Üdvözöljük a háromszoros magyar bajnok, hétszeres kupagyőztes 1996-2021 időszakbeli honlapján!


A múlt hibáiról és a jövő terveiről
2021-06-03

Interjú Antonis Constantinides-szel

 

Mint a közelmúltban a felek megállapodtak róla, Antonis Constantinides viszi tovább a szakmai munkát csapatunk, az Egis Körmend vezetőedzőjeként.

Mivel az előző szezonban vele fejeztük be a bajnokságot, illetve vele szerepeltünk a Magyar Kupa döntőjében, először arra kértük, hogy terveinek ismertetése előtt értékelje a mögöttünk hagyott szezont.

 – Az én véleményem szerint az Egis Körmend családjában mindenkinek, a szakmai munkában dolgozóknak, a klub munkatársainak, a játékosoknak és a szurkolóknak egyaránt olyan gyorsan el kell felejteni a mögöttünk álló idényt, ahogy csak lehet. Sajnos az elért eredmények és az a játék, amit a csapat az idény első három negyedében mutatott, az nem méltó ennek a klubnak a történetéhez, a múltban elért sikereihez, a korábbi közösségeihez. Számomra elfogadhatatlan az, hogy a magyar kosárlabdázás egyik legsikeresebb klubjának csapata az alapszakasz végén azért harcol, hogy egyáltalán ott lehessen a rájátszásban. Természetesen mindenkinek, aki az új idényben marad a klubnál, valamennyiünknek tanulnunk kell a múlt szezon hibáiból. Hogy ne ismételjük meg azokat, és hogy egy olyan csapatot építsünk, amelyik a múltjához méltó módon képviseli ezt a klubot.

 

Az ön szemszögéből nézve melyek voltak ezek az elkerülendő hibák? Mit nem szabad ugyanúgy csinálni, ahogy legutóbb történt?

 

 – Az én véleményem szerint, amit legalább 20 év vezetőedzői múlttal tudok alátámasztani, a legnagyobb hiba a múlt idényben az volt, hogy a keretből hiányzott két olyan játékos, aki nagyon fontos lett volna a modern kosárlabdához és egy olyan csapathoz, amely megfelelt volna a Körmend céljainak.

A csapat december végéig valójában valódi irányító nélkül játszott. Leginkább, mert Xavier Thames a karrierje során eddig még soha nem játszott kifejezetten irányítóként. Ő mindenhol hátvéd, amolyan combo-guard volt. És irányítóban a magyar játékosok közül egyedül Németh Ákos tudott segíteni, de az ő személyében egy olyan játékosról beszélünk, aki tíz, vagy annál csak kicsit több percen át volt a pályán átlagban. Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy hullámzó volt a csapat teljesítménye, hiszen ez várható attól a pillanattól, amikor nincs a pályán egy igazi irányító, aki szervezi, valóban irányítja a játékot, jobbá téve a csapattársai teljesítményét is a saját játékával.

Ez látható volt akkor, amikor december végén a csapat igazolt egy valódi irányítót Anthony Ireland személyében, akkor a teljesítmény azonnal javulni kezdett. De történt még egy csere is, hiszen miután kiderült, hogy Xeyrius Williams nem volt a megfelelő szinten ahhoz, hogy az Egis Körmendet erősítse, különösen mentálisan, akkor érkezett a négyes posztra Ben Simons, akiről azonnal lehetett tudni, hogy fizikálisan kevés erre a feladatra. Azonnal látszott, hogy ő a hármas poszton tud játszani az adottságaival.

Szóval a csapat a bajnokság első felében igazi iránytó nélkül játszott, a másik felében pedig valódi erőcsatár, igazi négyes nélkül. A modern kosárlabda talán két legfontosabb pozíciójáról beszélünk, és ezek után már nem volt meglepő számomra, hogy a csapat ilyen teljesítményt nyújtott és ilyen eredményeket ért el, megfelelő önbizalom nélkül.

És végül még egy észrevétel: Amikor ideérkeztem, egy olyan keretet és benne olyan játékosokat találtam, és itt különösen az idegenlégiósokra gondolok, akik elsősorban a támadásban gondolkodtak, az igazi védekezési ösztön nem volt igazán bennük. Néhányan közülük inkább gondoltak a saját statisztikájukra mint hogy csakis a csapat számára szerettek volna hasznosak lenni.

