Üdvözöljük a háromszoros magyar bajnok, hétszeres kupagyőztes 1996-2021 időszakbeli honlapján!


Kosárlabda évértékelõ, Hencsey Tamással
2014-06-11
Vezetõedzõként kezdte, végül másodedzõként fejezte be a szezont Hencsey Tamás, de Horváth Balázs mellett õ volt az, aki elejétõl végig kísérte a szakmai munkát az évadban. Tõle kértünk értékelést a szakma tekintetében.
 
 – Az azt megelõzõ idõszaknál rendezettebb körülmények voltak és minden adott volt a munkához az elõzõ évad elején. Talán visszapillantva a külföldi játékosok megtalálása okozott problémát.
Ez alól kivétel Zsarko Rakocsevics, akirõl tudható volt, hogy játékban megfelelõ lesz. Igaz, betegséggel kezdte a szezont, aztán jöttek különbözõ sérülések is, de ezekkel együtt is sokáig kiemelkedõ teljesítményt nyújtott. Inkább a mezõnyjátékosok nem jöttek össze. Utólag értékelve, talán nem volt jó döntés részemrõl, hogy irányító posztra egy elsõ éves, újonc játékost igazoltunk Devon Moore személyében. Korábban voltak olyan egyetemrõl kikerült játékosok, akik tudtak jó teljesítményt nyújtani. Ez most nem így alakult.
De róla ma is az a véleményem, hogy ha õ úgy kerül ide, hogy kisebb a tét, ha végigjátszhatta volna az egész szezont, amelyben nincs különösebb elvárás, aztán itt tud tölteni még egy évadot, akkor utána kiváló játékos lehetett volna. Ügyes srác, akivel talán az volt a gond, hogy nem tudta betölteni a vezér szerepét. Valóban, le akartuk cserélni korábban, aztán decemberben már úgy voltunk, hogy maradjon, végigcsináljuk vele a szezont, akkor viszont már õ nem akart visszajönni.
Jeremy Fears nem túl jó állapotban jött ide, családi problémái is voltak, ami mind meglátszott a játékán. Aztán éppen kezdett belejönni, és pont, amikor el kellett, hogy menjen, az elõtt négy mérkõzésen már egészen jó teljesítményt nyújtott. De voltak problémák, amelyek miatt nem maradhatott.
 
Muhammad El-Amin érkezése alapvetõen meghatározta az ezt követõ idõszakot.
 
 – Igen. Õt valóban én szerettem volna. Voltak nálunk is olyan vélemények, hogy ne hozzuk, mert nem könnyû eset, voltak gondok vele. Nyilván én is utánajártam, és mondták, hogy valóban vannak vele gondok, de ettõl függetlenül a játéka minden eddigi állomáshelyén jó volt. Persze a játék nem csak azt jelenti, hogy mennyi pontot dobok. A védekezés a számokban nem igazán mutatkozik meg, és nála ez volt néha a probléma. És az, hogy akár egy mérkõzésen belül is nagyon ingadozó volt a teljesítménye. Volt, hogy az jött le az arcáról, hogy én most nem akarok itt kosárlabdázni, nincs kedvem, egy következõ öt perben meg szenzációs teljesítményt nyújtott. Ettõl függetlenül nekem nem volt vele különösebb problémám. Igen, volt, hogy elküldtem edzésrõl, igen, azt követõen országos hírû ügy lett belõle, de ettõl függetlenül személyesen jól kijöttünk egymással, az más kérdés, hogy õ is okozott más jellegû gondokat is a klubnak. Sokszor beszélgettünk, elmondtam neki, hogy a képességei alapján két, három szinttel feljebb kellene játszania, de amíg a saját fejében nem rendezi a dolgokat, addig mindig ilyen szinten fog játszani.
 
Az sem mindegy, hogy az õ játéka milyen hatással volt a többiek játékára.
 
