Egis Körmend

Interjú Déri Csabával

2015-03-09

Tizenkettõbõl nyolc mérkõzést nyert, és látványosabb, ponterõsebb játékot mutat vele a csapat, mint a korábbi két vezetõedzõvel. Bár a középházban az utolsó helyrõl kezdi vele a középszakaszt a csapat, de már a Budapesten aratott vendégsikerrel bebiztosította esélyét arra, hogy legyen esélye a legjobb nyolc közé, a rájátszásba jutni.

Déri Csaba, az Egis Körmend vezetõedzõje összegezte számunkra a mögötte álló idõszakot.

– Egy rövid helyzetelemzéssel kezdeném, hogy én miként látom az idei szezont: Kilenc új játékos, teremátépítés, otthontalanság majdnem három hónapig, hazai felkészülési meccsek és torna hiánya, sportszerencse totális hiánya. Bevállalta a csapat az EuroChallenge sorozatot, amiben jól teljesített, de rengeteg utazással járt és – ki kell mondani – mindez párosult azzal, hogy a szakma sem állt mindig a helyzet magaslatán. Ebbõl adódott egy borzasztó õsz. Ezt követõen kaptam meg a feladatot, hogy valahogy igyekezzünk szebben folytatni és méltó módon zárni ezt a szezont, hozzuk ki belõle lehetõleg a maximumot. Mi történt ez után? Volt egy morálisan gyengén álló, önbizalom hiányos csapat. Sajnos sem védekezésben sem támadásban nem voltak meg azok a modern elemek, amelyekbõl építkezni lehet. A taktikát folyamatosan alakítanunk kellett, a célunk a játékosok önbizalmának és a hazai pálya tekintélyének visszaadása volt. Fizikálisan és a kosárlabda többi elemében is dolgoznunk kellett Hencsey Tamással, akit az ország legjobb segítõtársának, másodedzõjének tartok. Mindent együtt végeztünk, a fizikális felkészítésben pedig különösen kiemelkedõ a teljesítménye. Hangsúlyozom, ketten vagyunk komplett edzõi stáb, semmi sem egyedül az én érdemem.

Hogyan látja az ön által dirigált eddigi mérkõzéseket?

– Úgy érzem, már látszik a csapat játékán a rengeteg munka, amit a karácsonyi szünet óta elvégeztünk. Tizenkét találkozóból nyolcat megnyertünk. Látványos támadójátékra törekszünk, több meccsen átléptük a százas határt, a Sopronnak 105-öt, a MAFC-nak 101-et dobtunk, nem túl ideális körülmények között. Messze a legjobb pontátlagot produkáltuk tavasszal, és csak az ASE végzett nálunk jobb helyen ez idõ alatt a táblázaton. Szerettünk volna tavaszi bajnokok lenni, ezért is sajnáltam, hogy a Paks ellen nem sikerült gyõzni. Közvetlenül a mérkõzés után csalódott voltam, de összességében nincs szégyellni valónk. Jelentõs a hátrányunk a középszakasz elõtt, de igyekszünk a szezonból kihozni a legtöbbet. Minimum hat gyõzelem kellene a rájátszáshoz, azon leszünk, hogy ezt elérjük, hétfõtõl már ezen dolgozunk.

Mi az, amit a folyamat végén látni szeretne? Ön szerint milyen egy jó körmendi csapat?

– Egyértelmû kiforrott filozófiám van ezzel kapcsolatban. Az elsõ dolog, hogy Körmenden van egy hozzáértõ, fanatikus közönség, amelyik – ha a csapat jól játszik, akkor – képes megbolondulni és olyan atmoszférát teremteni, ami valóban igazi oroszlánbarlangnak számít. De ennek a legfontosabb feltétele, hogy a csapat valóban jó legyen, akkor a közönség mellé fog állni. És a mostani gárda jó, hiszen egy kivételével hozta a hazaiakat, köztük rangadókat. Megvertük az Albát, a kupadöntõbe jutott Kecskemétet és az akkor a bajnoki tabella második helyén álló Sopront. A biztos gyõzelmeket pedig nagy arányban hoztuk.

