Rangadó, rangadó hátán…

És most ismét egy ilyen következik. Ráadásul nem csak a két nagy múltú gárda évtizedekre visszanyúló, legendás párharcai okán, de a jó barátságot ápoló vezetõedzõk miatt is. Gasper Potocnik, az Olaj jelenlegi vezetõedzõje 2016. december 13-án állt munkába Körmenden, ahová nemsokára követte õt Ziga Mravljak, aki Hencsey Tamás mellett segítette a vezetõedzõ munkáját. Szép sikereket is jegyeztek itthon és a nemzetközi porondon egyaránt, de a csapat tartós eredménytelensége okán a klubvezetés 2018 áprilisában változtatásra szánta el magát.

Aztán 2019 júliusában érkezett a hír, hogy Ziga visszatér és Matthias Zollner másodedzõjeként fog dolgozni. A múlt nyáron aztán – a német mester távozása után – õ kapta meg a körmendi kispadot.

Idõközben, szintén még a múlt idényben, Gasper a Szolnok vezetõedzõje lett, ahol a csonka szezon és a nyári szünet után folytathatta munkáját. Amit – az eredményei tanúsága szerint is – remekül végez, hiszen csapata a második helyen áll a tabellán és meglehetõsen stabil teljesítményt nyújt mérkõzésrõl mérkõzésre.

És ez még akkor is elmondható, ha legutóbb kissé váratlan vereségbe szaladtak bele otthon. A Kecskemét lepte meg õket, ráadásul úgy, hogy két nappal korábban az Olaj alaposan helybenhagyta õket saját pályájukon. De nézzük ez elejétõl vendéglátóink idei szereplését:

Októberben két meccset játszott a Szolnok, az elsõ megnyerte otthon, a DEAC ellen. 88-76 volt a vége. A siker – az akkor még jelen lévõ szurkolók buzdítása mellett – nagyrészt a kiváló, erõteljes kezdésnek volt köszönhetõ.

Ezt követõen Paksra szólította a sorsolás a szolnokiakat, ahol egy nagyon küzdelmes, inkább brusztolós, mint látványos meccset játszottak és ahol a szûkebb rotáció miatt nehéz helyzetben voltak. A triplák sem mentek úgy, ahogy szerették volna, de így is szoros végjátékkal zárult a meccs, amit az ASE nyert 66-63-ra.

(Milyen érdekes, legutóbb mi is egy hasonlóan küzdelmes, kevésbé szép összecsapáson, szintén hárommal kaptunk ott ki…)

Ez volt október 10-én, a következõ meccset pedig november 30-án, több mint másfél hónap múlva játszották a szolnokiak.

Bárki könnyen kitalálhatja, hogy mi volt ennek az oka, akkor is, ha nem követte a kosárlabda bajnokság eseményeit.

Az ASE elleni meccs után merült fel a koronavírus jelenlétének gyanúja a csapatnál. Elõször két játékos bizonyult pozitívnak, de hamar kiderült, hogy gyakorlatilag az egész felnõtt keret elkapta a vírust. Ennek olyan hosszú kihagyás lett a vége, hogy a visszatérés elõtt még két edzõmeccset is be kellett iktatniuk a programba.

Aztán november 30-án rangadóval tértek vissza, hiszen Szegedre utaztak. Jobban kezdett az Olaj és az utolsó negyedben is õk voltak a hatékonyabbak, ez elég volt a vendégsikerhez. 78-84-nél ért véget a 40 perc.

Ezt követõen a Kaposvár érkezett a Tiszaligetbe, és gyorsan kiderült, hogy eléggé egyoldalú lesz a találkozó. A hazaiak simán vezettek az ellenállni alig tudó vendégek ellen, Gasper Potocnik mégis annyira felhúzta magát, hogy reklamálás miatt kapott két technikaival kiállították. Szarvas Gábor meccselt tovább és az Olaj kerek százat dobva nyert 31 ponttal.

Oroszlányba látogatott ezt követõen a Szolnok és itt is Szarvas Gábor dirigált, Gasper Potocnik eltiltása miatt.

De ez is bejött, mert ha nagy csatában is, de a szolnokiak nyerni tudtak az oroszlánbarlangban, méghozzá 80-76-ra.

Aztán ismét idegenbe, Pécsre látogattak, ahol sokkal nagyobb erõbedobással kezdtek a visszatérõ Potocnik mester játékosai, mint a hazaiak, így gyorsan elõnybe is kerültek. Az elsõ három negyedet megnyerték, ami elég volt ahhoz, hogy a végén is õk örüljenek. A Mecsekalján 86-68-ra gyõztek.

Majd jött a sportétékkel kevésbé bíró meccsük otthon, a Jászberény ellen, amelyet 110-62-re nyertek meg, errõl többet nem igazán kell mondani.