 – Igen, néha bizony kevesebb labda jutott másoknak, mint korábban. Aztán jött a másik légiós csere, Jaytornah Wisseh, aki támadásban szintén ügyes játékos volt, de ha a védekezésrõl beszélünk, akkor azt kell mondanom, hogy õ ebben még El-Aminnál is sokkal gyengébb volt ebben a mûfajban. Szinte semmit nem akart hozzátenni hátul a csapat teljesítményéhez. Egyéni szinten pedig – ugye azt mondják, hogy aki támadásban extra, az tud védekezésben is extrát nyújtani – ezt akarati tényezõ határozza meg. És ez – még egyszer hangsúlyozom – statisztikai mutatókban nem nyilvánul meg! Ennek a két játékosnak az érkezésével, tíz ponttal nõtt meg a meccsenként dobott pontjaink átlaga, viszont a kapott pontjaink is emelkedtek. A gyõzelmi mutatónk persze ezt követõen lett jobb. Volt az a bizonyos nyolcmérkõzéses szériánk, ami közben – ha nem is mondhatjuk, hogy jól, de – valamivel jobban mûködtek a dolgaink, mint azt megelõzõen. Sokan mondják azt is, hogy szerencsénk volt. Igaz, de a sportban nélkülözhetetlen a szerencse! Különösen ahhoz, ha jó teljesítményt akar valaki mutatni. Lehet azt is mondani, hogy ugyanolyan rosszul játszottunk, mint elõtte, de ne felejtsük, hogy nem csak mögöttünk álló csapatokat gyõztünk le! Ugyanannyi volt köztük elõttünk is.
Azt gondolom, hogy abban az idõszakban ott hibáztam, hogy én már éreztem az ötödik, hatodik siker után, hogy a csapat kicsit túlságosan elhiszi, hogy nagyon jók vagyunk, utólag belegondolva akkor kellett volna egy edzésrõl hazaküldést megtennem, ami csak késõbb történt meg. Akkor talán helyre rázódtak volna a dolgok.
A nyolc siker után mentünk Zalaegerszegre. Már elõtte mondtam Horváth Balázsnak, hogy amikor elõször kikapunk, az 20-30 pontos vereség lesz, mert túlságosan is elhitte a gárda, hogy mennyire jó. És jött is az a zalaegerszegi zakó. Utána a Kaposvár ellen sem tudtunk észhez térni, pedig az nagyon fontos meccs volt.
Az alapszakasz végén egy éve ugye hatalmas szerencsével a felsõházba jutottunk, most saját kezünkben volt a sorsunk, mégsem tudtunk élni vele. Ez volt a legnagyobb probléma. Az alsóházban aztán tudjuk, hogy az elsõ, hazai mérkõzést milyen körülmények között veszítettük el a ZTE ellen. Itt jött be leginkább a sport pszichés oldala. A csapatot akkor leginkább ez vetette vissza. Nem sikerült a felsõház, amit vártunk, és amit szerettünk volna, aztán ez a szerencsétlen, vitatható körülmények között elszenvedett, utolsó másodperces vereség, amiben a játékvezetõk is benne voltak… Ezt követõen már nem találtuk meg önmagunkat. Számomra is olyan év volt, amibõl rengeteget lehet tanulni. Magam is hibáztam, többször is, ezt soha sem tagadtam. Most néhány dolgot biztosan másképp csinálnék.
Aztán jött az az ominózus Pécs elleni, hazai mérkõzés, amelyen jól játszottunk az elsõ félidõben, vezettünk is magabiztosan a szünetben. Ekkor jött megint az, hogy „Na, ezt már megnyertük!” holott a szünetben elmondtam a fiúknak azt, hogy ne gondolják, hogy már meg is van a gyõzelem! Aztán láttuk, mi lett belõle.
Én akkor úgy éreztem, hogy ekkor lett elegem. Korábban is elmondtuk már, hogy én ezt megelõzõen is jeleztem, hogy a következõ szezonra valamilyen váltásra lesz szükség, nem szeretnék vezetõedzõ maradni. Ha ezzel segíthetek, hogy a hetedik helyre becsússzunk és lehet esélyünk arra, hogy Körmenden már látott feltámadással, kisebb csodával esetleg továbbmenjünk, akkor legyen így, váltsunk szezon közben. Én nem vagyok olyan ember, aki a saját érdekeit helyezi elõtérbe. A vezetõség akkor azt mondta, hogy vigyem végig a szezont. A végeredményt, ami lett, nyilván változtatás nélkül is elértük volna, de akkor, a Pécs elenni hazai vereség után úgy éreztem, mindenképpen váltani kell. Azt gondoltam, hogy nálunk is beválik az, mint ami máshol is, hogy az edzõváltás ad legalább egy háromhetes, egyhónapos löketet, frissülést, de sajnos, mint kiderült, ez nálunk nem történt meg. Egy igazán jó félidõnk volt a Szeged ellen, plusz a Szolnok elleni hazai, ami nagyon más volt, mint a többi.
 
Edzõi szemmel hogyan láttad Zsarko Rakocsevics szezonját? Zseniális volt, de a szerzõdéshosszabbítás után erõsen gyengült a teljesítménye.
 
