Üdvözöljük a háromszoros magyar bajnok, hétszeres kupagyőztes 1996-2021 időszakbeli honlapján!


Közvetlen rivális érkezik hozzánk
2020-01-24

Egis Körmend – Atomerõmû SE 17. forduló

Körmend, 2020. 01. 25. 18:00

Vezeti: Gyõrffy Pál Attila, Balog György Attila, Pozsonyi László

Ellenõr: Valovics István

 

Egy héten belül a harmadik meccsünk következik, ráadásul az a csapat lesz a vendégünk, amely folyamatosan ott liheg a hátunk mögött, készen arra, hogy leelõzzön minket.

Az ASE csupán egyetlen vereséggel van lemaradva tõlünk, tehát ha vissza tudnának vágni az otthon, tõlünk elszenvedett vereségért, akkor utol is érnének bennünket.

Érdekesség, hogy a Paksnak ugyanaz a mérlege idegenben, mint otthon. Hat gyõzelem és két vereség. Nálunk itthon 9-0, idegenben 4-3 az arány.

Legutóbbi bajnokinkat Szolnokon nyertük meg, ahol – bár voltak hibák a játékban, de – remek helytállással, szoros végjátékban sikerült nyerni, ahogy azt megelõzõen háromszor is. A Zwolle otthonában ráadásul hosszabbítás után. A szolnoki siker már csak azért is fontos volt, mert így velük szemben három gyõzelem az elõnyünk és megtartottuk a lépéselõnyt a Pakssal szemben is. Az Olajbányász elleni meccs után hétfõ hajnalban hazaért a csapat, este részt vett egy frissítõ edzésen és kedd hajnalban már indult is Lettországba, ahol szerdán annak a csapatnak a vendége volt, amelyik az idei szezonban a legjobb eredményt érte el Körmenden, hiszen december 11-én 96-76-ra nyert nálunk. A Ventspils ismét túl kemény diónak bizonyult a számunkra. A Szolnokon látottnál fásultabbnak tûnt a csapatunk, bár 11-12-nél még nálunk volt az elõny. De idõkérés után feljebb kapcsoltak a vendéglátók, mi pedig csak futottunk az eredmény után. Az akarással most sem volt gond, de nem mentek úgy a dobások, mint a mögöttünk álló idõszakban, különösen látszott ez a büntetõknél, hiszen 11 pontot hagytunk ott ebbõl a vonalon. De a tripláink sem ültek jó százalékkal és eladtunk 14 labdát, amin az sem segített, hogy a hazaiak is eladtak 15-öt. Mivel a BC Kijev legyõzte a holland Landstede Hammers Zwolle együttesét, a vereségünkkel eldõlt, hogy már nem juthatunk tovább a csoportból, hiába nyerjük meg esetleg az utolsó két hazai meccsünket.

De ez még egy késõbbi történet, most vissza a bajnoksághoz, amelyben tehát a második helyrõl várjuk a jelenlegi harmadik helyezettet. Elmondhatjuk, hogy az ASE magán viseli azokat a stílusjegyeket, amelyek mindig is jellemzõek voltak Dzunic Branislav együtteseire. Gyors, pörgõs kosárlabdát játszanak, amelyben a jó képességû, atletikus légiósok viszonylag szabadon játszhatnak, kihasználhatják kreativitásukat, képességeiket. És ne feledkezzünk meg Lóránt Péterrõl sem, aki Fehérvárról követte mesterét az atomvárosba. Õ nem csak, hogy kiváló kosaras, képzett, rutinos játékos, de a vezér szerepét is fel tudja vállalni, össze tudja kapni és tartani azt a közösséget, ahol játszik. Azt is többször láthattuk tõle, hogy a másokról való gondoskodás, a segítõ szándék is fontos számára, emberileg is komoly erényeket mutatott fel már számos alkalommal. Az biztos, hogy hiányzik a keretbõl Eilingsfeld János, akit valószínûleg sokan látnának szívesen újra akár körmendi mezben is. Mármint a mi csapatunk hívei közül, mert az ASE drukkereire ez a megállapítás biztosan nem igaz. És ez érthetõ is.

