Egis Körmend

A kosaras, aki nem a statisztikát nézi

2017-08-23

Egy újabb játékost mutatunk be a következõ sorokkal. Sebastian Koch története következik.

Sokan felkapták a fejüket arra a hírre, hogy Sebastian Koch személyében osztrák idegenlégiós érkezett az Egis Körmend csapatához.

Valóban nem gyakori, hogy a sógoroktól igazol valaki a magyar bajnokságba, ugyanakkor a körmendi és a határ másik oldalán lévõ, közeli osztrák települések kosárlabdázása közötti kapcsolat régebbi, mint talán sokan gondolnánk.

Dr. Kristóf László neve ismert mindenki számára, aki valamit is tud a körmendi kosárlabdázásról, hiszen a sportág az õ irányítása alatt honosodott meg és vált eredményessé városunkban. De ezt a nevet Ausztriában is jól ismerik és ott is nagy szeretettel gondolnak viselõjére, aki hazai edzõi pályafutása után a határ másik oldalán is több csapatnak segített felfejlõdni, élvonalba jutni. 14 évet dolgozott kint, ebbõl kilencet a Fürstenfeldnél és edzõsködött Németújváron, Güssingben is. Mindkét városban a mai napig tisztelik, becsülik, sok barátra lelt. No és vitt magával számos magyar játékost, akik szintén ahhoz járultak hozzá, hogy az alsóbb osztályokból az élvonalba kerülhessenek a mester csapatai. Ilyenek voltak Körmendrõl Vavra Sándor, Szûcs József, Szlávik Csaba, Szendrey Sándor, Szalai György, vagy épp Zalaegerszegrõl Dobi Antal. De nagy tisztelet övezi a szombathelyi Õri László munkáját is, aki utánpótlás edzõként alkot maradandót a határon túl.

Szintén párhuzam, hogy néhány éve Güssingben is valami hasonló folyamat ment végbe, mint korábban Körmenden. Hazai magra építve, hazai vezetõvel építettek sikeres csapatot, amely két bajnoki címet és egy kupát nyert, részese volt az Eurochallenge sorozatnak, majd kétszer a FIBA Europe Cup mezõnyének, ahol mindkétszer a második csoportkörig jutott. Olyan nevekkel, mint a két Klepeis testvér, Jandrasits, Jakob, no és a két Koch. Bernhard és Sebastian. Utóbbi már az Egis Körmend játékosa, aki gyakorlatilag a szemünk elõtt nõtt fel és lett elismert kosárlabdázó hazájában. Azért mondhatjuk, hogy láthattuk felnõtt játékossá válását, mert nagyon sokan jártak át a szomszédos Batthyány vár tövében álló csarnokba, a Güssing meccseire. Szakemberek, szurkolók. Sõt, késõbb kölcsönös volt a látogatás a két gárda tagjai között is, hiszen a „Lovagok” is voltak kétszer nálunk bajnokin, míg az MTE komplett kerettel háromszor vett részt ottani FIBA Kupa meccsen.

De akkor térjünk rá Sebastian történetére, hiszen ezek a sorok elsõsorban ezért születtek. Édesanyja, Eva Koch az osztrák fõvárosban, Bécsben született, és ott is kosárlabdázott. Mindig az aktuális fõvárosi nagycsapat irányítója volt, sokak szerint az osztrák nõi kosárlabdázás egyik legjobb játékosaként. Édesapja, Reinhard Koch szintén válogatott szinten kosarazott a sógoroknál. Játszott a Güssing, a Mattersburg, a Klosterneuburg és a Fürstenfeld csapataiban. Késõbb sportvezetõként a csúcsra vitte a Güssing Knights együttesét, hiszen a csapat legsikereseb évei, legnagyobb sikerei az õ elnökségéhez köthetõk, de fõ támogatóként is a csapat mellett, mögött állt egyszerre. Az ifjú Sebastian nagyon alapos utánpótlásképzést kapott, fent említett társaival, testvérével együtt. 15 éven át együtt játszottak. A városukért, közönségükért harcoltak, küzdöttek, folyamatosan telt ház elõtt.

