„Összességében jól halad a munka, egy nagyon jó szakmai stáb jött össze nálunk. Szerintem Magyarországon az egyik legjobb, hiszen nemzetközi tapasztalattal is rendelkezõ edzõk vannak itt. Jól megy együtt a munka, amihez mindenki hozzá tud tenni valami extrát a maga részérõl. Nagyon sok tehetséges sráccal van szerencsénk foglalkozni. Amikor összegyûlik egy ilyen tehetséges társaság, akkor nagyon fontos, hogy felvázoljuk a szabályokat és mindenkibõl kihozzuk a maximumot. Egyelõre még ennek az építõ fázisában járunk, mindkét félnek, a játékosoknak és az edzõknek is türelmesnek kell lenniük emiatt. Én úgy érzem, hogy mindenki akar és mindenki a maximumot hozza ki magából, de soha nem elégedhetünk meg a jelenlegi helyzetünkkel.”

A közönség is láthatta múlt szombaton már a csapatot a Falco ellen. Edzõként hogyan láttad a fiúk teljesítményét? Azt hozták, ami ilyenkor elvárható?

„Elõször is nagyon kellemes meglepetés volt, hogy ennyien kijöttek, tényleg nagy megtiszteltetés a város, a szurkolók elõtt szerepelni, ezt a klubot képviselni. Ezt a játékosokkal is tudatom mindig, hogy ez egy nagy múlttal rendelkezõ klub, ahol nagy nevek megfordultak. Olyanok, akik a Hírességek Csarnokába is bekerültek, válogatott és bajnok játékosok vagy épp edzõk lettek. A meccsekre is sokan járnak olyanok, akik régóta kötõdnek a klubhoz, ezért itt nagyon sok tiszteletet kell felvinni a pályára! 

A meccseken, amikor pályára lépünk, mi mindig magunk ellen játszunk. Ez azt jelenti, hogy nem az eredmény után hajtunk, hanem mindig a tõlünk telhetõ maximális teljesítményt akarjuk nyújtani. Az mindettõl független, hogy a végén mit mutat az eredményjelzõ. Én úgy állok ehhez hozzá, hogy ha a saját tudásunk alapján kihozzuk magunkból a maximumot, akkor számomra mindig gyõztesen hagyjuk el a pályát.”

Emiatt volt az, hogy bár 14-0-ás kezdéssel indított a csapatod a Falco ellen, mégis hangos volt a kispad? Nem voltál elégedett, pedig látszólag a fiúk egészen jól bekezdtek.

„Egész héten a védekezést és a kizárást gyakoroltuk, azon volt a hangsúly, és egy edzõ mindig szeretné viszontlátni azt a pályán, amit elõtte gyakorolt a csapattal. Csalóka sokszor az eredmény, mert ha az ellenfél kihagy üres dobásokat, az még nem jelenti azt, hogy jól védekezünk. Azt szerettem volna, hogy a védekezés hibáit javítsuk ki, mielõtt elkezdenek bemenni azok az üres dobások. Sajnos ez csak részben sikerült. De ahhoz képest, hogy csak egy hete gyakoroltuk ezeket a dolgokat, ez a 67 kapott pont elfogadható. A 69 dobott pont nem a legtöbb. Támadásban én igazából az agresszivitást meg az elképzelést, kicsit a ravaszságot hiányoltam. Ezen a héten ezen fogunk dolgozni, hogy jobban együttmûködjünk támadásban. Fõleg a labdás elzárásokból jobban tudjunk bontani és abból jobb megoldásokat tudjunk találni.”

Ezen a mérkõzésen kívülrõl már körvonalazódott az, hogy hasonló játékfelfogásban, hasonló rendszerben igyekszik játszani az U20 is, mint a felnõttek. Mennyire tudatos ez és hogyan látod, mennyire sikerül megvalósítani?

„Igen, amikor elindítottuk ezt az egész rendszert, ez volt a célunk, hogy átfedés legyen az U20 és a felnõtt csapat munkája között, hiszen a fiatalok egyik fele tagja a felnõtt keretnek is. Így sokkal egyszerûbb szezon közben is játékosokat átmozgatni egyik helyrõl a másikba, nem kell nekik két rendszert megtanulniuk, elég ezt az egyet. Mi azért dolgozunk így, mert ez klubon belül egy rendszer. Itt mindenki a másikért is dolgozik, együtt. Az én véleményem egyébként az, hogy a taktika arra jó, hogy azzal segítjük a játékost bizonyos helyzetekben, de nincs olyan taktika, ami miatt kevesebbet kellene futni, kevesebbet kellene védekezni, küzdeni. Ezeket a dolgokat alapszinten, mindig száz százalékosan kell teljesíteni. A taktika az másodlagos. Ha az elsõbbrendû dolgokat maximálisan tudjuk teljesíteni, akkor azt mondom, hogy majdnem mindegy, hogy milyen taktikával megyünk neki a meccsnek. Emiatt én teljes mértékben a fõedzõ elképzelése mögött állok, azokat játékokat játsszuk támadásban és védekezésben, amelyeket a felnõtt csapat.”

Említetted a stábot, amelynek tagja vagy. Te hogyan érzed magad ebben? Milyen számodra a mostani munka a klubnál?

„Nagyon jól érzem magam! Hatalmas megtiszteltetés, hogy itt lehetek! A családom körmendi, és én ugyan soha nem éltem Körmenden, de mindenki úgy kezel engem, mint ha körmendi lennék. Nagyon jól esik ez nekem és én valóban a maximumot szeretném kihozni ebbõl a dologból. Fõleg a város és a szurkolók miatt, mert nélkülük ez az egész nem is lehetséges!”