Üdvözöljük a háromszoros magyar bajnok, hétszeres kupagyőztes 1996-2021 időszakbeli honlapján!


„32-es számmal: Lenzelle Smith!”
2017-01-31
Klubunk szándéka, hogy valamennyi új játékosunkat és szakemberünket a korábbinál részletesebben bemutassuk szurkolóinknak. Ennek jegyében a legutóbbi MTE Infóban már bemutatkozott Lenzelle Smith, a vele készült beszélgetést osztjuk meg most itt is.

(Terveik szerint a következõ Sterling Gibbs lesz, a Kecskemét elleni mérkõzésre megjelenõ kiadványban.)
„32-es számmal: Lenzelle Smith!”
Született: 1991. október 3. Zion, Illinois Állam, Amerikai Egyesült Államok
Magasság: 1,93 m
Súly: 95 kg
Szülõk: Teshela Smith, Lenzelle Smith
Testvére: Ronald Smith


A nyári átigazolási idõszakban úgy tûnt, hogy öt új idegenlégióssal fog felállni csapatunk az új szezonra. Köztük, a felkészülési idõszakban, Lenzelle Smith mutatta talán a legtöbbet, tõle várhattuk, hogy akár vezére is lehet a csapatnak. Igaz, volt hullámvölgy az õ játékában is, de az edzõváltás óta újra legjobb formájában kosárlabdázik, amire nemzetközi szinten is felfigyeltek. Smith eddigi karrierje tipikusan megmutatja az az utat, amit az Amerikai Egyesült Államokban járnak be azok a gyerekek, akikkel megszerettették a kosárlabdát, és akiket igyekeznek felépíteni, felkészíteni a profi pályafutásra. Ennek állomásairól õ maga mesélt:

– Három éves koromban kezdtem el kosárlabdázni, barátaimmal, korombéli srácokkal. Hamar megszerettem a játékot, hiszen megérintett a szellemisége, a változatossága, a sikerekhez szükséges csapatszellem. 
Az általános iskolában úgynevezett „travelling team” tagjaként játszottam, az állami bajnokságban, ahol szerencsére még a játék, a sport megszerettetésén van a hangsúly, nem a versenyeztetésen. A közösségi szellem kialakítására nagy hangsúlyt fordítottak, aminek késõbb valamennyien nagy hasznát vehettük, és vesszük is. 
Középiskolába szülõvárosomban, a Zion-Benton Township High School-ba jártam, ahol már napi edzések vártak rám, szervezett keretek között kosaraztunk, de még itt is nagy szabadságot kaptunk. Engem sem igyekezett korlátozni az edzõm. A meccseken engedték, hogy mindenki annyit dobjon, amennyit tud. Igazi öröm, élvezet volt a játék, hiszen itt még az egyéniségek kibontakoztatásán volt a hangsúly. Aztán utolsó évesként az állam legerõsebb csapatai közé kerültünk, ami nagy öröm és nagy eredmény volt.

Egyetemre az Ohio State-re jártam, amelynek kosárlabda csapat a BIG 10 elnevezésû konferenciában szerepel, amelyik sokak szerint a legerõsebb az egész USÁ-ban. Az ottani évek meghatározóak a számomra. Eddigi életem legmeghatározóbb része volt ott játszani, tanulni, részese lenni az ottani életnek! A csapatommal részese lehettem annak a csodának, hogy bejutottunk az USA legjobb nyolc gárdája közé, az „elite 8”-be, majd ott voltunk a Final 4-ban, a négyes döntõben, amit New Orleansban, a Super Dome-ban rendeztek, 69 ezer nézõ elõtt! Csupa kiemelkedõ iskola csapata jutott be oda. A mi együttesünk, az Ohio State mellett a Kentucky, a Louisville és a Kansas. A mi egyetemünknek 67 ezer hallgatója volt. A kosármeccseken 19 ezer nézõ volt rendszeresen, míg volt, hogy az amerikai foci csapatunk mérkõzéseit 140 ezren látták! Az Ohio Stadionban közel 105 ezer ülõhely van. A fúvószenekar, amely a mérkõzéseken közremûködik, több mint 200 fõt számlál… Talán ezek alapján el lehet képzelni, milyen szerepet tölt be ott a sport! Itt nevelték belénk az igazi profizmust, a vér-profi versenyszellemet, a jó értlemben vett elitizmust. Hogy mindig a legjobbra, legtöbbre törekedjünk. Minden egyes napra büszke vagyok, amit ott tölthettem! 

Az egyetem után az NBA elõszobájának számító D ligában játszottam egy évet. Itt azok a fantasztikus képességû játékosok szerepelnek, akik NBA karakterek, de még nem érettek meg az ottani szereplésre, de minden képességük adott hozzá. Ez is nagyon hasznos esztendõ volt a számomra.

Innen vezetett az utam elõször Európába, pontosabban Olaszországba, miután az ügynökömmel úgy döntöttünk, hogy ezt az utat választjuk. Nem maradtam az államokban, hanem elõbb ezen a kontinensen akartam bizonyítani, jó csapatban, erõs bajnokságban játszani. Az ország lenyûgözött. A kultúra, az ottani táj szépsége megragadott. Érezhetõ volt, hogy nagyon nagy hagyománya van a kosárlabdának. Az olasz bajnokság tiszteletre méltó és színvonalas, versenyképes liga!

Ezt a szezont pedig itt Magyarországon, Körmenden kezdtem meg. A csapatunkat nagyon jó, baráti kollektívaként tudom jellemezni, amellyel ha így folytatjuk, akkor nagy dolgokat tudunk majd végrehajtani! Minden soron következõ mérkõzésünket izgatottan várom, mert amit a közönségünk itt nekünk nyújt, azt nagyon nehéz szavakba önteni. Mert õk nem csupán nézõk, hanem nagybetûs SZURKOLÓK, akik szó szerint belehajtanak minket a gyõzelembe! Nélkülük biztosan nem lennénk sikeresek. Most még a szezon kellõs közepén vagyunk, de már most látszik, hogy fõleg a FIBA kupában rendkívül sikeresek vagyunk. És még nagyon sok lehetõségünk van fejlõdni csapatként és egyénileg is. 
A kosárlabda filozófiám röviden megfogalmazható: „A kemény munkát nem lehet semmivel helyettesíteni!”
Szurkolóinknak ezt üzenem: Nélkületek, a ti támogatásotok nélkül nem lehetünk sikeresek! Értetek dolgozunk minden nap, alig várva a közös élményt, a meccsnapokat!




Törpördög hírek


"




Magyar bajnok: 1987 - 1996 - 2003        Magyar kupa győztese: 1990 - 1993 - 1994 - 1995 - 1997 - 1998 - 2016

"Leszállt az este és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi színeinket viselő játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szív tájékán, valami különös, szorító, ugyanakkor boldogító érzés, ami nélkül egy gyógyíthatatlan betegségnek örvendő szurkoló képtelen létezni." / Fodor Sándor /