Ezúttal csak pár percig tartott a jó játékunk és a fölényünk, mert Zalaegerszegen olyan sima vereséget szenvedtünk szerdán, amilyenre még a legoptimistább zalai és a legborúlátóbb körmendi drukkerek sem számíthattak.

Oké, hogy Hollandiában nem sikerült nyerni erõs, nemzetközi mezõnyben. Oké, hogy nem volt könnyû az egész túra és lehet, hogy még nem sikerült maradéktalanul kipihenni, de arra, amit szerdán láttunk, ez nem lehet magyarázat.

Hat perc után 7-14 volt az állás, a 13. helyezett ZTE sorra adta el a labdákat, a szurkolói azt gondolhatták, hogy jön egy újabb vereség és marad a reménytelenség. De nem ez történt…

Nálunk tört el valami.

Kicsit olyan érzése volt az embernek, mint ha a 7. perctõl kezdve a csapatunk is kívülrõl nézte volna a meccset, amelyen a következõ négy percben egyetlen duplára futotta tõlünk, a Zete viszont 20 pontig meg sem állt. A 13-2-es rohanást tovább fokozták a második negyedben, amelyet 31-11-re nyertek meg, így gyakorlatilag az elsõ félidõben eldõlt a mérkõzés sorsa.

A szünetben 24 pont volt az elõnyük, és hiába próbáltunk a második félidõ elején agresszív letámadással zavart kelteni, a hátrány akkora volt és a dobóteljesítmények közti különbség sem változott annyira, hogy bármi veszély fenyegette volna a hazaiak váratlanul nagy arányú sikerét. Kár szépíteni, mindenkit hidegzuhanyként ért nálunk mindaz, amit láttunk a pályán, mert azt lehetett tudni, hogy a ZTE azért nem annyira gyenge csapat, mint amit a táblázat mutat róluk, de hogy nem is jobbak nálunk ennyivel, az is biztos.

Ezen az estén viszont sokkal jobbak voltak fejben, mentálisan. Rossz kezdés után megérezték, hogy van keresnivalójuk és éltek a lehetõséggel, amit egy szétesõ játékot produkáló ellenfél kínált nekik.

Csapatkapitányunk, Ferencz Csaba, aki már nagyon sok ZTE elleni derbit megélt, tudta, érezte, hogy itt valami olyasmi történt, amit a szurkolók sem tudnak egykönnyen lenyelni. Nem véletlenül mondta a következõket a találkozó utáni sajtótájékoztatón:

„Elõször is gratulálok a ZTE-nek, nagyon jól játszottak és extrán dobtak. Régen láttam ilyen jó dobószázalékot. Nekünk viszont bocsánatot kell kérnünk a szurkolóinktól és az összes embertõl, aki a klubért dolgozik, mert ez a mai teljesítmény nagyon gyenge volt, és most itt teljesen mindegy, hogy milyen hosszú út után érkeztünk, ezt nem lehet semmire sem fogni. Meg kell beszélnünk, hogy mik a problémák, most össze kell zárnunk és összefogni, mert most van egy mélypont, úgy néz ki. Ebbõl mihamarabb ki kell jönnünk. Megpróbáltunk mindent, nem lehet azt mondani, hogy nem, mert kapartunk, de egyszerûen nem jöttek azok a pluszok, amik átlendítettek volna minket a nehéz pillanatokon, ezért beleszaladtunk egy ilyen pofonba. Még egyszer mondom, hogy bocsánatot kérünk a szurkolóinktól és megpróbálunk a következõ mérkõzésen drasztikusan javulni és javítani."

Ziga Mravljak, a vezetõedzõnk sem érezhette kényelmesnek a széket a sajtótájékoztatón, az õ szavai is errõl árulkodtak:

"Szeretnék gratulálni a Zalaegerszegnek, teljes mértékben megérdemelték a gyõzelmet. Az elsõ pillanattól kezdve egyértelmûen látszott, hogy a csapatom fizikálisan és érzelmileg is üres volt. Csak néhány játékosnak láttam a tüzet a szemében. Egyszerûen nem tudtunk méltó ellenfelei lenni a hazaiaknak. Nyilván, minden, ami mögöttünk van, hogy a ZTE egy hete nem játszott, mi pedig hárommeccsen vagyunk túl, és hosszú volt az utazás Hollandiába, ez nem segített, de ez nem adhat felmentést mára. Meg kell néznünk, hogy mi volt az, ami miatt ma nem sikerült jól játszanunk. A következõben fel kell készülnünk, különösen fejben, a következõ mérkõzésre, amely nagyon fontos lesz a számunkra."

Szombaton pedig megint nem lesz könnyû dolga a csapatnak, hiszen a Kecskemét stílusa sohasem feküdt nekünk. Ha marad ez a játék, amit Zalaegerszegen láttunk, akkor megint bajba kerülünk, ez borítékolható. Elsõsorban mentálisan kellene nagy változásnak beállnia a csapatunknál ahhoz, hogy megforduljon ez a tendencia, mert azt láthattuk korábban, hogy képességek tekintetében azért ennél sokkal jobban állunk.

Reméljük, sikerül felrázni a fiúkat és õk is átérzik, hogy másképp kell játszaniuk szombaton.

A jelenlegi helyzetünkben most nem is annyira fontos, hogy milyen elõzménye van a KTE elleni meccsnek, de azért idézzük fel az október 31-én játszott „odavágót”, amelyen az elsõ negyedben mi domináltunk, aztán Wittmannék fordítottak és tartották elõnyüket.

82-69 lett a vége, ezúttal sem sikerült nyernünk Kecskeméten, ahogyan hosszú évek óta nem megy ez.

Már csak ezért is vissza kellene vágnunk Váradi Kornél csapatának, de valószínûleg ennél nagyobb lesz most a tét, már csak ezért sem érdemes külön elemezgetni az ellenfél eddigi meccseit.

Gyõzni kell, nincs mese!

A MindiGO TV linkje a következõ lesz elõfizetõi számára:

https://mindigtvgo.hu/details?id=11128779&type=7&srcCarouselId=137

Hajrá Egis Körmend!