Szerdán, a Pécs – ZTE mérkõzéssel megkezdõdött a 20. forduló, amit a szurkolók már nagyon vártak, hiszen – egy meccs kivételével – majd egy hónapja, február elején láthattuk utoljára pályán a csapatokat. Szombaton a KTE-Duna Aszfalt együttesét fogadjuk, amely jó formában volt a szünet elõtt, hiszen Székesfehérvárról is gyõztesen távozott, aztán felkészülési meccsen Szolnokon tudott gyõzni február végén. Ráadásul az „odavágón” kikaptunk tõlük a Messzi István Sportcsarnokban, semmiképpen sem vehetjük tehát félvállról az elõttünk álló mérkõzést. Errõl, de a mögöttünk álló idõszakról is kérdeztük vezetõedzõnket, Matthias Zollnert.
Mikor állt újra munkába a csapat? Milyen jellegû munkát végeztek a fiúk az elmúlt hetekben?
„Néhány nap pihenõt kapott mindenki, majd munkába álltunk, mintegy három hét telt el ezzel. Természetes ilyenkor, hogy olyan munkát is végeztünk, mint a szezon elõtti felkészüléskor. Figyelmet fordítottunk a fizikai felkészítésre, ugyanakkor természetesen a kosárlabdával is foglalkoztunk.”
Hol tart a két új játékos beépítése?
„Az újak beépítése kettõs, hiszen egyrészt be kellett építenünk õket az edzésmunkába, másrészt a csapatjátékba is. Ez utóbbi természetesen majd az elsõ néhány mérkõzésen történik meg igazán, magam is várom, hogy miként fog sikerülni. Meglátjuk.”
Mire számít a Kecskemét ellen? Idegenben kikaptunk tõlük, mi lehet a hazai siker kulcsa?
„Igen, egy nagyon szoros mérkõzésen vesztettünk náluk. Most itt lesz a lehetõség arra, hogy visszavágjunk, és erre meg is van az esélyünk. Hazai pályán fogunk játszani és egy-két lépéssel elõrébb járunk, mint akkor, amikor Kecskeméten játszottunk egymás ellen. Ha gyõzelemre éhesen tudunk kijönni és megfelelõ intenzitással tudunk játszani, akkor megnyerhetjük ezt a mérkõzést. Ennek a kulcsa mindenképpen a védekezésünk lehet, és az, hogy ha a saját ritmusunkban tudunk játszani, ha mi diktáljuk a tempót. Készülünk a Kecskemét zónavédekezése ellen, amit elõszeretettel alkalmaznak. Szintén fontos, hogy megtaláljuk erre a megfelelõ megoldást. Úgy érzem, készen állunk erre.”