Én a támadójáték és a látványkosárlabda abszolút híve vagyok! Ha labdarúgó példával szeretnék élni, akkor azt mondanám, hogy világ életemben fradista voltam, ugyanakkor minden elismerésem a 70-es, 80-as évek Újpestéé. Saját sportágukban Törõcsikék produkáltak olyan játékot, ami még az ellenfelekbõl is elismerést váltott ki. Élmény volt nézni õket. Ugyanez lehetséges a kosárlabdában is.

Ennek az alapja a normális, jó védekezés, de a legfontosabb a látványos, gyors támadás, a második hullámokban való érkezés, az olyan játék, amelybõl megvannak a pontos távoli dobások. Meggyõzõdésem, hogy ahol ilyen közönség van, mint Körmenden, ott nem szabad kontroll játékot játszani, mert abban nincs meg a látványosság. Olyan játékosokat kell idehozni, akiket imád a közönség, akikért képes rajongani. Ezért tartottam fontosnak LeVar Seals leigazolását is. Õ nagyon jó kosaras, akit méltó arra, hogy elnyerje a közönség szimpátiáját. Olyan játékosok kellenek, akik ha bejönnek a terembe, remeg a levegõ!

Azért térjünk vissza a védekezésre, ami legutóbbi, idegenbeli siker után is kritikákat kapott.

– Igen, magam sem voltam ezzel elégedett. Több oka is van ennek. Alapjában véve szerintem ebben a tekintetben is léptünk elõre. Bár a támadás fejlesztésére a fenti okok miatt több energiát fordítottunk, de ezen is dolgoztunk! Kezdhetném azzal, hogy a keret nyári összeállításakor a védekezés nem volt kiemelt szempont, kevés az igazán jó védõ a keretben. Ezt kemény munkával igyekszünk kompenzálni. Ugyanakkor sokkal több támadással operálunk, mint korábban. Volt olyan mérkõzésünk, amelyen nyolcvan rádobásunk volt. Ha nekünk sok a kísérletünk, akkor az ellenfélnek is óhatatlanul több lesz, emiatt is látszik úgy, hogy kevesebb energia jut a védekezésre.

Nagy sikerekkel teli múlt áll a körmendi kosárlabdázás mögött. Ugyanakkor voltak kevésbé sikeres idõszakok is a most már több mint ötven esztendõ alatt. Ebben a tekintetben hogyan látja a körmendi kosárlabda helyzetét most? Mit lehet tenni a nézõtéri hangulat javításáért?

Sok minden változik körülöttünk, ami közrejátszik a kosárlabdánál is. Ki kell mondani, hogy a válság óta a Kelet-európai térségben megváltoztak a szurkolási szokások. Egyre kevesebben vannak, akik megengedhetik maguknak, hogy megvegyék a bérletet, plusz még elmenjenek idegenbe is. Drága lett az élet, drága lett az utazás, sokan több munkahelyen dolgoznak, hogy a családjukról gondoskodjanak, a diákoknak is költségesek a mindennapjaik. Egyre kevesebb embertõl várható el, hogy el tudjon utazni idegenbe. Éppen ezért Körmenden is szent dolog kell, hogy legyen a hazai meccs! Aki bajnokságot szeretne nyerni, annak idegenben is kell tudni nyerni, de a hazai pályát olyan szinten oroszlánbarlanggá kell tenni, annyira uralni kell, hogy egyértelmûen a hazai veretlenség legyen a cél. Plusz a közönséget is tökéletesen ki kell szolgálni, itthon mindenképp. Ez szent dolog kell, hogy legyen!

A jó körmendi kosárlabda feltételeit úgy foglalnám össze, hogy jó, a közönséget fanatizálni tudó csapat és tökéletes telt ház kell.

Ebben a városban elképzelhetetlen a közönség megnyerése hazai, körmendi nevelésû játékosok nélkül.

