A válogatott szünetet megelõzõ idõszak sûrû programja után játékosnak, edzõnek és szurkolónak egyaránt furcsa volt a hosszú, mérkõzés nélküli idõszak, de vége a „böjtnek”, folytatódik a bajnoki alapszakasz. Ráadásul egy olyan meccsel, amelyen akár plusz motivációja is lehet csapatunknak. Emlékezetes, hogy a Kecskemét elleni, idegenbeli találkozón – bár nem játszottunk jól – de a végén sikerült felzárkózni, sõt vezetni is, és a végjátékban nálunk volt a labda. Támadhattunk a gyõzelemért, de a negyedben addig extrát hozó és a fordításban oroszlánrészt vállaló Frank Turner kezébõl a hazaiak kiütötték és megszerezték a labdát, egypontos vereséget szenvedtünk. Itt az idõ, hogy visszavágjunk, ráadásul a meccs pikantériáját adja az is, hogy kevesebb, mint egy hónap múlva Debrecenben, a Zsíros Tibor Férfi K&H Magyar Kupa elsõ napján is megmérkõzünk egymással az elõdöntõbejutásért. Jó lenne, ha nem járnánk úgy, mint múlt februárban, Gyõrben, ahol az elõtte általunk legyõzött Jászberény alaposan megtréfált minket. Talán ez nem is jó kifejezés, mert egyáltalán nem éltük meg tréfaként, hogy az elsõ napon haza kellett utazni a fináléról…

De ez még odébb van, minden esetre azt szeretnénk, ha gyõzelemmel hangolnánk a kupa negyeddöntõre Wittmannék ellen.

Sok minden történt és sok minden változott azóta, hogy november 8-án találkozott ez a két csapat. 19 forduló után mi a második helyen állunk 15 gyõzelemmel és négy vereséggel.

A KTE a 11. a tabellán, kilenc gyõzelemmel és tíz vereséggel.

Ha a kecskemétiek mérkõzéseit vizsgáljuk, akkor érdekes eredményeket látunk. Vannak „papírforma” eredmények és váratlan végkimenetelek is.

Pakson indult a bajnokság a számukra, ahol egy abszolút vállalható, hatpontos vereséget szenvedtek. (90-84) A második fordulóban is idegenbe kellett menniük, de Szegeden már megszületett az elsõ sikerük. (77-86) Az elsõ hazai meccsük még nagyobb sikert hozott, hiszen az Alba Fehérvárt gyõzték le 89-76-ra. Ebbõl a lendületbõl mentek tovább Jászberénybe, ahol ismét gyõzni tudtak, 78-85 volt a vége. Ezt követõen fogadták a mi csapatunkat, és ahogy korábban is írtuk, egy végletekig kiélezett meccsen, az utolsó támadásunknál ellopva a labdát, újabb sikernek örülhettek. 4-1-es széria után indultak Debrecenbe, ahol aztán jött a második vereség. Ráadásul simán, 73-57-re kaptak ki, csak a meccs elején tudtak partiban maradni. Gyorsan jött a vigasztaló siker, mert november 22-én a ZTE bánta a kecskeméti turnét. 80-75-re nyertek Wittmannék, megint csak a végjátékban mutatott jobb koncentrációval. December elsején viszont nem õk voltak a jobbak a végjátékban. Bár a második félidõben fordítani is tudtak a Falco ellen, a végén a szombathelyiek voltak pontosabbak. 81-93 volt a végeredmény. Négy nappal késõbb viszont újra otthon játszottak és már nyertek Forray Gábor tanítványai, hiszen a Sopront tíz ponttal múlták felül, 90-80-ra gyõztek, megint csak a jobb végjátéknak köszönhetõen. Kaposváron viszont nem termett nekik babér. Mindössze két triplát tudtak dobni, ráadásul ez volt az a meccs, amikor szinte semmi nem sikerült nekik. 87-62-re kaptak ki. Aztán az ezer sebbõl vérzõ Pécs érkezett Kecskemétre, amely közel volt ahhoz, hogy megtörje rossz sorozatát. Szinte már meg is nyerte a meccset Csirke Ferenc együttese, de csak szinte, mert jött Wittmann Krisztián, aki faulttal együtt dobott hármast az utolsó pillanatokban, és ezzel hazai siker született. (96-94) December 22-én fordult a kocka, mert Oroszlányban ezúttal a hazaiaké volt az utolsó jó dobás és az OSE egyetlen ponttal, 67-66-ra nyerni tudott. A múlt esztendõ utolsó mérkõzését Szolnokon játszotta a KTE, ahol már Gasper Potocnik volt a vezetõedzõ. Az Olaj remekül dobott távolról és ez ellen nem volt válasza a KTE-nek. A Szolnok simán, 94-69-re nyert. És most a következõ hazai sem sikerült a kecskemétieknek, mert a Paks 105 pontot rámolt be a Messzi István Sportcsarnokban, míg a hazaiak „csak” 99-et. Aztán a Pécs is visszavágott a balszerencsés kecskeméti vereségért. Igaz, voltak hiányzók vendég oldalon és a PVSK nagyon figyelt Karahodzsicsra a palánk alatt, amibõl fölényes pécsi siker született. (84-62) A vesszõfutás még ekkor sem ért véget, mert jött egy váratlan és kellemetlen vereség a KTE számára. A Szeged távozott gyõztesen Kecskemétrõl, méghozzá úgy, hogy az utolsó három percben fordították a maguk javára a meccset a vendégek. 78-81 lett a vége. A következõ forduló sem ígérte azt, hogy visszatérhet a siker útjára a Kecskemét, hiszen Szombathelyre kellett utazniuk, ahol bár helyt álltak, de gyõzni nem tudtak. (75-63) Annál inkább Székesfehérváron, ahol egyértelmûen a második félidõben feljavuló játékának köszönhette a tízpontos gyõzelmet a KTE. (80-90) Otthon aztán ugyanilyen különbséggel gyûrték le a Jászberényt, (75-65) így két gyõzelem után érkeznek hozzánk a 20. fordulóban.

