„Szerintem minden fiatal körmendi kosárlabdázónak az álma, hogy ezt az elismerést egyszer megkapja. Óriási megtiszteltetés volt! Nem vagyok olyan fiatal, aki a kupákra, különdíjakra hajt, de ezt nagyon nagy örömmel vettem át! Azóta is fontos helyen tartom a szobámban. Én is úgy érzem, hogy a mögöttem álló 2-3 évben óriási fejlõdésen mentem keresztül, ami a külföldi edzõk érkezésének volt köszönhetõ. Ebben a szezonban pedig még nagyobb lehetõséget kapunk a fejlõdésre, hiszen a bajnokság mellett három kupában is indulunk. Sokat edzünk, ami azért fontos, mert az ide érkezett külföldiektõl is sokat tanulhatunk a közös munka során. Ráadásul még különmunkát is végeznek velünk, minden feltétel adott ahhoz, hogy fejlõdjünk.”

A nézõk általában a mérkõzéseken látottak alapján ítélik meg egy-egy játékos teljesítményét, ugyanakkor az edzõk számára fontos a mindennapi edzéseken mutatott munka, hozzáállás is. Mi ad ehhez erõt, kitartást? Hiszen napi két edzés hosszabb távon elég megterhelõ lehet.

„Megvan bennünk – én elsõsorban a fiatalok nevében beszélek – a kellõ motiváció, de az edzõktõl is megkapjuk azokat az impulzusokat, amelyek erõt adnak. Az idei felkészülési szezonban is nagyon erõs ellenfeleink voltak, ez is arra ösztönöz, hogy keményen dolgozzunk, le akarjuk gyõzni õket. Testközelbõl láthattunk nagyon komoly játékosokat, ez is arra sarkall, hogy fejlõdjünk.”

Egyre több lehetõséget kapsz a felnõtt csapatban, ami esetleg más klubok felé is jó ajánlólevél lehet. Nem hívnak? Nem gondolsz arra, hogy máshol kosárlabdázz? Mi az, ami marasztal Körmenden?

„Én más klubban még nem is gondolkodtam, nekem itt kell teljesítenem. Egyelõre Magyarországon nem látok más lehetõséget, ahová elmennék, ahol többet fejlõdhetnék, mint itt. Itt születtem, itt vagyok itthon, ráadásul mindenki tudja, hogy milyen tradíciói vannak a körmendi kosárlabdának és óriási élmény ilyen közönség elõtt játszani.”

A csapatkapitányt, Ferencz Csabát szoktuk utolsó mohikánként emlegetni, mint a korábbi saját nevelésû fiatal generáció utolsó képviselõjét. Ha úgy vesszük, akkor a következõ te vagy, hiszen neked jut most a legtöbb szerep a jelenlegi fiatalok közül.

„Igen, ez egy kicsi nyomást is jelent a számomra, és nem csak nekem, hanem a fiatal csapattársaim számára is, hiszen vagyunk néhányan, akik szerepet kapunk a felnõtt keretben. De ennek meg kell felelnünk és meg is akarunk felelni. Óriási lehetõség van elõttünk, ráadásul úgy látom, fogynak a magyar játékosok az élvonalban, ez is lehetõséget jelent a számunkra.”

Ugyanakkor Bán Tibor és Halász Ákos is hátvéd poszton érkezett a kerethez. Nem érzed úgy, hogy ez számodra csökkenti a lehetõségeket? Vagy esetleg épp fordítva látod, és motivál a kihívás?

„Ezen a kérdésen én is gondolkodtam már, és arra jutottam, hogy ez nekem jó, hiszen ezzel versenyhelyzet alakult ki, még inkább meg kell küzdeni a helyért a csapatban. Azt sem szabad elfelejteni, hogy már voltak sérültjeink most is, a tavalyi szezonra pedig mindenki emlékezhet, ezért úgy látom, hogy fejlõdés a csapat számára, hogy õk érkeztek. Edzéseken is még keményebb, még magasabb szintû a munka.”

Mi a véleményed az idei keretrõl?

„A legutóbbi szezonban egyénileg voltak jobb képességû, képzettebb idegenlégiósaink, de az idei keret csapatként sokkal jobban mûködhet majd, egységesebb lehet. Ez pedig sokkal inkább elõre viheti a gárdát, mint ha jó egyéniségek lennének, de széthúzás lenne a csapatban. A felkészülés alatt úgy láttam, hogy minden klappol, sokkal jobb a csapategység, az öltözõben is jobb a hangulat, úgyhogy bizakodó vagyok!"

A beszélgetés még a Mogyorósy Szilárd Kupa elõtt készült Ákossal. A döntõ után aztán kiderült, hogy a szakma és a Mogyorósy család közös döntése alapján ismét õ érdemelte ki ezt a trófeát. Ákost ismerve biztos, hogy nem a triplázásért, de ebben a szezonban is mindent meg fog tenni azért, hogy fejlõdjön és minél több örömöt szerezzen az Egis Körmend szurkolóinak.