A hazai pályától ennél szebben talán nem is
búcsúzhattunk volna az év vége elott.
Putesz a meccs után elmondta, hogy arra kérte játékosait: Ha lehet, akkor
látványos, közönségszórakoztató játékkal
rukkoljanak ki az idei utolsó hazai mérkozésen. Amint láthattuk, – aki nem, az
nagyon sajnálhatja – ez maradéktalanul sikerült. Tegyük hozzá
rögtön, ehhez az ellenfél is kellett. Választhattak volna más taktikát,
amivel esetleg megölhették volna a játék szépségét, de
nem tették. Friss emlék a Nyíregyháza és a ZTE elleni
mérkozésünk, úgyhogy nem lehettünk biztosak abban, hogy ilyen
simán hozzuk ezt a találkozót. A védekezés már az elején
remek volt, ami kedvét szegte az Ászoknak. Németh Isti nagyon jól orizte a
remek kosaras hírében álló Bosznicsot, aki elozo két meccsén 28-
28 pontot dobott, de az egész csapat jól teljesített, ráadásul kevés
személyi hibával védekeztünk hatékonyan. Igaz, hogy a szünet elott
némi kozmetikázáson esett át a faultarány, de azt hiszem, hogy a
játékvezetésrol elég is ennyit szólni.
Ismét csak aranyosak voltak a fekete angyalok, a Black Angels. A lányok külön
karácsonyi koreográfiával, és szaloncukorral kedveskedtek a nézoknek,
így aki a szünetben kiment a csarnokból, az lehet, hogy késobb megbánta.
A játékról viszont még kevésbé lett volna szerencsés
lemaradni, hiszen amit a fiúk alkottak, az gyakran szemet gyönyörködteto volt. Ennyi
belöbbölt labdát, trükkös és látványos
támadást ritkán látni hazai pályán. Mindezt tíz
triplával fuszerezve. Ínyenc falat volt!
Talán szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy a mi
csapatunk játssza ezt a játékot a leglátványosabban kis-
hazánkban. Régen volt ennyi zsákolás, és jó volt látni,
hogy Riley is csatlakozott Németh és Peterson mellé. Ráadásul szinte
önkívületben, szemmel láthatóan felszabadultan játszott, minden
görcsösség nélkül. A fehérvári turné után
utaltam rá, hogy egyre inkább csapattagnak tunik, hát mindezt igazolni látszott ez
a találkozó is. Én még nem láttam, vagy csak nem emlékszem
rá, hogy valamelyik játékos a meccs után elokapta volna a
fényképezogépét, hogy megörökítse az ot, és
társait ünneplo szurkolókat. Nos Riley ezt tette, és azt hiszem, hogy ez a
fotó sokáig kedves emlék lesz számára. Bár hasonló
képeket készíteni még biztosan lesz alkalma.
Ha fényképezogéppel nem is készült, azért
valószínuleg felejthetetlen élményekkel gazdagodott elso körmendi
fellépésén Peterson is. Bizonyára meggyozte mindazokat, akik korábban
nem voltak biztosak abban, hogy megtalálja a helyét nálunk, és megmutatja,
hogy nem véletlenül jöttek róla jó hírek a
tengerentúlról.
-- Óriási! –csak ennyit válaszolt, mikor azt kérdeztem tole, hogy hogyan
tetszett a hazai találkozó hangulata. Valahogy az volt az ember érzése, figyelve a
játékot, hogy most mintha újra egy olyan csapat lenne kialakulóban, amelyre
sokáig, és szívesen fogunk visszaemlékezni. Ki ne hallotta, vagy épp
mondta volna gyakran, hogy az Edmonson, és Madison, valamint a jórészt saját
nevelésu magyar játékosok nevével fémjelzett csapatunk volt a legjobb,
és hogy ilyen nekünk egyhamar nem lesz. Hát most úgy érzem, egy
sokáig emlegetett gárda lesz az, amely ebben a bajnokságban a körmendi
színekben lép pályára. Egyáltalán nem rövid a kispad,
mindig akad olyan ember, akit bátran be lehet küldeni a cserepadról anélkül,
hogy jelentosen gyengülne a csapat. Sot, szerintem a mi kispadunkról sok csapatban
szívesen látnának játékosokat a kezdo ötösükben is.
Úgy tunik, hogy a pályán most nagyon együtt van ez a gárda, amelynek
parádésra sikeredett a hazai búcsú az évtol, a századtól,
és vele együtt a második évezredtol. Mondhatni klubtörténeti siker
volt ez, de talán lehet még fokozni az év végi jókedvet. Ha
szerdán csak három ponttal nyerni tudnánk, messze a várakozásokat
megelozve, a második helyen várhatnánk a februári folytatást. Ne
felejtsük, a nagy riválisok mind-mind hozzánk érkeznek majd, a
mostanában gödörben lévo Szolnokot kivéve. Mindez arra az esetre is
bíztató lehet, ha esetleg nem sikerül a paksi kirándulás. De most
még ne gondoljunk erre. Aki teheti, az biztosan elutazik, úgyhogy majd meglátjuk!