 

Szezon közben nem beszélt ezekről a dolgokról, de nem lehetett könnyű a mindennapi munka ezek tükrében. Mit talált, amikor ideérkezett és hogyan próbált tenni a problémák ellen?

 

 – Amikor ideérkeztem márciusban, akkor először is igyekeztem segíteni a csapatot, hogy ott legyen a rájátszásban. Ez volt az első küldetés, ami bizony nem volt könnyű. Hogy miért? A csapat a hetedik helyen állt, mögöttünk a Sopron hasonló mérleggel, ráadásul az OSE és a Pécs is harcolt még a legjobb nyolcért. Talán a mi csapatunknak volt ezek közül a legnehezebb a hátralévő sorsolása, az akkor előttünk álló öt mérkőzés. Csak emlékeztetőül: Amikor hazai pályán fogadtuk a ZTE csapatát, akkor mindössze két közös edzés volt mögöttünk, két nappal korábban érkeztem Körmendre. Aztán játszottuk kétszer a Falco, egyszer pedig a Szolnok ellen. Ez a két csapat futott versenyt az alapszakasz első helyéért. A végén pedig az OSE otthonába utaztunk, ahol csak kevés csapat tudott nyerni. Például épp a Falco és a Szolnok. Ráadásul két-három naponta jöttek ezek a meccsek, így aztán még nehezebb volt a küldetést végrehajtani, hiszen a sűrű program nem adott több időt arra, hogy közösen készüljünk.

A magam részéről természetesen az volt az első, hogy fejben felrázzam a játékosokat, hiszen a pszichikai állapotuk nagyon rossz volt a Jászberénytől elszenvedett hazai vereség után. Ehhez jött az a fajta nyomás, hogy már az sem volt biztos, hogy a csapat ott lesz a rájátszásban. Mindez nagyon komoly teherként nyomta a fiúk vállát. Másodsorban a védekezésben igyekeztem motiválni őket, de arra is figyelni kellett, hogy hatékonyan támadjunk, hogy javítani tudjunk az eredményeinken. Nagy százalékban mind a kettőt sikerült elérni, úgy érzem. Nem 100%-ban, de nagyon nagy arányban. Könnyedén nyertünk a ZTE ellen, és ez az egy győzelem teljesen megváltoztatta az öltöző hangulatát. Le tudtuk győzni a Szolnokot is egy nagyon jó mérkőzésen, jó játékkal. És a végén nyertünk Oroszlányban is. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az OSE elleni, idegenbeli siker előtt majdnem három hónapig nem tudott nyerni a csapat más pályáján. Előtte csak a múlt év decemberében sikerült ez. A Falco elleni két mérkőzésen sajnos nem sikerült nyernünk. Az elsőn, hazai környezetben sem, igaz, akkor Mócsán Bálint nélkül kellett pályára lépnünk. Hiszem azt, hogy akkor győzelmet érdemeltünk volna. 36 percig vezettünk is, de a végére elkészültünk az erőnkkel, energiánkkal és végül veszítettünk. A második viszont a legrosszabb meccs volt, amióta Körmendre érkeztem. Sajnos ekkor a csapat megmutatta a rossz mentalitását, azokat a dolgokat, amelyek különösen az ilyen idegenbeli meccsekre voltak jellemzők.

Az ilyen találkozókon, más együttes otthonában csapatként kell játszani, megfelelő szervezettséggel, és elsősorban a védekezésre kell koncentrálni, nem a támadásra, ha szerencsés szeretnél lenni.

Végül odaértünk a rájátszásba, a hetedik helyen. Közel voltunk a hatodikhoz, még az utolsó fordulóban is, amikor a Kaposvár sokáig vezetett Pakson, de végül az ASE nyert, így ők zártak a hatodik helyen.

Ezt követően a Magyar Kupa nyolcas döntőjére koncentráltunk, ahol végül kétarcúnak bizonyultunk. A negyeddöntőben, a Paks ellen igazán jó meccset játszottunk és bejutottunk az elődöntőbe, ahol viszont nagyon rossz teljesítményt nyújtottunk a Debrecen ellen. Sajnos ezen a mérkőzésen, a DEAC ellen megmutattuk minden gyengeségünket, amelyeket a csapatunk a múlt nyár óta hordott magával. Azt, ahogy kezdettől fogva felépült.

