értünk léteztek és mi értetek,
De nélkülünk b@zdmeg,
A lelátó üres

Ale Ale Ale, Ale Ale aleeeee


Remekül megcsinálták a srácok, óriásit szól a nóta!


Akkoriban, mikor ez készült, én is sokszor meghallgattam az eredetit, aminek ez a szövege:

"One day suddenly i fell in love with you
My heart was beating, don't ask me why.
Time has passed, but i'm still here, and now as then i defend this city."

Ebbõl kiindulva készítettem egy olyan magyar változatot, amely közelebb van az eredetihez. (Igaz, nincs konkrét utalás a csapatra, de az eredetiben sincs. Sem csapat, sem városnév.)
El is küldtem nekik, de a fiatalok kitartottak a sajtjuk mellett.
Jól tették! :-D

Azért iderakom azt is, amit én hoztam ki belõle. :-)

Egy nap hirtelen
a rabod lettem én.
A szívem veled dobbant,
ne kérdezd hogy m'ért.

Évek teltek el,
de most is itt vagyunk,
hogy amint akkor rég(en),
védjük városunk! (csapatunk)



2020-01-29 12:22 (172806)
név: mindörökké mte
hozzászólásai
Egy gyors kérdés:
Az “új” szurkolói dal, “az én szívem már csak egy csapaté”... hogy van pontosan?
Választ elõre is köszi!


bejegyzés 1 - 50 ( összes : 3 ) időrend:
1146 Table 'c10forum.szezon' doesn't exist1146 Table 'c10forum.szovegek' doesn't exist

Bejelentkezés


Törpördög hírek





Magyar bajnok: 1987 - 1996 - 2003        Magyar kupa győztese: 1990 - 1993 - 1994 - 1995 - 1997 - 1998 - 2016

"Leszállt az este és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi színeinket viselő játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szív tájékán, valami különös, szorító, ugyanakkor boldogító érzés, ami nélkül egy gyógyíthatatlan betegségnek örvendő szurkoló képtelen létezni." / Fodor Sándor /