Egis Körmend

Szurkolói motiávciós levél

2015-04-16

Az alábbiakban közöljük azt a motivációs levelet, amit a szurkolók juttattak el a csapathoz a Falco elleni, utolsó hazai mérkõzés elõtt. A sorokat Hencsey Tamás tolmácsolta a csapat felé.

Az utolsó lehetõség a becsületért...

A becsület egy olyan lista legfelsõbb fokán honol, amit az emberi értékekrõl alkotunk magunk és mások felé, illetve állítunk magunkkal és másokkal szemben. Lehetünk elismertek, hívhatnak minket kitartónak, de ha megbecsültnek tartanak, akkor békére lelhetünk bárhol, bármilyen helyzetben, lehet az elviselhetetlenül nehéz is. Becsület és tisztesség. E két dolog az, amitõl EMBERRÉ válunk, amiktõl többek leszünk és érezhetjük úgy, hogy nem hagyunk ûrt magunk mögött, amitõl továbbléphetünk a következõ megmérettetések felé. Minden szakaszt csak úgy szabad lezárni, hogy az a belsõ hang tisztán és valósan azt mondhassa: „én mindent megtettem"! Ha ez megvan, bebocsátást nyerünk a „jó emberek" közösségébe. Hiszem, hogy oda igyekszünk mindannyian.

Minden bizonnyal érzitek magatokban az ûrt velünk egyetemben. Ti is, mi is magunkénak tudhatjuk az érzést, hogy „nem biztos, hogy mindent megtettem", mert van benne igazság. Megannyi mindent csinálhattunk volna máshogy, ha csak rengeteg apróságra is gondolunk, amiktõl a ma este könnyebb volna, másra készülnénk, más lenne a feladat, nem csak a becsületünk megtartása a holnapután számára; de így alakult, nincs hatalmunk alakítani a megtörténtet, élnünk kell a jelenben, azt úgy formálni, hogy az elkövetett hibák erejét csillapítva a saját magunk táncát azért a fesztivál végén akkor is el tudjuk járni, ha a koncert nem sikerült túl jóra.

Nem a levegõbe beszélünk, nem az elsõ alkalmat éljük meg e falak között, ami már messze nem egy sportgyõzelemrõl szól, hanem a körmendiségünkbõl fakadó becsületünk, tisztességünk megtartásáról, amitõl hithûn vallanak mások és mi magunkat is õrültnek, de mindenképp egyedinek. Ha azt hallottuk, hogy nincs esélyünk, akkor rendre záródtak a fogak, elmúltak fájdalmak, megszûnt létezni minden, ami emberi és büszkeségbõl falakat döntöttünk, csodákban lépkedtünk. Most nem az adatott meg, hogy holnap a lépcsõn egy még láthatatlan végcél következõ fokára lépjünk, hanem igenis tudjuk, hogy valaminek vége lesz, ahova holnap jutunk az bárhogy is alakul, de egy õszig tartó hibernált állapot kezdete. A kérdés csupán az, hogy a nyári álmokba kissé megnyugodva harapunk bele, avagy a most is érzett zavarral. A holnapi estnek sporttörténeti értéke egyáltalán nincs, azt soha nem fogja megkérdezni egy ember sem tõletek, hogy ezen az esten te mit tettél meg, ennek az estének nincsenek személyre szétbontható elemei, megszûnik létezni az „ÉN" és él helyette a „Ml". Csapatként, családként, közösségként feszítenek keresztre minket, vagy tanúságot teszünk ismét valamirõl, ami mindannyiunk számára oly sok élményt, személyt és embert formáló lehetõséget adott. Holnap ismét meg kell védenünk három betût, amit csak mi értünk, hogy milyen alapokon nyugszik. MTE. Holnap csak ezért léptek a parkettre, mi pedig a lelátóra, nem magatok miatt, ahogy mi sem magunk miatt. Te, ti, én, mi... ez most mellékes. Itt most megint CSAK az MTE becsületérõl szól majd az este, amit meg kell védenünk.

Ott lesz mögöttetek az MTE, amiben benne vagytok ti, mi, kik ott leszünk, azok, akik már nem lehetnek ott, és azok is, akik a megtörtség végett nem fognak eljönni. Ott lesz veletek a múltunk.

Vagytok, kik tudjátok, mirõl szólnak e sorok, és vagytok, kik csak ízelítõt kaptatok ebbõl. Páran részesei voltatok már csodáknak ebben a csarnokban, páran csak hallomásból ismeritek történeteinket. Kérni jöttünk ma ilyen formában közétek. Mi ott leszünk holnap mögöttetek, ti legyetek elõttünk! Holnap ne legyen fontos az egyén, a CSAPAT legyen a minden! Tegyétek meg a becsületetek, a mindannyiunk becsületéért a lehetetlent is, járjunk egy utolsó táncot együtt!

MTE ÖRÖKKÉ