Nálunk két helyen is változott a keret, ami az idén – Keller Ákos távozását kivéve – állandó volt. Miután Keller otthagyta a Zadart, sokan remélték, hogy visszatér hozzánk, de más magyar csapatok is nagyon szerették volna õt. Végül Olaszországot választotta, így ez a kérdés lekerült a napirendrõl. Viszont ettõl függetlenül Tóth Norbert saját kérésére távozott Szolnokról, ami szintén beindította a találgatásokat, hiszen a szûk hazai játékospiacon feltûnõ szabad magyar kosaras jó eséllyel nem marad csapat nélkül. Ráadásul magas emberrõl van szó, ami talán még ritkább a piacon, így várható volt, hogy Norbi nem marad csapat nélkül sokáig. Mint kiderült, Keller sorsának eldõlte után azonnal ajánlatot kapott Körmendrõl, amit el is fogadott a válogatott center. Így a 2016-os kupasiker után újra körmendi piros-feketében harcolhat jó eredményekért.

A válogatott szünetben aztán egy légióscsere is történt nálunk. Erjon Kastratit az amerikai Wesley Person Jr. váltotta mezõnyposzton. A „Kastro” becenévre hallgató koszovói-szlovén kosaras emberileg nagyon illett a csapatunkba, de mint Matthias Zollner megindokolta, egy olyan embert kerestek a helyére, aki több terhet le tud venni Frank Turnerrõl. Ezért történt meg a váltás. Persont alaposan leinformálta Matthias Zollner, többek között Jordon Varnado is szolgált róla információkkal, hiszen három éven át csapattársak voltak az egyetemen. Person korábbi csapata számára Chilében véget ért a szezon, így minden további nélkül igazolhatott át hozzánk. Azt majd az idõ mutatja meg, milyen változásokat jelent mindez nálunk, de ha mindkét új játékosunk be tud állni az itteni rendszerbe és megteszi az, amit a szakma remél és vár tõle, akkor talán még sikeresebbek lehetünk és õrizhetjük jó pozíciónkat a bajnokságban. Nem lesz könnyû, hiszen az alapszakaszból hátralévõ hét meccsbõl kettõt játszunk idehaza, (a KTE és a ZTE ellen) ötöt viszont idegenben. (A helyszínek: Székesfehérvár, Jászberény, Szombathely, Debrecen és Kaposvár.)

És ne feledjük, elõttünk van még a kupadöntõ is, ahol ideális esetben három nap alatt három mérkõzés vár a gárdára. Rövid rotációval – ha nem is lehetetlen, de – nagyon nehéz volna versenyben lenni a végsõ sikerért. Márpedig bevallottan ez a cél, ahogy vezetõedzõnk is megfogalmazta korábban. Ehhez elõször majd a KTE-t kell legyõzni Debrecenben, most viszont ugyanezt kellene tenni idehaza, szombaton.

Szurkoljunk együtt azért, hogy ez sikerüljön!

Mindörökké MTE!