 – Igen, õ érdekes pályát futott be, ha az egész szezonját nézzük. Komoly betegségbõl jött, ennek ellenére hosszú ideig nagyon jól játszott. Vele is nagyon sokat beszélgettem, remek volt vele a kapcsolatom. Nála az is problémát jelentett, hogy a társai hosszú idõre kiestek. Elõbb Farkas Attila hiányzott, majd jött Török Rolland komoly sérülése, és ezek miatt neki nagyon sok idõt kellett a pályán töltenie. Túl sokat. Mérkõzésenként általában 35-36 percet. Ez neki sok volt, én viszont azt éreztem, hogy ha õ nincs a pályán, akkor nem vagyunk elég hatékonyak.
Ne feledjük, hogy Török Rolland sérülése több tekintetben is nehezítette a dolgunkat, és Zsarkóét is, hiszen Rolli játéka nem túl látványos, viszont rendkívül hasznos, a kulimunkát gyakran elvégezte társai, így Zsarko helyett is. Beszéltem vele arról is, hogy amikor aláírta az újabb két évre szóló szerzõdését, akkor gyengébb lett a teljesítménye. Eleinte õ ezt nem így látta, késõbb aztán belátta, hogy valóban így volt. Õ a magyar bajnokságban extra képességekkel bíró center, talán ha kevesebb idõt kell a pályán töltenie, és ez egyes etapokra is igaz, akkor mindkét oldalon tud ennél jobb teljesítményt nyújtani. Egyéni védekezésével nem is volt gond, sokat blokkolt, jól állította meg a betörõ embereket, inkább a kettõ-kettõk védésénél voltak vele gondok. Vagy ha elõrelépve kellett kisegíteni, akkor a fáradtság miatt ezek gyakran elmaradtak.
 
Amikor Aaron Mitchell a helyedre lépett, nem lehettél könnyû helyzet, hiszen te egyet visszalépve, de maradtál a csapatnál.
 
 – Sokat beszélgettünk, gyakran leültünk egymással. Mondhatom, hogy jó a kapcsolatunk, és azt kell, hogy mondjam, azok közül a külföldi edzõk közül, akikhez volt szerencsém a munkám során, nekem õ a legszimpatikusabb. Ezt egyelõre csak emberi viszonylatban mondhatom, hiszen nem volt még túl sok az együtt töltött idõ, de az érkezése óta partneri volt a viszonyunk, ma is napi kapcsolatban vagyunk.
Én az elején elmondtam neki, hogy õ csak akkor lehet itt sikeres, ha bízik bennem. És nekem is bíznom kell benne, csak akkor mûködhet ez a dolog, csak akkor tudunk jól együtt dolgozni, ha ez a kölcsönös bizalom megvan. Mondtam neki, hogy tudom: Számára sem egyszerû, hogy korábbi vezetõedzõként õt segítem, de elmondtam azt is, hogy az én feladatom nem más, mint hogy a legjobb tudásom szerint az õ munkáját segítsem. El kellett mondanom neki, hogy én itt születtem, itt nõttem fel, számomra ez többet jelent, mintha egy máshonnan érkezõ edzõ lennék ebben a városban. Õ ezt megértette. Látja, hogy Körmenden mit jelent a kosárlabda, és tudja, hogy mindig komolyak az elvárások, amiknek meg kell felelni, de igazából ezért vagyunk a csapat mellett.
Végül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segítette az elmúlt két évben a munkámat. Horváth Balázsnak, a klub vezetésének, a szurkolóknak!
Sokszor beszélgetünk arról, hogy Körmenden a kosárlabdát körülvevõ közeg egy család, de sajnos most már én is azt érzem, hogy ez már kevésbé olyan, mint évekkel ezelõtt. Azért vagyunk még néhányan, akik azt gondoljuk, hogy lehet ezt hasonlóan csinálni, mint amilyen régen volt. Ugyanúgy biztosan nem, mégis én mindig azt mondom, hogy egyre több olyan embernek kell itt dolgoznia, aki régen is itt tette a dolgát, hogy közösen, egy hajóban evezve vigyük elõbbre a körmendi kosárlabdát!




Törpördög hírek


"




Magyar bajnok: 1987 - 1996 - 2003        Magyar kupa győztese: 1990 - 1993 - 1994 - 1995 - 1997 - 1998 - 2016

"Leszállt az este és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi színeinket viselő játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szív tájékán, valami különös, szorító, ugyanakkor boldogító érzés, ami nélkül egy gyógyíthatatlan betegségnek örvendő szurkoló képtelen létezni." / Fodor Sándor /