– Most a felnõtt korosztályban épp ûr van a hazai utánpótlásban, de elhiheti mindenki, én magam is meggyõzõdtem róla, hogy a kicsiknél, a 13-16 éveseknél nagyon komoly munka folyik! Néhány év múlva lesz itt játékos, ez biztos. Az utánpótlásban dolgozó kollégák nagyon komoly munkát végeznek! A következõ jó játékos Doktor Peti lesz, akibõl válogatott szintû játékos válhat, rövid idõn belül. De most, ebben a pillanatban még szükség van a honosított és külföldi játékosokra. Ezt el kell fogadnunk.

Ugyanakkor egy körmendi nevelésû és egy öt éve itt játszó kosaras nemrég került kölcsönbe. Ennek melyek voltak az okai?

– Sonyák Béla nagyon szépen dolgozott az edzéseken, de a mérkõzéseken csak epizódszerep jutott volna neki. A kosárlabda szabályai abban a tekintetben nem változtak, hogy továbbra is csak öt játékos lehet egyszerre a pályán. Neki most nem epizódszerepre van szüksége! Neki jól jött a jászberényi megkeresés. Minimum kilenc mérkõzést játszik ott. Személy szerint én, és a mi klubunk, így együtt vagyunk a legnagyobb szurkolói, hogy jól játsszon! Hogy fel tudjon pörögni, tudjon élni ezzel a lehetõséggel. Neki és a klubnak is az érdeke, hogy kiderüljön: Tud-e még potenciális játékos lenni, hiszen õ már nem a fiatal kategória.

Sömenek Martinnal a helyzet a következõ: Õ térdmûtéten esett át azt követõen, hogy én a csapathoz kerültem. Hencsey Tamással és Csillag Péterrel nagyon komoly rehabilitációs munkát is végez a lába megerõsítésén, és õ velünk, itthon edz! Pápán játszik, de az edzésmunka nagyon nagy részét továbbra is velünk végzi. Neki nem ismeretlen a pápai közeg, ott még 15 meccset játszhat a másodosztályban. Az ifi alapbajnoksága befejezõdik a felnõtt alapszakasszal együtt, így neki nem lenne igazán játéklehetõsége. Ott viszont játékba lendülhet. El fogunk menni, megnézni õt és Vajda Józseffel is nagyon jó a kapcsolatunk Pápán, folyamatosan tájékozódunk Sömi teljesítményérõl. Nagyon örülnénk, ha õ is jól játszana, ez neki is elemi érdeke. Május végére a klub is tisztábban láthatja, melyek a lehetõségei a két játékossal.

A hazatérése óta hogyan látja a körmendi közeget, az itthoni hangulatot, mindennapokat?

– Én nagyon jól érzem magam itthon, a családomra ugyanez igaz. Szerencsére látszik, hogy a közönség is visszaállt a csapat mögé, mert õsszel ez nem volt mindig így, érthetõ okokból. A szurkolók egyértelmû üzenetet küldtek a csapatnak: „Ha ti jól játszotok, akkor mi veletek vagyunk!” Ezért kell a küzdés, a látvány! Szurkolóként én magam is ezt szeretném látni. Szórakozni szeretnék, örülni a sikernek. Ezt a komplex élményt szeretnénk nyújtani a szurkolóknak.

Ki merem mondani, hogy jelen pillanatban Körmenden luxus körülmények között végezheti a munkáját a csapat és a szakma. Sok helyen dolgoztam már, de így együtt minden feltétel még sehol sem volt meg. Az iroda, a kibõvült csarnok, konditerem, uszoda, öltözõk és még sorolhatnám. Gyakorlatilag nem hiányzik semmi ahhoz, hogy komoly csapatot lehessen kialakítani. A klub ebben a szezonban beelõzte a szakmát. Most rajtunk a sor, hogy felnõjünk ehhez. Szeretném emelt fõvel befejezni ezt a szezont. Úgy, hogy erre az alapra lehessen építkezni a következõ szezon csapatának kialakításánál, hogy ne kelljen teljesen új keretet kialakítani a nyáron. Talán nem is a helyezés lesz a fontos, hanem az, hogy legyen egy elõremutató szakmai irányvonal, alakuljanak ki a további építkezés sarokpontjai.