„Ez a sorozat most része a fiatalok számára meghirdetett fejlesztõ programunknak. Gyakorlatilag az U20-as keretünkkel fogunk nekivágni, kiegészülve Durázi Krisztoferrel, Filipovics Stefannal és Németh Ákossal. Tulajdonképpen egy U23-as keretnek mondhatnánk ezt, amelyben több lehetõséget kapnak ezek a fiatal tehetségek, hogy nemzetközi szinten is meg tudják magukat méretni, erõs csapatok ellen.”

Az elsõ ilyen erõs csapat a szlovén KK Šenèur együttese lesz, náluk vendégeskedünk kedden, 19 órától. Mi az, amit tudunk rólunk? Talán segít az a felkészülésben, hogy van szlovén szakember az edzõi stábunkban.

„Igen, kaptunk néhány titkos információt Zigától. – mondja mosolyogva. – Egy erõs, profi, elsõosztályú szlovén csapat, most volt egy meccsük a Helios ellen, akik ugye itt voltak nálunk felkészülési mérkõzésen. Kemény meccs lesz minden bizonnyal, de örülünk neki, mert kell a kihívás, és tényleg azért megyünk oda, hogy képviseljük Körmendet, hogy fejlõdjünk. Tényleg maximumot szeretnénk játszani a pályán, és ha ez összejön, ha a saját teljesítményünk maximumát tudjuk nyújtani, akkor elégedett leszek a srácokkal.”

Akkor úgy összegezhetjük, hogy akkor lennél elégedett, ha azt látod a fiúktól, amit vársz, és az eredmény annyira nem is lényeges?

„Én úgy érzem, hogy ha küzdünk, hajtunk és képviseljük a Körmendet, akkor az már egy siker. És ha ezek a srácok önmagukhoz képest 100%-ot tudnak teljesíteni, akkor a többi már jön magától.”

Említetted például Durázi Krisztofer nevét. Õ az elmúlt hetekben nem tudott pályára lépni. Most már tud segíteni? Mit tudunk a sérültjeinkrõl?

„Igen, úgy készülünk, hogy Durázi már tud játszani. És örülök is, hogy neki most adódik ez a lehetõség, hogy Alpok Adria meccsen be tudjuk dobni a mély vízbe. Ki tudjuk próbálni õt nyomás nélkül, egy olyan találkozón, amely nem egy bajnoki tétmérkõzés. Reméljük, hogy magabiztosan kosarazik majd, vissza tud rázódni a játékba. Eddig jól mozgott az edzéseken, a múlt hét óta már részt vesz a közös munkában. Balogh Máté viszont nem tud ott lenni velünk, õ sajnos egy fáradásos törést szenvedett a lábában, valószínûleg egy hónapig nem fog velünk edzeni. Kozma Gergõ is tagja ennek a keretnek, de egyelõre õ sem tud játszani. Ha rendbe jön a sérülése, akkor õ is csatlakozni fog hozzánk.”

Aki látott már téged meccselni az U20 valamelyik mérkõzésén, akkor láthatta, hogy jórészt angolul kommunikálsz a fiúk felé játék közben is. Ez már a felnõtt munkára való felkészítés része?

„A klubnál meghoztuk ezt a döntést, amit én is jó ötletnek tartok, hogy az edzést is angolul tartjuk a fiataloknak, hiszen most már nem csak Magyarországon, de egész Európában nagyon vegyesek a keretek, különbözõ nemzetiségû szakemberek dolgoznak a csapatoknál. Minden nemzetbõl érkeznek már ide, a mi hazánkba is játékosok és edzõk, emiatt a kosárlabdában ma már angolul zajlik a kommunikáció. Szerintem nagyon fontos, hogy már fiatal korban megszokják az angol szaknyelvet a pályán, hogy aztán természetesebben tudják feldolgozni az információt, legyen az edzés vagy akár éles meccs. Talán elõnynek is számít, hogy van egy „titkos” nyelvünk, amit az ellenfél nem biztos, hogy ért a meccseken. De nyilván, hogy ha látom a játékoson, hogy nem érti az elmondottakat, akkor elmagyarázom neki magyarul is.”

Van egy sajátossága az Alpok Adria Kupának, mégpedig az, hogy elvileg nincs ellenõr és mindig a vendéglátó csapat országa adja a játékvezetõket. Van, ahol ez nem okoz problémát, ugyanakkor már nekünk is voltak viharos mérkõzéseink, kiállításaink is ebbõl kifolyólag. Mit gondolsz, hogyan tudod majd kezelni, ha esetleg elõfordulnak vitatható helyzetek?

„Véleményem szerint az edzõ példakép, ahogy õ viselkedik, úgy fog a játékos is viselkedni. Ha a játékosaimtól azt kérem, hogy ne foglalkozzanak a játékvezetõkkel, akkor nyilván nekem is ezt kell tennem. Én nem szeretnék a bírókkal foglalkozni. Szerintem kár mondjuk egy szoros meccset rájuk fogni bárkinek, mert ilyenkor is vissza lehet nézni az egészet, és mindig lehet találni olyan dolgot, amit a saját taktikában, a saját játékban lehetett volna jobban csinálni, és akkor látszik, hogy nem kell a fújásra fogni. Én úgy vagyok ezzel, hogy mindegy, ki fújja, ki az ellenõr, hol vagyunk… Magunkkal kell foglalkoznunk, hogy fejlõdjünk, az eredmény meg majd jön magától.”