„Elõször is el kell, hogy mondjam, nagyon rosszul aludtam az éjjel. Rosszul. Amiatt, amit láthattunk a mérkõzésen. Azt hiszem, amit edzõtársam mondott, minden bizonnyal igaz. Bár a Katajáról nem tudom biztosan, róluk nem állítanám, de mi nem játszottunk igazán jó kosárlabdát. Az tény, hogy megnyertük a meccset, ez egy dolog, és gyõzni mindig jó, hiszen ezért játsszuk a kosárlabdát, de nem úgy teljesítettünk, ahogyan a leginkább tudnánk. Mi is a legfontosabb az én számomra vezetõedzõként? Hogy fejlõdjünk a játékban, legyünk mindig jobbak és jobbak a meccseken. Persze az eredmény is ugyanúgy fontos, de az én filozófiám az, hogy ha jó kosárlabdát játszol, ha fejleszted a játékod, akkor az eredmények jönni fognak. Ezért nem voltam elégedett, és remélem, hogy jobb teljesítményt fogunk mutatni a jövõben.”

Vannak visszatérõ problémáink, például a büntetõkkel és a kihagyott üres dobásokkal. Tegnap például 15 büntetõ maradt ki, 50%-os volt a büntetõdobásunk. Hogyan lehet ezen javítani? Mit lehet tenni, hogy ez jobb legyen?

„A büntetõk értékesítése leginkább a magabiztosságon múlik. Önbizalom és ritmus kérdése. És ez egy olyan dolog, amit nagyon nehéz gyakorolni, erre nehéz edzeni. Ez egy olyan valami, ami jön magától. Sokszor láthatjuk, hogy ha a játék többi része jól megy, mondjuk, ha jól védekezünk, jól szedjük a lepattanót, akkor a büntetõk is jól mennek. Ezek a dolgok összefüggnek, és ha nincs meg a kellõ magabiztosság, ha idegesen állsz oda a vonalra, akkor ki fogod hagyni, és ez így megy tovább. De ha bedobsz kettõt-hármat zsinórban, akkor a negyedik már könnyû. Természetesen gyakoroljuk edzéseken, dolgozunk a dobásokon, de ez az, ami magától kell, hogy jöjjön a mérkõzésen. A ziccereknél én nem látok akkora gondot. Persze, kimarad egy-kettõ meccsenként, de ez benne van, nem lehet mindig tökéletesen teljesíteni. Persze edzõként szeretném, ha a játékosok tökéletesek lennének, hibátlanul játszanának, de õk is emberek, ez nem lehet probléma, ha kimarad egy-két dobás, néhány ziccer. Ezek nem azok a problémák, amiket én látok, én más dolgokat látok gondnak. Látok ilyet a védekezésben, a lepattanóknál, ezek a gondok. Nem hiszem, hogy a kihagyott ziccer vagy büntetõ a lenne most a problémánk. Az elõbb elmondottakon kell dolgoznunk, azokra kell odafigyelnünk. Hogy például ne engedjünk az ellenfélnek 11, 12 vagy 13 támadó lepattanót, ez túl sok. Mert ha ezeken tudunk javítani, a többi dolog ezzel együtt automatikusan javulni fog. Én így látom ezt a kérdést.”

Rendben, beszéljünk most a következõ találkozóról. Ön is említette, hogy nagyon sok mérkõzést játszunk zsinórban, ez lesz a negyedik talán tíz nap alatt. – Kilenc! – Kilenc, rendben. Beszélt az imént a magabiztosságról. Erre szükségünk lehet Kecskeméten, hiszen amikor idegen pályára megyünk, mindig elmondhatjuk, hogy nehéz dolgunk lesz. De Kecskemét esetében ez még inkább igaz. Hogyan készül a csapat erre a meccsre?

„Elõször is fel kell tennünk egy egyszerû kérdést: Hogy általában miért mondjuk azt, hogy minden idegenbeli mérkõzés nehéz? Ez egy általános probléma. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi ennek az oka? Különösen itt Magyarországon. Az elsõ dolog, amit múlt novemberben hallottam valakitõl, hogy: „Hú, idegenben milyen nehéz nyerni!” Ez egy olyan dolog, amit szerintem be kellene fejezni, meg kellene állítani. Mert ez egy komoly probléma, hogy mindenki eleve így gondolkodik.

Ha kifejezetten Kecskemétrõl beszélünk, tudjuk, hogy milyen ott játszani, nem kell ismételnem, hogy miért nehéz ott nyerni. Legalább öt-tíz ponttal jobbnak kell lenned, hogy gyõzni tudj. Ez egy nehéz dolog, fõleg, ha látjuk, hogy a Kataja ellen sem a megfelelõ tempóval kezdtünk, mintha kicsit fáradtak lettünk volna. Sok mérkõzésünk van és vannak, akiknek sok idõt kell a pályán tölteniük. Különösen a palánk alatti játékra gondolok. Például Jordon Varnadonak is sokat kell játszania, hiszen onnan ment el Keller Ákos, de sérült Filipovic Stefan is. Ez persze nem mentség, de magyarázat arra, miért lehetnek kicsit fáradtabbak bizonyos játékosaink. Most, hogy megyünk Kecskemétre, kiváló játékra lesz szükségünk, remek hozzáállásra és remélem, hogy akad pár jó egyéni teljesítmény is. De azt is el kell mondanom, hogy számomra elég érdekes, hogy egy csapat, amelyik szerepel a FIBA Europe Cup sorozatában, annak pénteken kell pályára lépnie a hazai bajnokságban. Azt gondolom, hogy a Szövetségnek ezt kezelnie kellene, hogy amelyik csapatok nemzetköz kupában is szerepelnek, azok a bajnoki meccseiket a hétvégén játszhassák! Azt gondolom, hogy fontos a magyar kosárlabdázás számára, hogy amelyik csapatok nemzetközi színtéren is játszanak, mint ebben az idényben a Szombathely, a Pécs és a Körmend, azok mutassanak jó teljesítményt a sorozatukban. Ehhez pedig a Szövetségnek támogatnia kellene õket abban, hogy ne kelljen pályára lépniük pénteken.”

Ez teljesen jogosnak tûnik. Még egy kérdés, hogy a játéknak mely elemeire kell különösen odafigyelnünk Kecskeméten, mi lehet a kulcs, ha nyerni szeretnénk idegenben?

Ahogy korábban is mondtam, nagyjából tudjuk, mire számíthatunk Kecskeméten. Nagyon fizikális a játékuk, nagyon tapasztalt, magasabb átlagéletkorú a csapatuk. Rutinosak, tudják, hogyan játszák a saját játékukat, ami kicsit más, mint amit mondjuk a FIBA Europe Cup-ban látunk. Ehhez kell alkalmazkodnunk, mentálisan erõsnek kell lennünk, nem szabad gyors, buta faultokat ütnünk, csapatként kell játszanunk. Kézben kell tartanunk és nekünk kell diktálnunk a játék sebességét. Ha ezt mind végrehajtjuk, akkor lehet esélyünk a gyõzelemre.”