Más tészta volt az Alba Fehérvár szolnoki látogatása, amelyen kettõ pont döntött a végén.

Egészen pontosan a hosszabbítás végén. Mert 40 perc nem volt elég a rangadón, amelyet hatalmas küzdelem után tudott behúzni az Olaj 85-83-ra.

Ezt követte a debreceni vendégjáték, amelyet már emlegettünk a DEAC elleni meccsünk beharangozójában. Kovács Adrián és két játékos is idõ elõtt kiállt technikai hibák után. Egy parázs rangadó kerekedett a meccsbõl, amelyen az Olaj többet hibázott, nem csak támadásban, de a védekezésben is, a DEAC 82-71-re nyert.

December 27-én az ASE látogatott Szolnokra, ahol Cakarunék a visszavágás vágyával fogadták õket és meg is valósították ezt. Elsõsorban a meccs elsõ felében mutatott jobb játék segítette õket ebben, mert azért késõbb voltak a Paksnak is jó periódusai, de a fordításhoz ezek nem voltak elegendõek. 89-80 lett a vége.

Aztán jött az a meccs, amely minden csapat számára nagy kihívás, hiszen Szombathelyen ritka alkalom gyõztesen lejönni a parkettrõl. Nos, ez december 30-án sikerült az Olajnak, ráadásul úgy, hogy ezzel a Falco zsinórban másodszor kapott ki, miután Sopronból is vereséggel távoztak.

Az Olaj rá tudta erõltetni a maga játékát a Falcora, és nyerni tudott 80-75-re.

És milyen a sorsolás, épp Sopronba utaztak ezt követõen, és a Falcot elõtte legyõzõ két csapat közül itt is a Szolnok volt a jobb. Bár az elsõ húz perc még az új centert is csatába küldõ hazaiaké volt, a szünet után más felfogásban játszottak a piros-feketék és 79-72-re nyerni tudtak. Pedig õrül sorozatban voltak ekkor, hiszen ez öt nappal a Falco-verés után történt, két nap múlva viszont már a két külföldi edzõ közötti átmeneti, és a korábbinál eredményesebb idõszakát élõ ZTE látogatott hozzájuk. És bizony, meleg volt a pite, a félidõben a vendégek jártak elõrébb, de a harmadik játékrészben fordított az Olaj. A végjátékot is kicsit jobban bírták, így, ha nehezen is, de 88-83-ra nyertek. Három nap múlva viszont õk utaztak Zalaegerszegre. A turné az elõzõ meccsek alapján nem ígérkezett kéjutazásnak, nem is lett az. Mert a Zete – még mindig Heinrich Róbert irányításával – revansot vett. 89-86 volt a végeredmény.

Hamar jött a vigasz, mert Kecskeméten – más csapatoktól eltérõen – alaposan megszórta magát az Olaj. Hiába volt a KTE ellenõrzött játéka, ezúttal a szolnokiak alaposan megszórták magukat. 96-76-ra nyertek, közte 13 triplával, ami 23 kísérletbõl pláne szép mutató.

Kettõ napra rá – amikor mi Pakson játszottunk – jött is a visszavágó.

És megmutatkozott az, hogy mi van akkor, ha nem mennek úgy a triplák a szolnokiaknak. 29 kísérletbõl ezúttal csak hat esett be, míg Kecskeméten 23-ból dobtak 13-at Warnerék. Mindössze 73 pontig jutott az Olaj, így a motiváltabban játszó Kecskemétnek – az otthoni meccstõl eltérõen – ezúttal elég volt a 76 pont a gyõzelemhez.

Mi mélyrõl álltunk fel Pakson és úgy tûnt, miénk lehet a siker, de a legvégén nem hoztunk jó döntéseket és talán kicsit a szerencsével is hadilábon álltunk, így mindkét csapat vereségbõl érkezik a keddi meccsbe. Hogy melyik piros-fekete gárda lesz boldogabb ezt követõen, az kedden este kiderül.

Érdekesség, hogy mire egymással játszunk, már mindkét együttes 16 találkozón van túl, tehát többön, mint az alapszakasz fele, de ebben az idényben mégis elõször találkoznak a felek.

Vannak csapatok, amelyekkel oda-vissza megvolt már a meccs, másokkal viszont még nem játszottunk.

Az Olaj mellett nekünk ilyen a ZTE és a Falco. De õk majd késõbb következnek, most jön az elsõ, az Olaj ellen.

Nehéz csata lesz, szurkoljunk együtt a fiúknak!

A MindiGO TV linkje az elõfizetõk számára:

https://mindigtvgo.hu/details?id=11078582&type=7&srcCarouselId=137

Hajrá Egis Körmend!