Vendégkönyv A fórumba a bejelentkezett felhasználók írhatnak. |
|
| bejegyzés 1 - 50 ( összes : 2 ) időrend:   | |
| 2019-02-13 20:55 (166738) | | név: mindigittvagyunk |  |
| Részemrõl örülök, hogy megosztottad, és ez a remekmû is MEGÉRDEMEL(NE) EGY ARANYAT!
Köszönöm!
Holnaptól pedig hajrá, mindent bele MTE!
|
1  |
 | 2019-02-13 13:43 (166736) | | név: 1962 | |
| Alig mozdultak azok a másodpercek. Elõször a pályára szökött a tekintet, aztán az órára, majd a könnyeket egyelõre még visszatartó szakállas arcra, majd megint pálya, óra, arc, pálya … majd az óra mutatja, hogy megint eltelt kettõ másodperc.
„Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerint!”
A pillanatok évekként szökelltek el mellettünk. Ember nem volt a G-ben, aki felfogta a másodpercek lomha múlása közben, hogy a már elérhetetlen távolságba szökött újabb nagy körmendi robbanásához egy percet kell kibírnia a viseltes szíveknek. Az MTE úgy 6-700 szerelmesének tekintete egyre inkább az égboltot rajzoló csillagok fényével hasonlatosan tüntette ki a G-t, tartva még szárazon az arcokat. Jobbra-balra tekintés, órára, Fepu fut – bár csak Isten tudja, hogy mi a fene hajtja -, Norbi még tudja emelni a karját, õk sem tudják, hogy mi van, csak annyit érzékelt a világ nyugati piros-fekete oldala, hogy a vasból kovácsolt körben a labdának nincs helye, történjék is bármi. A nevek jelentõsége megszûnt … 00:30 … 00:20 … vagy már nem is tudom, de egy borostás tekintet nem bírta tovább, feladta büszkeségét, az arcán a tekintetem tükrözõdött vissza a cseppekben, de ahogy én sem, úgy õ sem bánta, hogy a gyengeségét elárulta. Böjtölt érte épp eleget, egyszerûen nem zavarta, hogy végre haraphat a hõn áhított mannából. 00:10 … aztán megszûnik az idõ a térrel egyszerre és elszabadult a pokol, hogy a lelkek a tudattal a mennyországot járhassák be. Férfiak egymást ékszerként hordták a nyakukban, az ölelést nem üdvözlésként alkalmazva, hanem egymás vállát az elbírhatatlanul, súlyos emlékektõl viseltes arcokat a másik vállán pihentetve hordozták ereklyeként. Néhányak térdre borulva, sokak kérdõn a mennyezetet áttetszõ üvegnek tekintve halkan, épp hogy csak suttogva, hogy ne hallja meg más, de mégis félelmet nem ismerõ üvöltéssel a belsõ megnyugvásért elmormoltak egy „köszönöm”-öt valahova, bele a világ végtelenjébe. A Körmend kupagyõztes. Hetedszer, 18 év után. Az ajkakból felizzott üvöltés a belsõ csend inverzévé vált, mert ott minden „körmendi” a szívével néma tisztelgést vezényelt le a láthatatlan horizonton, megköszönve valakitõl a kitartását, hogy elvezette arra az estére.
Az a két perc volt a körmendi kosárlabda elmúlt 13 évének fizettsége, az arany csodálatos valutájával. Ami azt követte azon az estén, az majd egy másik este meséjeként íródjék.
MTE mindörökké
Colombus tollából származik a fenti írás, remélem nem gond, hogy megosztom.
Aki ott volt sosem felejti el, aki nem, talán három nap múlva bepótolhatja... |
4 |
| bejegyzés 1 - 50 ( összes : 2 ) időrend: | |
| 1146 Table 'c10forum.szezon' doesn't exist1146 Table 'c10forum.szovegek' doesn't exist
" |
|