Hiszem, hogy a kupadöntőn megérdemeltük volna a harmadik helyet azok után, ahogyan a Szolnok ellen játszottunk, de sajnos az utolsó másodpercben egy rossz megoldás esélyt adott az ellenfelünknek a győzelemre a hosszabbítás legvégén.

A rájátszásban, a Falco elleni három mérkőzés megmutatta, hogy nem voltunk azon a szinten, mint az ellenfelünk. A Falco, különösen ebben az idényben egy igazán minőségi és erős kerettel bírt minden poszton. Ezért érzem úgy, hogy megérdemelten nyerték meg mindkét aranyat.

Sajnos ezen a három mérkőzésen bárki láthatta hogy nem volt jó a csaptunk szerkezete, amiből sok hibánk származott támadásban és védekezésben egyaránt.

Igyekeztünk tenni ezek ellen mindhárom találkozón, de ez sajnos nem volt elég ahhoz, hogy ennél jobb eredményt érjünk el. De legalább harcoltunk a pályán, különösen az első és a harmadik meccsen tudtuk ezt tartani.

 

 – Az új idényre ön állíthatja össze a keretet, nyilván az adott lehetőségeket figyelembe véve. Melyek a legfontosabb céljai a csapatépítésben?

 

A csapat vezetőedzőjeként a legfontosabb célom az, hogy a tudásom legjavát adjam, hogy amunkatársaimmal együtt segítsek egy olyan csapatot építeni, amely elérheti azt, hogy a klub újra régi fényében ragyogjon. Ez nagyon fontos, hogy ne hagyjuk a klub génjeit eltűnni!

Először is – természetesen a költségvetés szintjét figyelembe véve – találnunk kell négy olyan igazán jó külföldi játékost, akik nem csupán segíteni tudják a csapatot, de minőséget is jelentenek a kereten belül. Természetesen el kell magyaráznunk majd nekik, hogy milyen klub színeit fogják képviselni.

Ugyanakkor többet kell merítenünk a saját tehetséges, fiatal játékosainkból, több lehetőséget kell adnunk nekik a pályán. Az Egis Körmendnek van most az egyik legjobb U20-as csapata az országban, és az a munka, amivel ezt elérték az elmúlt években, az nagyszerű alap ahhoz, hogy csatlakozzanak a felnőtt csapatunk játékához.

Olyan játékosok jönnek fel, mint Durázi, Takács, Balogh, Kiss és a többiek, akiknek nagyon komoly támogatást ad majd Ferencz, Mócsán vagy épp az érkező Krivacevic. Ez a legnagyobb ereje ennek a klubnak.

Valójában a tapasztalt és a fiatalabb magyar játékosoknak kell megmutatniuk az utat a következő szezonban ahhoz, hogy visszatérjünk arra a szintre, amit ez a csapat megérdemel.

A feltételek, amelyeket ehhez a klub nyújt, igazán jók és teljesen professzionálisak. Olyan edzőik lesznek, akik pontosan tudják, hogy milyen munkát végezzenek a játékosokkal, hogy egyszerre képezzék is őket, de segítsék is abban a keret tagjait, hogy egy igazán minőségi és jó képességekkel bíró csapatot alkossanak. Szóval rajtuk fog múlni, hogy milyen arányban fogják őket képezni egyénileg illetve csapatként.

Az egyetlen dolog, amit ebben a pillanatban meg tudok ígérni, hogy olyan csapatot fogunk létrehozni, amelyre a szurkolók büszkék lesznek, mert készen fog állni arra, hogy az utolsó pillanatig harcoljon majd minden egyes mérkőzésen!




Törpördög hírek


"




Magyar bajnok: 1987 - 1996 - 2003        Magyar kupa győztese: 1990 - 1993 - 1994 - 1995 - 1997 - 1998 - 2016

"Leszállt az este és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi színeinket viselő játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szív tájékán, valami különös, szorító, ugyanakkor boldogító érzés, ami nélkül egy gyógyíthatatlan betegségnek örvendő szurkoló képtelen létezni." / Fodor Sándor /