Ma érkezett a lesújtó hír, hogy elvesztettük a körmendi kosárlabdázás egyik fontos személyiségét, Vavra Sándort.
Jacksont, ahogy Körmenden ismertük, szerettük és tiszteltük.
Mint oly sokan, õ is határõrként, sorkatonai szolgálatra került Körmendre, de a kosárlabdát ismerõ és szeretõ emberként gyorsan a csapat részévé vált. Az NB II-ben rendszeresen pályára lépett és tagja volt az NB I-es tagságot kiharcoló gárdának, amelynek a legendás Palazzo del Gango volt az otthona.
Az élvonalban is segítette a csapatot és sporttörténeti mozdulat is kötõdik nevéhez. 1976. február 16-án, Székesfehérváron, az Építõk elleni hosszabbítás utolsó pillanataiban õ szerezte azt a kosarat, amelynek a Körmend története elsõ NBI-es gyõzelmét köszönhettük.
Itt, a Rába partján találta meg élete párját, akivel családot alapított, végleg idekötötte életét, igazi körmendivé vált. Oly annyira, hogy a Vavra név is bekerült a tradicionális, a körmendi kosaras hagyományokat megjelenítõ családnevek közé. Jutka és Sándor két csupaszív sportolót, nagy küzdõt nevelt András és Péter személyében, akik méltó módon folytatták az Apu által megalapozott hagyományt.Két évig korábbi edzõje, Dr. Kristóf László keze alatt a Fürstenfeld csapatát is erõsítette, majd családjának és a civil életnek élt.
Aztán – mint korábban a pályán annyiszor – újra harcolnia kellett.
De most egy sunyi, alattomos ellenfél ellen, amely nem tartja, nem tartotta be a fair play szabályait.És Õ harcolt. Ráadásul most sem egyedül, mert a régi csapattársa, élete párja vele együtt küzdött. Minden lehetõt, és talán még annál többet is megtettek, de csütörtökön véget ért a harc.
Szeretett emberbõl, tisztelt kosarasból legendává vált…
Családtagjaival, barátaival közösen mindannyian gyászoljuk és osztozunk azok fájdalmában, akik szerették Õt!
Vavra Sándor októberben lett volna 65 éves.
Emlékét tisztelettel megõrizzük a szívünkben és a csapatunk történetében. Nyugodjon békében!