Mint Sebastian elmondta, a nagycsapattá válás Gery Vogler edzõ tevékenységével kezdõdött a klubnál. Értékmérõ volt számukra, hogy rendszeresen megmérkõztek a Falco csapatával, és eleinte 40-30-20 pontos vereségek jöttek, de késõbb ez megváltozott. Három év alatt eljutottak odáig, hogy legyõzték a szombathelyieket. A csapatot aztán a szlovén Radomir Mijanovic vette át, akivel a támadójátékuk még hatékonyabbá vált. Az igazi sikerszériájuk a német sikeredzõ, Matthias Zollner érkezésével kezdõdött. Vele szereztek két bajnoki címet, egy osztrák kupát és vele érték el nemzetközi sikereiket. Egykori játékosa szerint a tréner vérprofi volt a pályán és azon kívül is. Olyan mentalitást vitt Ausztriába, ami ott korábban nem volt ismert. Elhitette játékosaival, hogy ha megteszik, amit kér tõlük, akkor legyõzhetetlenek lesznek. A játék minden elemében agresszív mentalitást várt el tõlük. Épp úgy támadásban mint védekezésben, vagy épp az átmeneti játékban. Különösen legendás volt az ellenfél játékát megfojtó, egészpályás letámadásuk, és a csapdázásra, besegítésekre, a teljes rotációra épülõ védekezésük. A tréner a külföldiektõl is megkövetelte, hogy rendeljék alá tudásukat a csapatnak. Egy akarat volt a gárdán belül, ez hozta a folyamatos sikereket.

Aztán a harmadik bajnoki cím elõtt, listavezetõként kellett visszalépniük, gazdasági okok miatt. Németújvár 3700 lakosú település, amelynek sikercsapata a „kisváros-nagycsapat” csapdahelyzet áldozata lett. Nincsenek a városban olyan nagy befektetõk, tõkeerõs cégek, amelyek mögéjük állhattak volna és korábban aláírt szponzori szerzõdések sem realizálódtak, így Sebastian édesapja hiába biztosította a költségvetés felét, egyedül maradt. Ekkor véget ért a güssingi csoda. Sebastian barátnõje szintén a kisvárosból származik, de Bécsben él, ott dolgozik, ez is közrejátszott abban, hogy õ is a fõvárost választotta. Elszerzõdött a BC Hallman Wienna együtteséhez, de – mint mondta – az ott eltöltött szezon után valami másra, többre vágyott. Erõsebb csapatra, rendezettebb, profibb körülményekre, ezért kapóra jött neki a körmendi lehetõség. Sebastian elmondta, hogy számára fontos személy Dr. Kristóf László, akinek nagyon sokat köszönhet a güssingi kosárlabdázás, de fontosnak tartja, és nagyon tiszteli Õri Lászlót és az õ utánpótlásnevelõ munkáját is. Az õ személyük is vonzóvá, érdekessé tette számára a magyar kosárlabdát, a körmendi csapattagságot. No és korábbi személyes élményei is, hiszen õ is megfordult már nálunk, néhány hazai meccsen. Ezek a látogatások, az itteni élmények nagy hatással voltak rá. A mostani, játékosként szerzett tapasztalatairól mondott szavait szó szerint idézzük:

„Õszintén mondom, meglepett, ami itt, Körmenden fogadott. Minden és mindenki a helyén, a körülmények tökéletesek. Nem gondoltam, hogy ilyen sok ember és ilyen profi hozzáállással dolgozik a csapat mellett. A látottak alapján úgy érzem, hogy a klub joggal várhatja a jó eredményt. Az edzõi stáb is nagyon felkészült, remek munkát végez. Az edzések azt a fajta hangulatot idézik, amit Matthias Zollnernél éltünk át társaimmal. És tudom, hiszen magam is többször szemtanúja voltam, hogy a közönség is fantasztikus itt. Arra is emlékszem, hogy korábban innen is sokan jöttek Güssingbe, minket biztatni. Köztük Bebes István, a polgármester, aki éveken keresztül minden meccsünkön ott szurkolt, amikor csak lehetõsége volt erre. Remek volt a hangulat, de tudom, hogy itt talán még nagyobb a kosárlabda iránti rajongás. Biztos, hogy öröm lesz itt játszani! A keretünk is hosszú, elegen vagyunk, így biztosan nem kell 39 perceket játszani meccsenként, mint ami legutóbb jutott nekem Bécsben. Ráadásul a keretünk nem csak hosszú, de számos lehetõséget is kínál. Úgy látom, hogy sokoldalú csapat alakulhat belõlünk, nagy lehetõségeket kínál az állomány. Külön, személyes üzenetem nincs a szurkolók felé, de azt elmondanám, hogy én soha nem néztem a statisztikát a mérkõzések után. Engem arra neveltek, hogy a csapat eredménye a fontos, azt kell szem elõtt tartani. Többször láttam már, de soha nem értettem azokat a játékosokat, akik örülni tudtak az általuk dobott harminc, vagy több pontnak akkor is, amikor a csapatuk veszített. Én abban nõttem fel, hogy nem az egyéni teljesítmény a fontos, hanem hogy a közösséget kell szolgálni, a csapat eredménye a lényeg. Én eszerint élek, eszerint játszom. Mindig alárendelem magam a csapatom érdekének, bármi is a feladatom.”