MC MAFC-Marc-Körmend 81:88


Hát a frászt hozták ránk a fiúk...

...és a csarnok nézôterén ülôk nagyobbik fele volt frászban, igaz a végén a kisebbi hányad lehetett szomorkás. Többen voltak ugyanis a Körmend szurkolói, barátai, és a házigazdák néhány nézôje ôszintén el is árulta, hogy számukra régen látott ünnepnap, amikor így megtelik a nézôtér. Ebben a bajnokságban most elôször, és lehet, hogy utoljára. A szurkolókkal nem is volt gond. Az is megérne egy misét, hogy most akkor teljesen más tábor jött el a fôvárosba, mint mondjuk Fehérvárra, vagy mégis csak igaz a mondás az adjon Isten, meg a fogadj Isten tekintetében?
Inkább nézzük a játékot.
Valahogy érezhetô volt, hogy nem lesz könnyû meccs, de hogy ennyire?
Arra is számíthattunk, hogy szívni fogják magukat a fôvárosiak, akiket itthon sem tudtunk fölényesen legyôzni, így talán még jobban oda kellett volna figyelni, fôleg az elején.
Mindössze egy ponttal nyertük az elsô tíz percet, és a MAFC légiósa, Curley már 12 pontnál tartott. Nálunk Madison jutott el tízig ebben a negyedben. A második játékrész elsô felében úgy látszott, hogy elhúzhatunk, Trummer elkezdte, Madison pedig folytatta a triplagyártást. Aztán újra egyenlített, majd vezetett a MAFC. Németh Isti elsô pontjai is kellettek ahhoz, hogy elônnyel zárhassuk a félidôt. A neheze viszont még csak ez után következett, hiszen a harmadik negyedben Curley már a húsz pontot közelítette, és keveset hibázott dobásban, míg nálunk csak Németh és Madison egy-egy tripláját jegyezhettük föl, de nem akartak gyûlni a pontok, mintha eleve feladtuk volna a betöréseket, közeli kosarakat. Nagyon függött a játékunk, és fôleg az eredményességünk a hárompontosoktól. Ha beestek vezettünk, ha nem, akkor baj volt. A 27. percben például hét ponttal vezettek a hazaiak. (56-49) Patonay mester kénytelen volt harcba küldeni a sérült Edmonsont, aki ebben a negyedben már kilenc pontnál tartott, két triplával. Iszonyatosan szükség volt a játékára. Nem csak eredményes, de rendkívül elszánt is volt, és ez a négypontos hátránnyal kezdett utolsó felvonásban végre átragadt a többiekre is. Nem volt azért ilyen sima a dolog, hiszen a bátran, lelkesen játszó hazaiak öt perccel a vége elôtt kilenc ponttal vezettek. (75:66)
Innen fordítottunk három perc alatt 77:79-re, de ehhez Edmonson elszántsága, labdaszerzései mellett megint a triplákra volt szükség. Isti kétszer, Rudi pedig egyszer talált be kintrôl ebben a negyedben. Innen eztán már csak mi vezettünk, de a 39. Percben még csak eggyel vezettünk. (81:82)
A végjáték és a büntetôzés ekkor már jól ment, és így látszólag kevésbé szoros, de mégis csak kiszenvedett gyôzelem lett a vége. Közel voltunk a meglepetéshez, és bizony ebbôl látszik, hogy hiába újonc az ellenfél, hiába az utolsó bajnoki ebben a naptári évben, mégis csak oda kell figyelni, mert ez nagyon kínos vereség lett volna, és megyünk még néhány olyan helyre, ahol azért fenik a fogukat ránk...
Két kupameccs még hátra van, reméljük meglepetés nélkül, és (bár egyelôre nagy a csend körülötte) 22-én egy ünnepi gála is következik az NB I-es tagság 25. évfordulójának tiszteletére. Ott a helyünk, aztán jöhet a jövô évi folytatás, remélhetôleg hamarosan egy "újabb magyar" játékossal, és Toromannal a sorainkban.
Visz' lát, és Békés Karácsonyt, sportsikerekben gazdag jövô esztendôt mindenkinek!