Vendégkönyv A fórumba a bejelentkezett felhasználók írhatnak. |
|
| bejegyzés 1 - 50 ( összes : 2 ) időrend:   | |
| 2016-02-24 16:22 (147411) | | név: kendeffy |  |
| Bakkker, ezt én megkönnyeztem. Kösz Sanyi! |
|
 | 2016-02-23 17:50 (147392) | | név: tuba | |
|
Talán nem OFF :
STÉG (Fodor Sándor blogfolyama)
GYÕZNI KELLETT!
Biológia óránk volt, talán hetvenegyben, Csiga tanár úr legényesen billegett a padsorok között, "adta le" az órát, a füzetem lapjait fölhajtottam, vállammal eltakartam, és miközben a dallamot dúdoltam, leírtam az elsõ néhány sort, amit egy angol focista indulóra kitaláltam:"Gyõzni kell, gyõzni kell, hisz tudjátok gyõzni kell, ha jön az ellenfél ne félj, hisz tudjátok gyõzni kell..." Csiga tanár úr nem vett észre semmit, megdörzsölte a kezét, ahogy a gimnáziumi csapat edzõjeként idõkéréseknél is szokta, megnézte az óráját, "na mindjárt kicsengetnek, örülhettek", dörzsölte tovább a tenyerét, szinte már lángot vetett.
Snitt. Egy hatalmas ugrással máris negyvenöt év pereg le, pirosba öltözött a Syma csarnok lelátója, fekete kísérõ színnel és a körmendi csapatot elkísérõ önfeledt és boldog szurkolókkal, akik imádságként éneklik, hogy "Gyõzni kell, gyõzni kell, hisz tudjátok gyõzni kell", és valahogy ez a ráolvasás belsõ erõvé válik, tartássá, emelkedett büszkeséggé és a körmendiek legyõzik a cím védõjét, a másik piros-fekete sereget, a Szolnok csapatát.
S bármennyire kollektív az érzés, az eufórikus meghatottság, mindenki valamennyire másképpen éli meg. Jómagam például megnyugvással vettem tudomásul, hogy amire olyan régóta vártam, lassan átjárta az érzéseimet és mint a tavaszi szél, amikor átfújja a szobát a nyitott ablakoknál, végre eltûnt belõlem a sértettség, ami évek óta ott ólálkodott.
Sértettnek lenni gyengeség, rossz érzés és rossz, negatív érzésekkel nem lehet a lelkünket hófehérbe öltöztetni naponta. Régóta vártam már, hogy ez köddé váljon, hogy felülírja valami megnyugtató és hazataláló bizonyosság, hogy "történjen bármi...és, hogy mégiscsak "egy vérbõl..."
És ez a vasárnapi kupagyõzelmet végre nyitott szívvel, azonosulva a gyõztesekkel, jó érzésekkel tudtam fogadni. Még akkor is ha évek óta a sértettség, mint valami irgalmatlan kór szúrt, rágott és szorított minden emlékben, minden álomban, minden porcikámban. Ám ez a csapat vasárnap kinyitotta újból az ablakot és megint az a régi srác lehettem, aki a füzete fölé hajolva vállával félig eltakarva körmöli a kusza sorokat, hogy "Gyõzni kell, gyõzni kell, hisz tudjátok gyõzni kell..."
Nem gondoltam volna, hogy a hûség egyszer még fölülírja bennem a sértettséget. Köszönet érte!
Mi is köszönjük e nagyszerû sorokat!
Gratulálok a Csapatnak!
|
10  |
| bejegyzés 1 - 50 ( összes : 2 ) időrend: | |
| 1146 Table 'c10forum.szezon' doesn't exist1146 Table 'c10forum.szovegek' doesn't exist
|