De térjünk vissza a két csapathoz, amelynek idei elsõ mérkõzése szerencsére a miénk volt idegenben, hiszen 63-80 volt a végeredmény a Gesztenyés utcában. Aki látta a helyszínen vagy a tévés közvetítésnek köszönhetõen, annak emlékezetes maradhatott a találkozó. Igaz, nem attól, hogy annyira jó lett volna. Talán utólag sem ünneprontás, ha azt írjuk, hogy gyenge meccs volt, rengeteg hibával mindkét oldalon. De számunkra volt ez kevésbé fájó, hiszen mi nyertünk. Hozzá kell tenni, hogy akkor az ASE eléggé hiányos kerettel állt fel, Eilingsfeld mellett hiányzott Kovács Ákos és Coleman is. Ráadásul a Paks negatív rekord közelében járhatott azzal, hogy mindössze két triplát tudott értékesíteni 40 perc alatt…

Azóta sok dolog változott Pakson, légióst is cseréltek, oda igazolt Velkey János, és szép sikereknek is örülhettek. Mindjárt az ellenünk elvesztett meccs után egy hatos gyõzelmi szériának, amely alatt nyertek Debrecenben, otthon a Zete ellen, majd Kaposváron, újra Pakson az OSE ellen, komoly végjátékban Sopronban és 103 pontot dobva Pécsett. Aztán megint otthon kaptak ki a Szolnoktól és újabb vereség jött Szombathelyen. Ezt követõen legyõzték a Szegedet és nyertek Kecskeméten, majd odahaza az Alba ellen és legutóbb Jászberényben is. (Csak hogy teljes legyen a felsorolás, a szezon elején, még az ellenünk lejátszott meccs elõtt otthon verték a KTE együttesét, kikaptak Fehérváron majd újra otthon legyõzték a Jászberényt.)

Gyors, pörgõs kosárlabda jellemzõ most a paksiakra, és ha csak kicsit jobban céloznak távolról, mint anno ellenünk, akkor nagyon megnehezíthetik a dolgunkat. A mi részünkrõl fontos lesz a jó védekezés, mert ha az elején lendületbe jönnek, akkor nehéz lesz megállítani, hátrány esetén utolérni õket. Ne feledjük, hogy vasárnap és szerdán is játszottak a mieink, ráadásul megjárták Lettországot is. Minden volt ezen a héten, de nyugalom és kiegyensúlyozott ritmus, az nem.

Persze volt már ilyen, a fiúk számára nem szokatlan ez a helyzet és eddig úgy tûnik, hogy az erõnléttel nincs gond, még akkor sem, ha vannak, akik elég komoly játékperceket átlagolnak a mieink közül.

Az biztos, hogy komoly rangadó lesz, amelyen nem lenne váratlan, ha az ASE megpróbálna lendületbõl, nagy intenzitással játszani, kihasználva azt, hogy valószínûleg õk frissebbek lesznek. Mindezt persze a mi szakmai stábunk is tudja, ezért élvezetes, nagy taktikai csata várható, amelyen fontos lehet, hogy ki diktálja a tempót, ki tartja kézben a játékot.

 

Szurkoljunk együtt azért, hogy ez a mi csapatunk, az Egis Körmend legyen!

Mindörökké MTE!




Törpördög hírek


"




Magyar bajnok: 1987 - 1996 - 2003        Magyar kupa győztese: 1990 - 1993 - 1994 - 1995 - 1997 - 1998 - 2016

"Leszállt az este és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi színeinket viselő játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szív tájékán, valami különös, szorító, ugyanakkor boldogító érzés, ami nélkül egy gyógyíthatatlan betegségnek örvendő szurkoló képtelen létezni." / Fodor Sándor /